Szilicium lélek (Táplálék)

- Ébresztő! Hahó DeLain úr! Ébredjen!
- Mi? Hol, mi van? ? pattan fel a szemem, kissé kába vagyok.
- Jó reggelt! A nevem Jerom. Én leszek a személyes kísérője a mai napon.

Lassan felülök és meglátok egy kreol bőrű, mosolyogós fiatalembert az ágyam mellett állva. Mögötte valami asztalka, nem látom tisztán.
- Üdv Jerom. Hova megyünk?
- Ahogy Jalamayah doktornő tegnap említette Önnek, ma elkezdődik a rehabilitációs edzésprogram, ahol megtanulja használni a testét kiváló módon, és még egyéb dolgokra is képes lesz a kikép? edzést követően. ? a fiatal férfi szava megbicsaklik, amint hibát vét, de úgy teszek, mintha nem vettem volna észre.
- Remek! Kérek egy-két percet és mehetünk is!
- Előbb reggelizzen meg, kérem! ? mondja Jerom majd előgördül mögüle az asztalka rajta egy műanyag tálca, mélyedésekkel, bennük valami fura világossárga pürével és átlátszó zselével.




- E...ez krumplipüré? Az meg? Mi az?! ? kérdezem furcsálkodva, de közben a hasam felöl fura érzés jut el a torkomba, mintha korogna a gyomrom.
- Uram, Önnek ugyan nagyrészt szintetikus a teste, de energiára szüksége van. Ez egy speciális glükóz készítmény, kétkomponensű, a gyomrába jutva a belső energiaellátó rendszer majd feldolgozza és energiává alakítja. Ez lesz első ilyen energia feltöltése. Háromnaponta kell majd "ennie".
- Ez... gusztustalan. ? morgom, de Jerom elém teszi a tálat és újra megszólal.

- Az első falatot vegye a szájába valamelyikből, tartsa ott, majd nyelje le, de miközben ízlelgeti, gondoljon egy étel ízére. Az agyi processzor ezt úgy értelmezi majd, mivel felismeri a sűrítményt, hogy Ön most ezt az ízt rendeli hozzá. Ehhez... - rámutat a burgonyapüré szerűre - valamilyen főzelék ízt javaslok, ehhez - mutat rá a keménynek rémlő színtelen zselére- valami húsféle ízét. De a döntés nyilvánvalóan az Ön kezében van.
Meglepetten nézek rá. Eddig azt hittem ez a rendszer még csak erős kíséreti fázisban van.

Jerom megfordul és kimegy. Közben így szól:
- Kinn várok, ha készen van, vagy baj van, szóljon, kérem!
Az egész férfi annyira kimódolt és idegesítően modoros, hogy kezdem azt hinni csak egy droid.
Kissé idegesen emelem fel a kanalat és túrok bele a sárga szmötyibe. Mikor a számba kerül, erősen keserű és olajos íze van, majdnem kiköpöm, de erőlködve a számba tartom, közben azt mondogatom magamban:
- Ez csak tökfőzelék? tökfőzelék.

Az íz melyet édesanyám tökfőzelékének emléke hívott elő, elönti a számat.
- Azt a mindenit... - suttogom, és majdnem kicsorog a cucc a számból.
Lenyelem az első falatot, a nyelés olyan, mint eddig csak a nyakam kicsit merevebbnek érzem, mint a baleset előtt. Leteszem a kanalat, kezembe veszem a kést meg a villát. Bizalmatlanul ránézek a mereven fénylő üvegdarabra emlékeztető zselére. Ahogy belevágok, rájövök, hogy állaga tényleg hússzerű, lekanyarítok egy szeletet majd a csücskét lenyesve a számba teszem. Olyan mintha taknyot ennék, undorító íz és állag.
- Ez sült sertés... remélem legalábbis, olyan lesz, mert nagyon szar íze van - nyögöm, közben rágom és eszembe ötlik a családi ebédek sertéssteakje. Meg sem lepődöm, amikor számat elönti a csodás íz.
Próbaképp a számba veszek egy falat sárga cuccot majd egy normális szelet zselét. A "sertés" a "tökfőzelékkel" remek ízű. Épp csak undorítóan néz ki.

Lehunyom a szemem és eszek. Így egész elfogadható, annak ellenére, hogy olyan mintha ugyan azt a falatot enném meg újra és újra. Ugyanaz az állaga és az íze mindegyik falatnak. Idegesítően és félelmetesen tökéletesen ugyan az.

Hál' Istennek hamar elfogy a tányérból az anyag.

Az evőeszközöket lerakva felállok az ágyról. Mikor kiegyenesedek, kicsit nehezebbnek érzem magam és a gyomrom felöl halk zuborgó neszek szűrödnek ki. Nem akarok belegondolni, mi történik benn.
Kicsit mereven mozogva, majd egyre ruganyosabban lépkedve megyek pár kört a szobában. A kedvem elfogadható, érdeklődéssel vegyes izgalom, nagyon érdekel miféle ?kiképzést? kapok.


(folytatása következik...)