A csodagyerek filmkritika

2019. február 07.
79.8971
Figyelem! Ez a cikk már több, mint egy éves! A benne lévő információk elavultak lehetnek!
DNS profilja, adatai
DNS
A horrorfilmeknek számos alfaja létezik, köztük a természetfeletti horror (Az ördögűző, Parajelenségek, Az stb.) és a pszichológiai horror (pl. A ragyogás, Silent Hill, Tűnj el!) filmekkel. Míg az előbbi általában ijesztő szellemekkel, démonokkal, boszorkányokkal és hasonlókkal igyekszik ránk hozni a frászt, melyek nem egyszer megszállnak vagy elátkoznak valakit, addig az utóbbi elsősorban a különböző emberi félelmekre és hiedelmekre apellál, alkalomadtán szintén természetfeletti entitásokkal, illetve jelenségekkel kibillentve bennünket a nyugalmunkból.
Advertisement


A csodagyerek a kettő sajátos ötvözetének tekinthető, amennyiben a címszereplőt hatalmába kerítő gonosz, bár hasonló, mégsem egészen az, amit a természetfeletti horroroktól általában várnánk, miközben az alkotás inkább a pszichológiai horrorok eszköztárára támaszkodik. A narratíva ennek megfelelően többnyire próbál a realitások talaján maradni - már amennyire a műfaj engedi -, hogy valóban elhiggyük: mindez akár a valóságban is megtörténhetne. De vajon a másfél órás játékidő letelte után valóban ez lesz a benyomásunk?

Az alapszituáció lényegében azt a kérdést szegezi nekünk, hogy mit tennénk, ha a fiunkról vagy a testvérünkről kiderülne, hogy nem pusztán lángelme, hanem rendkívüli, egy gyerekhez viszonyítva abnormális képességekkel rendelkezik, és ráadásul, a hirtelen hangulatváltásokon túl, hajlamos a nyugtalanító és rosszindulatú megnyilvánulásokra. A nyolcéves Miles (Jackson Robert Scott) már a szemei eltérő színét tekintve sem átlagos, ám szülei, Sarah (Taylor Schilling) és John (Peter Mooney) nem emiatt kezd aggódni gyermekéért.

A távolságtartó és nehezen beilleszkedő fiú váratlan és furcsa viselkedése végül arra sarkallja őket, hogy szakembertől kérjenek segítséget. Ehhez képest az, amit némi vizsgálódás után javasolnak nekik, nem csupán megdöbbenti, de igencsak nehéz helyzetbe is hozza őket. Miles állapota azonban láthatóan egyre rosszabb lesz, ezért Sarah olyasmire szánja rá magát, amit korábban elképzelni sem tudott volna...

Sarah (Taylor Schilling) előre retteg, mit fog találni

Sarah (Taylor Schilling) előre retteg, mit fog találni


Egy igazán jó horror esetében az ember képes megfeledkezni az elé táruló extrémitásokról, és egy lehetséges valóságként elfogadni a vásznon látottakat. Ennek gyakori eszköze alkotói részről a valóság és a képzelet összemosása - amit lehet jól és kevésbé jól csinálni, túlzásba vinni azonban általában nem kifizetődő.

Nos, az A csodagyerek nem követi el ezt a hibát, sokáig valóban inkább a dolgok pszichológiai oldalára és a sejtetésre támaszkodik, amíg a Milesba költözött entitás ki nem mutatja a foga fehérjét.

Azt kell mondjam, ehhez a színész kisfiú, Jackson Robert Scott tökéletes választásnak bizonyult. Az alapvetően angyali arc mögött van benne valami, alighanem az a tekintet, amibe az ember beleborzong - az egyik állapotból a másikba egy pillanat alatt képes zökkenőmentesen átvedleni. Tény, hogy valóban zsigerileg ijesztő jelenség, amire persze azért a rendező is eléggé rájátszik.

