Amióta az eszemet tudom a zombis téma mindig jelen volt a gamer közösségekben, akik túlnyomó része a sci-fi és horror mozikat is szívesen fogadta. Játék fronton a kihagyhatatlan és megkerülhetetlen, a műfajteremtő Resident Evil sorozat, ami a méltán népszerű túlélő horror játékmenetet vitte el zombis irányba, az Alone in the Dark sorozattól indíttatván. Nincs is annál jobb móka, mikor zombikat kell halomra hentelni, és játszva a legyőzhetetlen alfa hímet/nőstényt golyót és vért nem kímélve szó szerint szemrebbenés nélkül másodjára is megölni az utunkba akadó zombikat.
A Resident Evil renomét még egy rúgással a sárba tiporva elkezdtek özönleni a Kaptár filmek (az CGI filmek zseniálisak egyébként). Amik az első rész viszonylagos játék-univerzum hűsége után az ötödik - vagy a Jóisten tudja hányadik - részre már egy olyan létformát kreáltak Alice-ből, aki szó szerint hátradőlve egy fotelből úgy képes a Zombik fejébe juttatni pusztán az elméjével az Activia pocak reklám Zokni figurájának (mert az) idegtépően idegesítő hangját, hogy a szerencsétlen Zombik rohanva keresik a legközelebb kiálló százas szeget, hogy szenvedésük megkönnyítéseként belefejeljenek.
Ezt a nonszensz húzást elégelhette meg Frank Darabont, aki az addigra már több részesre duzzadt Walking Dead képregénysorozatból egy sorozatot készített a független kábeltévés AMC csatorna rendelésére az alkotó Robert Kirkmannel együtt. Itt a fő hangsúly nem a gyilkolás és a vizuális orgazmus, hanem úgy bemutatni a zombi apokalipszist mint soha: emberi szemszögből. Olyannyira nem bíztak a koncepció sikerében, hogy az első évad csak 6 részesre sikerült. Viszont ahogy az lenni szokott, a sorozat ütött és büntetett, és nem hogy vesztett volna a nézőszámából, ahogy az más sorozatoknál a premier után lenni szokott, hanem folyamatosan újabb és újabb nézőket kötött a TV elé. Tartja ezt a sikert a 3. éppen futó évadjával is.
Mivel a siker látványos, és bőven van alapanyag és adottak a képregények által kidolgozott helyszínek és karakterek a Telltale csapata vállalta magára a számítógépes játék elkészítésének a koránt sem hálás feladatát. Nem kis felhördülést váltott ki a rajongók körében, hogy mit akar egy Sam & Max kalandjátékot készítő stúdió egy ilyen véres és zord világban kezdeni velünk, játékosokkal. Személy szerint én is azt nyögtem volna be a Walking Dead játékhír hallatán, hogy ez FPS vagy épp TPS lesz, de a készítők nagyon jó érzékkel maradtak a kalandjáték vonalon. Nem is baj, hogy nem kaptunk egy újabb hentelős FPS-t, itt a túlélőkkel való interakció, a sokszor nehéz döntések és azok következményei sokkal mélyebb nyomot hagytak bennem, mint az elhulló zombik százai.
Lee Everett kalandjait élhetjük át az első részben, akit a kór kitörése épp egy rendőrautó hátsó ülésén ér utol egy atlantai börtönbe szállítás közben. Nem szeretnék spoilerezni, ezért a történetből nem lövök le semmilyen poént, de a sorozatból ismert karakterekből kettővel sikerül összefutnunk és némi a sorozat által felületesen érintett mellékszálat át is élhetünk a játék jóvoltából. Közelebb hozva a karaktert hozzánk Lee sem egy ma született bárány, neki is vannak sötét foltok a múltjában, amit próbál tetteivel ellensúlyozni, már ha mi is úgy akarjuk. Már az első epizód során olyan döntéseket kényszerül(ünk) hozni, ami megmutatja a játék igazi értékét és mélységét. Irányítható párbeszédekkel tudjuk a történetet előre mozdítani, a karakterek úgy állnak hozzánk, ahogy velünk viselkedünk. Mindenki választhat stílusának megfelelően, de nincs jó és rossz, ha valaminek meg kell történnie, az meg fog történni függetlenül attól, hogy jófejek voltunk-e, vagy épp bunkók.
A grafika a cell shading technológiát használja, ami kissé képregényes hatású látványvilágot eredményez, de nem kell aggódni, a játék nem gyerekeknek készült, meg is kapta az R 17+ besorolást. Durva képi hatások, szókimondó párbeszédek jellemzik, de gondoljunk csak bele, egy két b*zdmeg a mi szánkon is tutira kiszaladna, ha egy ránk támadó zombihordával kerülnénk szembe.
A hangok valami zseniálisan el vannak találva, mondanom sem kell minden szereplőnek saját szinkronszínész kölcsönözte a hangját. A színészek beleélésével nekem nem volt különösebb gondom, nem hallatszott a "na zavarjuk le ezt az egy jelenetet, mert felmelegszik a söröm" mentalitás. A környezet és egyéb hanghatások is a helyükön vannak.
3 slot áll rendelkezésünkre a mentések menedzselésére, így akár többen is játszható a játék anélkül, hogy elbarmolnánk a másik történetét. Itt kell megemlíteni, hogy a játék automatikusan ment, ahogy megfigyeltem mindig egy-egy átvezető jelenet után. Ha ne adj' Isten nem tetszett a meghozott döntés a játékállás visszatöltésével újra az adott jelenet elején találjuk magunkat.
Hála az égnek, opcionálisan feliratot is tudunk kapcsolni, így akinek nem megy olyan jól az angol, az írott segítséget is kap. Sajnos lokalizációról ne is álmodjunk.
Negatívumként csak a hosszúra nyúlt töltési időt említeném meg, amikor a játék elindul, és persze a tényt, hogy a 2-5 epizód darabja 5 Euró, amit kicsit soknak érzek, igaz 15 Euróért csomagban is beszerezhetőek. De az első részből kiindulva, amit elég rövidnek éreztem nem vagyok benne biztos, hogy nyújt olyan hosszú játékidőt, hogy azt mondjam megérte az árát, bár a minőségével az eddig látottak alapján mérget vennék, hogy nem lesz baj.
Nem szerettem volna ennyi sokat írni a játékról, hisz a történetet érthető okokból nem szeretném lelőni.
Aki netán szereti és követi a Walking Dead sorozatot pici hazánkban is és hajlandó a játékot most ingyen letölteni az nem fogja megbánni a kalandot, amit a Walking Dead első epizódja nyújt.
iTunes