The Legend of Zelda: The Wind Waker teszt

2016. április 29.
27.9891
Figyelem! Ez a blog már több, mint egy éves! A benne lévő információk elavultak lehetnek!
Ez egy blogbejegyzés, amely nem a szerkesztőség által szerkesztett tartalom. A benne foglaltak a szerző véleményét tükrözik!
sarakrael profilja, adatai
sarakrael
Bár volt és van is konzolom, valamint mobilon is egyre minőségibb játékokat találok, a képzeletbeli top 10-es videojáték listámon mindig is PC-s játékok szerepeltek. Általában amikor kipróbálhattam egy konzol exluzív játékot, amiről mindenki ódákat zengett, és sokan miatta vették meg az adott gépet, rá kellett jönnöm hogy valóban jó játék, de közel sem annyira, mint amennyire számítottam.


Nemrég, a Dark Souls 3 megjelenése előtt nem sokkal erős vágyat éreztem valamilyen hasonlóan nehéz akció fantasy játékkal játszani, de sajnos PC-n nem igazán van ilyen, a közepesen jó Lords of the Fallenen kívül nem is találtam nagyon semmit. Azonban kutatásom közben több cikkben és fórumbejegyzésben is megemlítették, hogy sok hasonlóság van a Dark Souls és a The Legend of Zelda széria között. A zöld ruhás kisemberrel eddig csak az egyik korai játékában, a Link to the Past-ban találkoztam, valamint nagyon keveset játszottam emulátorral az Ocarina of Time-mal, ezek nem igazán tudtak engem behúzni (hozzáteszem tudok róla, hogy az Ocarina of Time mekkora klasszikus, de egy instabil emulátorral és rendes gamepad hiányában annak idején nekem ez sajnos nem tűnt fel). Úgy tudom, hogy az epizódok nincsenek szervesen összekötve történetükben, ezért találomra ráböktem a Wind Waker részre, és reméltem a legjobbat.


The Legend of Zelda: The Wind Waker teszt - 2. kép



Nos, aki hozzám hasonlóan egy Dark Souls élményt várt, az nagyot koppanhat már az elején. A komor dark fantasy pontos ellentétét kapjuk, hiszen a grafika életvidám színekben tündököl, de ez egyáltalán nem probléma, mert a Wind Waker több mint 13 évvel a megjelenése után is gyönyörű! Emlékezzünk csak vissza, mik voltak 2003 legszebb játékai. Ott volt a Prince of Persia: Sands of Time, a Beyond Good and Evil, vagy mondjuk a Call of Duty. Ezeket a játékokat még ma is elő lehet venni és játszani velük egy jót, de bizony erősen látszik rajtuk az idő, és csak e fölött szemet hunyva tudjuk őket élvezni igazán. A Wind Wakert a cell shaded technológia azonban olyan jól tartósította, hogy rendszeresen megfeledkeztem róla, hogy milyen régi játékkal is játszom.


The Legend of Zelda: The Wind Waker teszt - 3. kép



Aztán amikor elkezdtem elmélyedni a játékmenetben, rájöttem miért is hasonlítják oly sokan Link kalandjait a From Software önkéntes kínzókamrájához. A harcrendszer tényleg nagyon hasonló, ugyanúgy a jól időzített elgurulásokkal, védekezésekkel éskissebb vagy nagyobb kardcsapásokkal operálhatunk miközben körbetáncoljuk az ellenfelet. Sok fajta szörnyel kell megküzdenünk, amik nem csak kinézetükben, hanem harcmodorukban különböznek, de hozzáteszem a nehézség egyáltalán nem vészes, életerőnk elég sok hibázást megenged. Ha tazonban mégis meghalnánk, itt is minden egyes alkalommal újrateremnek az ellenfelek, de szerencsére vannak shortcutok, nagy gőzölgő ?levesekbe? ugrálva tudunk teleportálni a pálya bizonyos szakaszaira. A legnagyobb hasonlóságot a főellenfeleknél találtam. Több szakaszból álló, gondolkodást, türelmet és pontosságot ígénylő harcok ezek, amik után elégedetten fújtam ki magam.


The Legend of Zelda: The Wind Waker teszt - 4. kép



Azonban nemcsak akción van a hangsúly, fogunk lopakodni, ugrálni, levegőben siklani, kötélen lengedezni és logikai feladványokat is megoldani, és ezeket rendkívül jól keveri a játék, hogy egy percre sem unatkozzunk. Állandó társunk lesz egy beszélő csónak, akivel a tengeren utazhatunk, azonban a megfelelő széljárásról nekünk kell gondoskodni a játék címében szereplő wind wakerrel. Ez egy pálca, amit az analóg karral helyes sorrendben kell a megfelelő irányba mutatni, hogy aztán uralmunk alá hajtsuk a szelet. Ez nemcsak a tengeren lesz hasznos, hanem logikai feladványokban is használnunk kell majd.


The Legend of Zelda: The Wind Waker teszt - 5. kép



A történet szerint egy hatalmas madár elrabolja a főhős húgát, ő pedig tengerre száll, hogy megkeresse és megmentse. Ezek után szigetről szigetre utazik, de a fő sztori sokáig háttérbe szorul, és inkább az utazásunk során megismert karaktereknek segítünk a játék nagy részében. Ezek nem túl érdekesek, de maga a játék annyira élvezetes, hogy ez inkább kukacoskodás részemről, mint valódi negatívum.
A Zelda játékok zenéi annyira ikonikusak, hogy sokan már úgy is ismerik, hogy nem játszottak vele előtte, én is így voltam ezzel. Folyamatosan ismertem fel az ismerős dallamokat, amik mindig a szituációhoz illettek.


The Legend of Zelda: The Wind Waker teszt - 6. kép



Amikor elkezdtem a Wind Wakert, nem sejtettem, hogy ez lesz az első konzolos cím, ami bekerül a képzeltbeli top 10-es listámba. Egy évtized alatt sem megfakuló gyönyörű világban töltöttem el több tíz órát úgy, hogy egy percre sem unatkoztam, jó szívvel ajánlom mindenkinek. Ma már nem olyan egyszerű beszerezni egy Gamecube-ot, viszont megjelent egy HD remake Wii U-ra, és a legtöbb PC simán elfuttatja emulátoron is.


The Legend of Zelda: The Wind Waker teszt - 7. kép


2 hozzászólás

Hentes

4 éve, 6 hónapja és 24 napja

Nagyon kimaradtak nekem a Zeldák. Ha jól látom ez ilyen mellékszál ugye?

válasz erre

nefaria

4 éve, 6 hónapja és 24 napja

Micsoda jó, tesztnek is beillő írás lett ez! Mint Nintendo rajongó, külön köszönöm neked, élméyn volt olvasni.

Emulátor még sosem jutott eszembe Nintendo kapcsán! Nem is olyan rossz ötlet!

válasz erre
legutóbbi hozzászólások
 

Itt is rontjuk a levegőt

marco profiljaShade profiljaTotosama profiljarDAVE profiljagery1113 profilja