Miles (Jackson Robert Scott) nézését meg a járását nehéz szó nélkül hagyni

Miles (Jackson Robert Scott) nézését meg a járását nehéz szó nélkül hagyni


Szerencsére kevés az öncélú ijesztgetés, az alkotók inkább a lassabb feszültségnövelésre építenek, miközben a családi drámát igyekeznek szintén nem elhanyagolni. Ily módon a sztori egészen sokáig realisztikus marad, mi pedig többé-kevésbé együtt tudunk érezni a család kálváriájával, illetve a szülők tanácstalanságával. Az önmagával viaskodó anya nézőpontjával való azonosulást megkönnyíti számunkra Taylor Schilling játéka, aki kétségkívül jó színésznő, nem vétetlenül jelölték már Arany Glóbuszra és Emmy-díjra is.

Egy idő után azonban egyre több irreális, nem annyira hihető mozzanattal kell szembesülnünk - ami így talán egy kicsit furcsán hangzik, lévén egy misztikus, a természetfelettivel operáló narratíváról beszélünk. Addig nincs is probléma, amíg az adott világ keretei között nincsenek ellentmondások, illetve olyan fordulatok, melyek kapcsán a szereplők cselekedetei alapvetően érthetetlenekké válnak.

Noha Arthur Jacobson (Colm Feore) szakértője a hasonló eseteknek, még őt is leveri a víz Miles láttán

Noha Arthur Jacobson (Colm Feore) szakértője a hasonló eseteknek, még őt is leveri a víz Miles láttán


Emiatt azonban a természetfeletti erők által megszállt családtag sztorija sajnos egyre inkább háttérbe szorul és hiteltelenné válik, hogy a helyét egy összecsapott, jóval szimplább slasher horrornak adja át. Hogy a cselekmény mégse legyen olyan kiszámítható, az alkotók beletettek egy csavart a történet végére, amiről viszont szintén nem lehet elmondani, hogy mentes volna minden klisétől.

A befejezés tehát igencsak kiábrándító, főleg mivel eléggé erős hiányérzet marad utána az emberben. Amiért igencsak kár, lévén ennél azért több volt magában a koncepcióban, amit azután a túltolt dramaturgiával sikerült elrontani. Önmagában még nem is volna baj, hogy az A csodagyerek alapvetően egy B kategóriás produkció - hiszen ettől még lehetne működőképes -, azonban a stílusok átgondolatlan keverése miatt azok között is inkább a feledhető, legfeljebb egyszernézős darabokhoz sorolható.

A csodagyerek előzetes

 

A csodagyerek / The Prodigy (2019)

egy jegyet megér. egyet.
  • Műfaj: Horror
  • Hazai premier: 2019. február 07.
  • Rendezte: Nicholas McCarthy
  • Hossz: 92 perc
  • 2019-02-07 17:30:00 https://www.gamechannel.hu/pictures/cinemachannel/a-csodagyerek_1.jpg
  • Szereplők: Taylor Schilling, Jackson Robert Scott, Colm Feore, Peter Mooney
  • Forgatókönyv: Jeff Buhler
  • Operatőr: Bridger Nielson
  • Vágó: Tom Elkins
  • Zene: Joseph Bisara
6
Nicholas McCarthy 92 Joseph Bisara 2019-02-07 17:30:00 https://www.gamechannel.hu/pictures/cinemachannel/a-csodagyerek_1.jpg
3 hozzászólás

Gólem

5 éve, 6 hónapja és 16 napja

Hát ehhez csak annyit tudok hozzátenni, hogy évek óta csak ritka **** horrorok születnek. szomorú smiley

válasz erre

muki

5 éve, 6 hónapja és 18 napja

Tartottam tőle hogy középszerű lesz. Hiány a jó horror. szomorú smiley

válasz erre

Tommy

5 éve, 6 hónapja és 18 napja

De kár érte, pedig erre nagyon vártam. szomorú smiley

válasz erre
 
legutóbbi hozzászólások
 
marco profiljaKisember001 profilja