Nemrég, a Dark Souls 3 megjelenése előtt nem sokkal erős vágyat éreztem valamilyen hasonlóan nehéz akció fantasy játékkal játszani, de sajnos PC-n nem igazán van ilyen, a közepesen jó Lords of the Fallenen kívül nem is találtam nagyon semmit. Azonban kutatásom közben több cikkben és fórumbejegyzésben is megemlítették, hogy sok hasonlóság van a Dark Souls és a The Legend of Zelda széria között. A zöld ruhás kisemberrel eddig csak az egyik korai játékában, a Link to the Past-ban találkoztam, valamint nagyon keveset játszottam emulátorral az Ocarina of Time-mal, ezek nem igazán tudtak engem behúzni (hozzáteszem tudok róla, hogy az Ocarina of Time mekkora klasszikus, de egy instabil emulátorral és rendes gamepad hiányában annak idején nekem ez sajnos nem tűnt fel). Úgy tudom, hogy az epizódok nincsenek szervesen összekötve történetükben, ezért találomra ráböktem a Wind Waker részre, és reméltem a legjobbat.
Nos, aki hozzám hasonlóan egy Dark Souls élményt várt, az nagyot koppanhat már az elején. A komor dark fantasy pontos ellentétét kapjuk, hiszen a grafika életvidám színekben tündököl, de ez egyáltalán nem probléma, mert a Wind Waker több mint 13 évvel a megjelenése után is gyönyörű! Emlékezzünk csak vissza, mik voltak 2003 legszebb játékai. Ott volt a Prince of Persia: Sands of Time, a Beyond Good and Evil, vagy mondjuk a Call of Duty. Ezeket a játékokat még ma is elő lehet venni és játszani velük egy jót, de bizony erősen látszik rajtuk az idő, és csak e fölött szemet hunyva tudjuk őket élvezni igazán. A Wind Wakert a cell shaded technológia azonban olyan jól tartósította, hogy rendszeresen megfeledkeztem róla, hogy milyen régi játékkal is játszom.
Aztán amikor elkezdtem elmélyedni a játékmenetben, rájöttem miért is hasonlítják oly sokan Link kalandjait a From Software önkéntes kínzókamrájához. A harcrendszer tényleg nagyon hasonló, ugyanúgy a jól időzített elgurulásokkal, védekezésekkel éskissebb vagy nagyobb kardcsapásokkal operálhatunk miközben körbetáncoljuk az ellenfelet. Sok fajta szörnyel kell megküzdenünk, amik nem csak kinézetükben, hanem harcmodorukban különböznek, de hozzáteszem a nehézség egyáltalán nem vészes, életerőnk elég sok hibázást megenged. Ha tazonban mégis meghalnánk, itt is minden egyes alkalommal újrateremnek az ellenfelek, de szerencsére vannak shortcutok, nagy gőzölgő ?levesekbe? ugrálva tudunk teleportálni a pálya bizonyos szakaszaira. A legnagyobb hasonlóságot a főellenfeleknél találtam. Több szakaszból álló, gondolkodást, türelmet és pontosságot ígénylő harcok ezek, amik után elégedetten fújtam ki magam.
Azonban nemcsak akción van a hangsúly, fogunk lopakodni, ugrálni, levegőben siklani, kötélen lengedezni és logikai feladványokat is megoldani, és ezeket rendkívül jól keveri a játék, hogy egy percre sem unatkozzunk. Állandó társunk lesz egy beszélő csónak, akivel a tengeren utazhatunk, azonban a megfelelő széljárásról nekünk kell gondoskodni a játék címében szereplő wind wakerrel. Ez egy pálca, amit az analóg karral helyes sorrendben kell a megfelelő irányba mutatni, hogy aztán uralmunk alá hajtsuk a szelet. Ez nemcsak a tengeren lesz hasznos, hanem logikai feladványokban is használnunk kell majd.
A történet szerint egy hatalmas madár elrabolja a főhős húgát, ő pedig tengerre száll, hogy megkeresse és megmentse. Ezek után szigetről szigetre utazik, de a fő sztori sokáig háttérbe szorul, és inkább az utazásunk során megismert karaktereknek segítünk a játék nagy részében. Ezek nem túl érdekesek, de maga a játék annyira élvezetes, hogy ez inkább kukacoskodás részemről, mint valódi negatívum.
A Zelda játékok zenéi annyira ikonikusak, hogy sokan már úgy is ismerik, hogy nem játszottak vele előtte, én is így voltam ezzel. Folyamatosan ismertem fel az ismerős dallamokat, amik mindig a szituációhoz illettek.
Amikor elkezdtem a Wind Wakert, nem sejtettem, hogy ez lesz az első konzolos cím, ami bekerül a képzeltbeli top 10-es listámba. Egy évtized alatt sem megfakuló gyönyörű világban töltöttem el több tíz órát úgy, hogy egy percre sem unatkoztam, jó szívvel ajánlom mindenkinek. Ma már nem olyan egyszerű beszerezni egy Gamecube-ot, viszont megjelent egy HD remake Wii U-ra, és a legtöbb PC simán elfuttatja emulátoron is.