Mielőtt elkezdtetek videojátékokkal játszani, biztosan ti is játszottatok papír alapú kalandokkal, mint pl. a Mágus-sal, vagy olvastatok különböző érdekes kalandregényeket, akár olyanokat is, ahol a döntéseink nyomán ugrálhattunk a könyv oldalai között.
Ezekben mind az volt az érdekes, hogy az ember bele tudta magát élni a történetbe, szinte látta maga előtt az útvesztőt, vagy az erdőt, ahol éppen járt. És bizony néha nagyon meg tudott lódulni a képzelőerő. Emellett pedig játék is volt, többnyire a legjobb barátokkal és a szülők is elégedettek voltak, hogy a gyermek olvas, vagy kinn játszik a jó időben.
Gyakran fonódtak ezek a sztorik valamilyen kincs köré, illetve annak a megtalálása köré. De hogy ne menjek messzire, manapság is akad egy-két ilyen gyöngyszem, lásd pl. a Ready player one című remekművet. És hogy miért is ez a bevezető? Hát mert nemrég rátaláltam egy ilyen könyvre (pontosabban a könyv talált rám) és durván beindult a fantáziám.
A minap ugyanis valamelyik kábeltévé csatornáján néztem egy műsort, teljesen véletlenül keveredtem oda és igazából a műsor címe sincs előttem, csak az fogott meg benne nagyon, hogy egy fantasy-kalandokkal teli könyvről szólt. A címe pedig The secret: A treasure hunt, Byron Preiss tollából. Megmondom őszintén, sem a könyv, sem az író nem volt ismert számomra, valószínűsítem, hogy nem kifejezett híresség az illető, de ahogy néztem, többnyire a fantasy témát kedvelte.
A lényege a könyvének két részletből áll. Az első felében röviden leír egy kis történetet különböző mágikus lények új hazába költözéséről, a második felében pedig 12 versike és 12 képes illusztráció van. A szép az az egészben, hogy egy-egy vers és egy-egy kép egy amerikai várost jelöl, ahol Preiss elrejtett egy kerámia ládát, benne kerámia kulccsal. A versek és a képek adják a nyomokat, hogy hol kell keresni.
Aki megtalálja a kulcsokat és visszaküldi az írónak, egy értékes drágakövet kap ajándékba, kb. 1000-1500 dollár értékben. Tiszta geocaching, csak ez sokkal menőbb, mert összeköti az olvasmányos élményeket egy valós kalanddal, a természettel, a kincskeresés örömével és persze azzal a tudattal, hogy jól is járhatsz, ha megtalálod a kincset. Na de nem ilyen egyszerű a dolog, mert mind a versek, mind a képek alaposan palástolják az információkat.
Ami igazán meglepő, hogy a könyv 1982-es kiadása óta a 12-ből mindössze 2 doboz került elő, tehát Amerika 10 nagyvárosa még felfedezésre vár. És ez az, ami nagyon fel tudja csigázni az embert. Bizony, ha ott járnék, csak megkísérelném azt a kincsvadászatot. Szomorú, de 2005-ben meghalt az író, bár tudomásom szerint a lányai továbbvitték a játékot és elküldik a drágaköveket a kulcsok megtalálóinak. Illetve nem kizárt, hogy a több, mint 30 év alatt, mióta megjelent a könyv, megváltozhatott egyik-másik helyszín, tehát lehet, hogy sohasem kerül elő az összes kulcs.
Nem olvastam még a könyvet, egyelőre csak angolul találtam rá, tehát igazi véleményt nem tudok róla mondani, talán a témája miatt nincs is idegen nyelvű fordítása, de biztos, hogy neki fogok vágni angolul is, már csak a hozzá kitalált játék miatt is.
Esetleg közületek valaki ismerte már a könyvet és a kincskeresős háttérsztorit?
