Gyermekkorom kedvenc játékai közé tartozik a The Lion King, ezzel minden bizonnyal nem vagyok egyedül, hiszen a játék (nem túlzok) hihetetlenül elterjedt. Ez nem véletlen, hiszen a régebbi játékok zöme sokkal élvezetesebb volt, mint sok ma megjelent game, elég csak gondolnunk a 80-as, 90-es évek játékaira, szerintem ennél többet nem is kell mondanom ezügyben. A Lion King 1994 decemberében jelent meg, Japánban egy napos késés illette (december 9.), elkészítéséről pedig a Westwood Studios, a Dark Technologies és a jól ismert Virgin Interactive gondoskodott, de mivel Disney játékról beszélünk, a fejlesztésekhez természetesen társult a Disney is. Kiadását szintén a Virgin Interactive, a Sega, valamint a Walt Disney Computer Software biztosította, méghozzá PC-re, Sega Mega Drive/Genesis-re, NES-re és Super NES-re, GameBoy-ra, Amigára, Game Gear-re, illetve Sega Master System-re, szóval platform választék van bőven. Jelenleg a Sega Genesis változatról írok nektek.
/>
Amint azt láthatjuk és remélhetőleg tudjátok is, a szóban forgó játék valójában oldalnézetes, egyetlen egy pálya, a The Stampede kivételével. E game igazából nem kínálja az akkor már számos játéknál megjelent két ? vagy többjátékos módot, ugyanis csak egyjátékos móddal találkozunk. Háromféle nehézségi szint tárul elénk, amellyel játszhatunk: easy, normal és difficult. Mindhárom szintnek megvan a maga tulajdonsága mind életben, mind HP-ban és az ellenfelek legyőzésében is. A beállítások között módosíthatjuk az irányítást, ki-és bekapcsolhatjuk a zenét és a hangeffekteket, illetve hangtesztet is végezhetünk a listán található összes zenével.
A képernyő tetején két darab sáv helyezkedik el. A baloldali az üvöltéssel fűzhető össze, ha ez tele van, karakterünk üvöltése hatásosabb lesz, a jobboldali pedig az életerőt jelzi. Ezen sávok mérete természetesen a játékmenet során felszedett, különböző bogarakkal növelhetők. A kijelző jobb alsó sarkában láthatjuk, hogy éppen mennyi életünk van. Persze ezt az utóbbi adatot is növelhetjük a pályákon felszedhető életek segítségével.
A játékos Simbát irányítja az egész játékmeneten át, kivéve az úgynevezett bónuszpályákon, ott ugyanis Pumba, vagy Timon irányítását vehetjük a kezünkbe. A game végigmegy a jól ismert rajzfilm történetén, Simbát a hatodik pályáig kölyökként, ezután felnőttként irányítjuk. Mennyiségre pontosan kereken tíz pálya van, név szerint The Pridelands, Can't Wait to be King, The Elephant Graveyard, The Stampede, Simba's Exile, Hakuna Matata, Simba's Destiny, Be Prepared, Simba's Return és Pride Rock.
Kölyök karakterünk támadásai közé tartozik az üvöltés, az ellenfelekre való ugrás, és a gurulás, a felnőtt pedig természetesen már jóval erősebb, az előbb felsorolt cselekvések mellett képes még karmolni, az üvöltése is erőteljesebb, de gurulni már nem tud. Ellenségeink persze eltérőek, így annak megfelelően kell támadnunk, miféle ellenféllel van dolgunk.
A játékmenet során a felszedhető objektumok közé tartoznak a bogarak és az életek, valamint az úgynevezett napszerű tárgy. A bogarak szerepe más és más: van, ami növeli a fentebb már említett sávunk méretét, van, ami gyógyít, illetve javítja HP-nkat, és van, ami negatív hatással van ránk, a pókok például csökkentik az életerőnket. A nap-objektum arra szolgál, hogy amennyiben elfogy az összes életünk, azaz eljutunk odáig, hogy Game Over, akkor lehetőségünk van újrakezdeni azt a pályát, ahol épp meghaltunk. Ahány napot felszedsz, annyiszor folytathatod az aktuális pályán a játékot, máskülönben teljesen elölről kell kezdeni az egész game-et.
A végigjátszás során egyre több ellenféllel találkozunk, kölyökként például gyíkokat, kaméleonokat, sündisznókat, pókokat, békákat, bogarakat, keselyűket és hiénákat kell legyőznünk, felnőttként pedig majmok, párducok, hiénák és sok egyéb élőlény fordul ellenünk. A kölyök Simba fő ellenfelei, azaz boss-ai között szerepelnek a hiénák, valamint a Hakuna Matata pályán megjelenő gorilla, felnőtt karakterünk esetében pedig Zordont kell legyőznünk.
Korábban már említettem, hogy a pályák között bonus level-ekkel is találkozunk, ebből kétfajta van. Az egyiken Pumbát irányítjuk, ahol Timon fölöttünk jobbra-balra rohangálva dobálja le a bogarakat, nekünk pedig el kell kapnunk mindet, ha egyet kihagyunk, vége a bónuszpályának. A második fajta bónuszon Timonnal vagyunk, ahol bizonyos idő alatt minél több bogarat kell egy kis pályán végigmenve összeszednünk, ha pedig felveszünk egy pókot vagy lejár az idő, a pálya befejeződik. Ha szerencsések vagyunk, extra felszedhető tárgyakkal is találkozhatunk, például nappal és életekkel.
A grafika és a hangeffektek igazából sok platformon eltérőek, például Sega Genesis-en nincsenek olyan vocal-ok, mint a Super Nintendo-s verziónak, azonban ennek megvan az ára, ugyanis miközben a Sega Genesis háttérdizájnja igen gazdag, a Super Nintendo-é látványosan szegényesebb, de ez persze csak egy példa volt a sok eset közül. A háttérzenéket természetesen a filmből merítették, a sprite-okat és a játék háttereit pedig a Disney animátorai készítették.
A game igen jó pontozást kapott, több pontozó weboldal is 8/10-re értékelte. Ezt az értékelést persze nem mai szemmel kell nézni, de véleményem szerint ezt igen is kiérdemelte. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy a The Lion King beletartozik a 90-es évek nagy játékaiba, és igaz, hogy azóta elavult játék lett, de a mai napig is iszonyatosan sokan játszanak vele. Nosztalgiára kiváló!
A fent látható képek saját kifényképezésűek!
Lezárásképp íme egy HD végigjátszás videó:
