Út a tökéletes videójáték felé

2013. július 02.
42.1771
Figyelem! Ez a blog már több, mint egy éves! A benne lévő információk elavultak lehetnek!
Ez egy blogbejegyzés, amely nem a szerkesztőség által szerkesztett tartalom. A benne foglaltak a szerző véleményét tükrözik!
Yanez profilja, adatai
Yanez
Ha az elmúlt 20-25 évet nézzük, akkor a videójátékok rengeteget változtak. Ami nem is csoda, hiszen a technológia fejlődik, minden jobb és szebb lesz. De vajon mennyire vagyunk közel a tökélyhez, ergo az olyan játékokhoz, amelyekre azt mondhatjuk, hogy hibátlanok?


Ha egyszerű gamerként kezeljük a témát, akkor a "tökéletes videójáték" kifejezés, igen tág értelmű lehet. Ugyanis a szórakoztatás szempontjából, már rengeteg ilyen van. Elég csak a milliók által játszott Angry Birds-re gondolni, WoW-ra, CoD-ra vagy Battlefield-re, de a listát még szépen meg lehetne nyújtani. Több tonna gamer számára a tökélyt ábrázolják ezek a játékok, hiszen órák ezreit képesek beleölni, ezzel bizonyítva, hogy számukra ez már páratlan.

De ez is csak azért van, mert jelenleg nincs jobb multis fps, vagy ha van, azzal kevesebben tolják. Ám mindez csak a szórakozás szempontjából tökéletes! Maguk a játékok közel sem azok. Sokan megesküsznek rá, hogy bizonyos játékoknál a látvány kvázi a technika határait súrolja, a lehetőségek repertoárja pedig hihetetlenül széles. Reális szemmel viszont, van még mit fejlődni és ezt még talán meg sem tapasztaljuk a közeli jövőben.





Vegyük példának korunk egyik legsikeresebb tps gammáját, a The Last of Us-t. Majdhogynem minden követelménynek megfelel, szemetvakítóan gyönyörű, pazar történet, hihetetlen játékélmény és rengeteg lehetőség. A világszerte elért sikerei is ezt bizonyítják. Már-már tökéletesnek mondható! Pedig bizony attól még jó messze van, akárcsak mindegyik más game. Most szigorúan a technikai oldaláról közelitsük meg a dolgot. Tehát tegyük egy kicsit félre az élményt és a sztorit. A tökélyhez vezető út, bizony a részletességben rejlik, aminek sok köze kell, hogy legyen a realitáshoz.

Mi az, ami a látványon kivül is fejlődött az elmúlt két évtizedben? Szinte semmi, legalábbis semmi mérföldkő kategóriájú. A látvány az egyetlen. Amikor bármit meg fogunk tudni tenni egy játékban, na akkor érjük majd el a határt. Tehát a The Last of Us-ban, téglákon, üvegeken, csöveken meg még néhány tárgyon kivül, nemigen tudunk megmarkolni mást, pedig rengeteg van. Gondoljunk csak bele, ha bármit felvehetnénk és fegyverként használhatnánk, vagy csak úgy, kézbe vennénk , megforgatnánk, megnéznénk, majd eldobnánk vagy zsebrevágnánk. Valamennyit már ez is dobna az élményen és a realitáson.





És ez csak egy homokszem a többi korlátok mellett. Ott van az ellenség, lelőttük és ennyi. Nem tudjuk átkutatni (a Metal Gear-ben lehetett, de...), felemelni, majd odavinni ahova akarjuk(oké, ezt is sok játékban lehet). Hányszor támadtak ránk golyóálló mellénnyel és sisakkal felszerelt katonák, mi mégsem tudtuk levenni róluk eme használható cuccokat. Nem tudjuk az ellent úgy ütni vagy rúgni, ahogyan mi azt szeretnénk. A ruhájuk nem szakad szét a lövésektől. Társainkat gyakran nem látják(ez persze az AI hiányossága), nem tudjuk kihasználni rendesen a környezetünkben található tárgyakat harc közben. De még reggelig lehetne sorolni.

Ilyen részletek vannak bőven, nyilván Ti is tudnátok sok példát felhozni, amitől egy játék reálisabb lenne. Az egyik legidegesítőbb dolog sok játékban, hogy rengeteg tárgyat meg sem tudunk mozdítani, nem tudunk ablakokat, lámpákat szétlőni. A golyók nyoma nem marad meg a falakon, sőt, sok mindenben kárt sem tesznek! A holtestek eltűnnek, mégha egy csőjátékról is van szó, ahol ezt nem lenne nehéz megoldani. A felsorolt hiányok persze sok játékban mégis szerepelnek, de nagyon nem korrektül, és ha mégis, akkor más rengeteg dolog "szúr szemet". Temérdek a bugok száma is, szinte minden játékban, amelyek úgyszint rontanak a játékélményen.

Az egyetlen, amit soha nem fognak tudni megoldani, az a gyógyúlás. Ha totál reális gammát szeretnénk, akkor az olyan lenne, hogy sebesülés esetén a kórházba megyünk vagy kezeljük magunkat több napon át. De ez már önmagában elvenné a kedvünket a stufftól. Marad tehát az automatikus életcsík visszatöltődés, illetve a medkitek használata. A legjobban talán az MGS 3-ban oldották meg. Ott bármilyen égési sérülést, vágást, mérgezést, csonttörést meg egyebet, mi magunk gyógyítottuk. De a valóságtól az is messzeállt, hiszen a megfelelő gyógyszer kiválasztásával, azonnal rendbejöttünk.





Az E3-on bemutatott The Division gameplay-ében, már láthattunk némi fejlődést e téren. Nem csak a látvány volt lenyűgöző, hanem a részletesség is, ami körülvett. A golyók becsapódása, a fizika stb. Ez már valami! De biztosan messze lesz az is a valóságos élménytől. Érthető, hogy ezek a hiányosságok mit sem rontanak a játékélményen, de csak azért, mert nem tudjuk elképzelni milyen lenne, ha minden, ami körülvesz és megtörténik, úgy alakul, mint az életben. Hamarosan jön az Ocolus Rift virtuális valóságot bemutató szemüveg. Aki még nem hallott róla, az járjon utána. Direkt játékokra tervezik és már most, akik kipróbálhatták, csak pozitívan vélekednek róla.

De még ez sem váltja meg a gamervilágot! Lesz a fejünkön egy sisak, amin keresztül a játékot fogjuk látni, érzékelhetjük a távolságot és a 3 dimenziós teret. Forgathatjuk a fejünket, hogy körülnézzünk, ezzel könnyebbé téve a célzást. Ám a többi irányítás így is a kontrollerre, billentyűzetre lesz kiszabva. Ez tehát csak egy kényelmi funkciót fog szolgálni. Érdekes és jó lesz, ennyi. Ugye a kinect-el meg a move-al sem tettek csodát. Ezek is csak mind az irányítást próbálják fokozni, a game-n semmit sem változtatnak, az marad olyannak, amilyennek megtervezték.





Ha nem esett volna le, hogy hova is akarok kilyukadni, megpróbálom elmagyarázni. Mikor jön el végre az az idő, amikor egy játékban az alapvető változásokat, nem csak a grafikán fogjuk érzékelni? Egyszer már megtörtént, amikor a 2D-s játékokat megváltották a 3D-sek. Ezúttal a részleteken és a lehetőségeken a sor! Szeretném (a jövőben), ha leülök tolni egy GTA-t, akkor ott tényleg nem lesznek korlátok. Hogy a házamban főzhetek egy kávét, majd leforrázhatom magam és sikíthatok. A cipőm elhordódik, a hajam nő, a pofámat borotválhatom vagy éppen borostásan járkálhatok. Beteg lehetek, lázas vagy süket.

Bemehetek bármelyik üzletbe és BÁRMIT megvehetek! Ha kell egy gyűrűt vagy inggombot. Bármelyik házba bejuthatok, az ablakon vagy ajtón át. Bárkivel beszélgethetek, ismerkedhetek. Télen elcsúszhatok, nyáron napszúrást kaphatok, ha nem vigyázok. Mehetek horgászni, gilisztákat gyűjteni vagy éppen sepregetni az utcán. Bárhogy irányíthatom a karakteremet, nem csak egy előre beprogramozott mozdulatot tehetek meg. Kilőhetem az ellen fülét, újját vagy micsodáját, nehogy már mindig egyformán csapódjon be a golyó. Na az ilyenekre gondolok én, és hogy ezeket ne kelljen feltétlenül megtenni, de lehessen! Remélem még megéljük azt az időt, amikor eljutunk idáig, amikor a verseny nem abban lesz, hogy ki alkot szebb grafikát, hanem hogy ki csinál reálisabb játékot! Mert valljuk be, a látványra már így sem lesz panasz; 4K felbontás, milliónyi megapixelek, hova tovább? :)

Jelenleg nagyon meg vagyok elégedve azzal, ami van, de mint láthatjátok, van még hová fejlődni az iparban. Senki ne gondolja egy gyönyörű játék láttán, hogy ennél már nincs tovább. Én pont azért szorítok, hogy elérjék végre a tökéletes grafikai szintet, mert akkor talán a többibe is annyi energiát fognak belefektetni. Ti mit gondoltok erről?
24 hozzászólás

kiraly001

11 éve, 9 hónapja

Bocsi nem olvastam végig a cikketröhögő smiley

válasz erre

kiraly001

11 éve, 9 hónapja

Vendég írta:
Egyet értek. Játékmenetben a 90-es évek volt a csúcs!
Mikor megjelentek a videó játékok,valljuk be(újdonság révén)a már most gagyinak számító játékok is szupernek tűntek.De mivel fejlődnek a game-k"elgagyulnak". Most olvastam a 3d-s virtuális szemüvegről,amit összehangolva a konzollal forradalmasítja a játékipart(1-2 év múlva a boltokban)és szereintem a sony is erre célzott mikor kijelentette forradalmasítani fogja a játékipart.mosolygó smiley

válasz erre

Vendég

11 éve, 9 hónapja

Marduk írta:
Én kicsikét rendhagyó leszek, mert szerintem vannak tökéletes játékok. Igazából sok játék tökéletes lenne, csak ugye a grafika belerondít a dolgokba. Szerintem a régi játékok közelítettek a tökéletességhez, csak ugye akkoriban még nem lehetett olyan szuper grafikát alkotni, azonban azt mindenki lássa be, hogy játékmenetben mennyire szuperáltak, illetve milyen szórakoztatóak voltak. mosolygó smiley Manapság is születnek ilyen játékok, de már ez a realitás baromság játszik mindenhol. Személy szerint én nem azért veszek elő egy játékot, hogy a való életet virtuálisan átéljem, hanem, hogy szórakoztasson. mosolygó smiley
Egyet értek. Játékmenetben a 90-es évek volt a csúcs!

válasz erre

Yanez

11 éve, 9 hónapja

Marduk írta:
Én kicsikét rendhagyó leszek, mert szerintem vannak tökéletes játékok. Igazából sok játék tökéletes lenne, csak ugye a grafika belerondít a dolgokba. Szerintem a régi játékok közelítettek a tökéletességhez, csak ugye akkoriban még nem lehetett olyan szuper grafikát alkotni, azonban azt mindenki lássa be, hogy játékmenetben mennyire szuperáltak, illetve milyen szórakoztatóak voltak. mosolygó smiley Manapság is születnek ilyen játékok, de már ez a realitás baromság játszik mindenhol. Személy szerint én nem azért veszek elő egy játékot, hogy a való életet virtuálisan átéljem, hanem, hogy szórakoztasson. mosolygó smiley
Mindenki azért vesz elő egy játékot, hogy szórakoztasson. Csak ugye a játékok is több kategóriára oszlanak. Én egy Miami Hotline-tól is ominózus kielégültséget kapok, pedig köze sincs a reális megvalósításhoz.

Én a blogomban pedig a valóságosabb megtervezésű jatékokról beszélek. És hidd el, hogy minél reálisabb lesz egy játék, annál nagyobb szórakozást is nyújt majd! Hiszen bármilyen hasonló nem lesz a valósággal, attól még tudni fogjuk, hogy játék. Ami pedig plusz az ilyenben, hogy ennek tudatában milliónyi dolgot meg fogsz tudni csinálni, amit az életben nem, ergo akárcsak a mai játékokban, csak még nagyobb beleéléssel, adrenalin adaggal.

Persze olyat is ismerek, akit egyáltalán nem érdekelnek a mai csúcs játékok és bőven elvan egy Mario-val meg egy csomó retro gammával. Tehát kinek a pap, kinek a papné...kinek a pap kecskéje.

válasz erre

Marduk

11 éve, 9 hónapja

Én kicsikét rendhagyó leszek, mert szerintem vannak tökéletes játékok. Igazából sok játék tökéletes lenne, csak ugye a grafika belerondít a dolgokba. Szerintem a régi játékok közelítettek a tökéletességhez, csak ugye akkoriban még nem lehetett olyan szuper grafikát alkotni, azonban azt mindenki lássa be, hogy játékmenetben mennyire szuperáltak, illetve milyen szórakoztatóak voltak. mosolygó smiley Manapság is születnek ilyen játékok, de már ez a realitás baromság játszik mindenhol. Személy szerint én nem azért veszek elő egy játékot, hogy a való életet virtuálisan átéljem, hanem, hogy szórakoztasson. mosolygó smiley

válasz erre

Yanez

11 éve, 9 hónapja és 1 napja

DNS írta:
Na jó, azért nem úgy kell elképzelni, hogy én kizárólag agyatlan és faék egyszerűségű játékokat tolok, amikor leülök játszanimosolygó smiley Például örök kedvencem, a Civilization sem épp nevezhető könnyed hentelésnek, és néha nyomok egy kis RTS-t meg RPG-t is. Való igaz ugyanakkor, hogy a kifejezetten fejtörős játékokat többnyire hanyagolom, sokkal inkább belevágok mondjuk egy izgalmas és látványos FPS-be vagy autóversenybe. De a nehézségi szintet ezeknél sem szoktam a legkönnyebbre állítani, hisz valami kihívásra szükség van a sikerélmény miattmosolygó smiley
Nyugi, eszemben sem volt ilyet feltételezni rólad, csak a saját videójáték világom által generált véleményemet mondtam el.

RTS, RPG-ezek műfajok nem az én asztalom. FPS, autóversenyzést még szeretem. De főleg a TPS zsánerű játékokat kedvelem. Persze még nagyon sok másat is. mosolygó smiley

válasz erre

Yanez

11 éve, 9 hónapja és 1 napja

Vendég írta:
"Az egyetlen, amit soha nem fognak tudni megoldani, az a gyógyúlás."

Nekem ez a legnagyobb bajom a játékokkal. Nem akarom hogy full realisztikus legyen mert egy FarCry nem tartana két percig se de azért jó lenne ha lenne súlya a sebzésnek.
" ...de azért jó lenne ha lenne súlya a sebzésnek."-ez egy tökéletes mondat! Mert nyilván sokkal élvezetesebb lenne, ha így lenne. Akkor nem mernénk csak úgy nekiugrani a hentelésnek, gondolkodnánk, izgulnánk, ezzel növelve a játék által produkált adrenalin szint adagot.

Egyszer talán sikerül megvalósítani, reménykedjünk!

válasz erre

Vendég

11 éve, 9 hónapja és 1 napja

"Az egyetlen, amit soha nem fognak tudni megoldani, az a gyógyúlás."

Nekem ez a legnagyobb bajom a játékokkal. Nem akarom hogy full realisztikus legyen mert egy FarCry nem tartana két percig se de azért jó lenne ha lenne súlya a sebzésnek.

válasz erre

DNS

11 éve, 9 hónapja és 1 napja

Yanez írta:
Az én életemben is gyakran nagy a rohanás és a stressz, de én épp ellenkezőleg vagyok a Te általad leírt dolgokkal. Vagyis, számomra ne legyen egy játék könnyű, mert akkor nem is érzem a kikapcsolódást, olyan mintha rádión hallgatnék indiai zenéket röhögő smiley Én szeretem, ha a játékban meg kell küzdeni a sikerért, mert akkor van elégedett pofát vágnom. Akkor tényleg csak a játékba merülök és elfelejtek minden gondot. A könnyű játékokat általában végig sem játszom, hacsak nem nevetségesen rövid stuffról van szó.

Ha a történet nagyon jó, akkor szemet hunyok a game egyszerűségére, de az olyan ritka, mint parasztkolbászban a paraszt. Innen üzenem, hogy Csirkének van igaza, ergo emberek vagyunk és különbözünk, ezért mindenki másképp szereti mosolygó smiley
Na jó, azért nem úgy kell elképzelni, hogy én kizárólag agyatlan és faék egyszerűségű játékokat tolok, amikor leülök játszanimosolygó smiley Például örök kedvencem, a Civilization sem épp nevezhető könnyed hentelésnek, és néha nyomok egy kis RTS-t meg RPG-t is. Való igaz ugyanakkor, hogy a kifejezetten fejtörős játékokat többnyire hanyagolom, sokkal inkább belevágok mondjuk egy izgalmas és látványos FPS-be vagy autóversenybe. De a nehézségi szintet ezeknél sem szoktam a legkönnyebbre állítani, hisz valami kihívásra szükség van a sikerélmény miattmosolygó smiley

válasz erre

Yanez

11 éve, 9 hónapja és 1 napja

Vendég írta:
Hibátlan játék sosem lesz szvsz. Elhiszem hogy lesznek olyan virtuális valóság-szerkezetek amik nagyon élethűek lesznek, de évszázados idő múlva...
Az évszázados idő erős túlzás, a technika hihetetlenül gyorsan fejlődik! Akár 15-20 év múlva is meglesz már, ha nem előbb!

válasz erre

Vendég

11 éve, 9 hónapja és 1 napja

Hibátlan játék sosem lesz szvsz. Elhiszem hogy lesznek olyan virtuális valóság-szerkezetek amik nagyon élethűek lesznek, de évszázados idő múlva...

válasz erre

Yanez

11 éve, 9 hónapja és 2 napja

DNS írta:
Szerintem manapság sokan éppen arra vágynak, hogy a nagy rohanás és stressz közepette egy kicsit "kiengedjék a gőzt", ezért a játékokból is inkább a könnyebbeket és a kevésbé időigényeseket keresik. (Ezzel amúgy sokszor én is így vagyok, még akkor is, ha nem a "pötyögős" játékok a kedvenceim.) Ettől még szerintem akár hardcore gamer is lehet valaki, és az ügyességet, intelligenciát jobban igénybe vevő játékokat is kedvelheti, legfeljebb azokra kevésbé marad ideje vagy energiája.

Mindazonáltal mindenfajta játéknak lehet létjogosultsága, csak egyrészt tudni kell a helyükön kezelni őket, másrészt szerintem minden játéktól - műfajtól függetlenül - elvárható (lenne), hogy megüssön egy bizonyos színvonalat. Tehát pl. egy FPS-ben is legyen történet, fordulatok, változatosság stb, de a platformerek is legyenek szépek is stílusosak - kivéve, ha éppen a nosztalgia a cél -, és így tovább. Ha valaki élethűségre vágyik, legyenek ilyen programok és segédeszközök, de ha mondjuk egy képregényszerű világban szeretne barátokkal ökörködni, azt is megtehesse a lehető legmagasabb minőségben.

Mindez már csak azért is lehetségesnek látszik, mert a technika egyre kevésbé jelent korlátot a videojátékok előtt. A probléma sokkal inkább az, hogy a trendek alapján mostanság nem a technikai és szellemi (értsd: kreativitásbeli) lehetőségek határozzák meg a játékok fejlődését, hanem a piszkos anyagiak. Ám ez sajnos az életünk minden egyéb területére igaz, és amíg nem lesz másképp, addig a videojátékok - épp úgy, mint mi magunk és társadalmaink - is egyre inkább elkorcsosulnak...
Az én életemben is gyakran nagy a rohanás és a stressz, de én épp ellenkezőleg vagyok a Te általad leírt dolgokkal. Vagyis, számomra ne legyen egy játék könnyű, mert akkor nem is érzem a kikapcsolódást, olyan mintha rádión hallgatnék indiai zenéket röhögő smiley Én szeretem, ha a játékban meg kell küzdeni a sikerért, mert akkor van elégedett pofát vágnom. Akkor tényleg csak a játékba merülök és elfelejtek minden gondot. A könnyű játékokat általában végig sem játszom, hacsak nem nevetségesen rövid stuffról van szó.

Ha a történet nagyon jó, akkor szemet hunyok a game egyszerűségére, de az olyan ritka, mint parasztkolbászban a paraszt. Innen üzenem, hogy Csirkének van igaza, ergo emberek vagyunk és különbözünk, ezért mindenki másképp szereti mosolygó smiley

válasz erre
12a(z) 2 -ből
 
legutóbbi hozzászólások
 
marco profilja