/>
Felülök az ágyon és magam elé meredek. A gondolataim lassan, megmoccanó óriásként kezdenek formálódni. Kérdések sora cikázik agyamban, de most nem kell az információs port. Félek tőle, mintha csak az tehetne a kilátástalannak tűnő helyzetemről.
Kilátástalan mert:
- Teljesen új testem van, ennek a következménye valószínűleg új személyazonosság is lesz.
- A ?műtétek? és a technika mind-mind pénzbe kerül, mindenképpen lesz valami megbízásuk a számomra.
- Ebből kifolyólag felmerül a kérdés: MI A CÉLJUK VELEM?
Az indulat megállíthatatlanul kavarodik fel bennem. Felpattanok az ágyról és letérdelve a padlóba öklözök. Hangos dübbenés hallatszik és a bütykeim lenyomata a padlóban marad. Valahol megszólal egy sziréna.
Ahha, szóval figyelnek.
Hirtelen félrecsúszik az ajtó és egy rohampajzs nyomul be rajta mögötte egy kevlárpáncélos kommandóssal. Majd utána még öten, körbevesznek.
-FEKÜDJÖN LE A FÖLDRE! KEZEKET A TARKÓRA!
Meglepettségemben hasra vágom magam és engedelmeskedek. Közelebb nyomulnak, egyikük kezében sokkoló.
-Mi? MI van itt? - mondom arcomat a földre szorítva.
Kintről hangos kiabálás hallatszik majd futó léptek zaja. Jalamayah doktornő ront be az ajtón és befurakszik a kommandósok közé.
- Le a fegyvert, barmok! Nem hallják? Tegyék már le a fegyvereket, az istenit!
A marcona alakok felbontják a kört, és arrébb lépnek.
Jalamayah a hónom alá nyúl, nem is felsegít, csupán jelzi, hogy felállhatok.
- Mi a jó büdös franc volt ez? ? szalad ki a számon az ingerült kérdés.
- Nos, a szobák tetőtől talpig szenzorokkal vannak ellátva, bizonyos kísérletek és alanyok miatt?
- ? és aki rosszalkodik, azzal feltörlik a padlót, ugye? ? kérdezem élesen, miközben az egyik vörös sisakos kommandós int, és a csapat elvonul.
Az ajtóban több fehér ruhás is álldogál, megpillantom a fiatal nőt is, aki pár órája behozta a csatlakozót.
- Jaj, nem, nem erről van szó, tudja itt, hogy is mondjam? - a nő hátrafordul és elutasítóan int, mire a befelé bámulók elmennek, az ajtó becsukódik.
- ? nos, ebben a komplexumban az orvosi kísérletek mellett kiképzés és katonai kutatás is zajlik.. - mondja a szemembe nézve a nő.
Mereven nézek vissza. Szóval igazam volt.
- Értem? és?
- Nos, ne izguljon, ebből maga teljesen kimarad?
- Mik a céljaik velem?- vágok a szavába ingerülten.
- Az hogy teljesen felépüljön és megszokja az új helyzetét. ? mondja félrenézve.
- Most mennem kell, kérem, legközelebb ne idegesítse fel magát. Emlékeztetem, ha szükséges, egy pszichológus a rendelkezésére áll.
Azzal megfordul, de én utána lépek, megragadom a vállát, megfordítom és a falnak nyomom, majd közvetlenül elé állok, és az arcához hajolok.
- Doktornő. Minden köszönetem és tiszteletem az Öné és csapatáé, de legyen szíves, ne kezeljen úgy mint egy kísérleti patkányt. Tudtommal még ember vagyok. Utánanéztem a dolgoknak, Amint lehetséges beszélnék Hammerson barátommal.
Jalamayah halkan pihegve, vörös arccal, de elszántan néz a szemembe. Szemei, mint a smaragdok.
- DeLain, csak hogy tudja, maga itt a vendég, és mi adtuk az ajándékokat. ?mellkasomra támasztja a kezeit és eltol magától. Hátralépek.
- Legyen szíves és legyen rugalmas, ez az egész magáért van. Azzal, hogy így viselkedik, csak magát járatja le, itt mindenki jót akar magának.
- És a kommandósok?
- A kutatásainknak sok az ellenzője. Ők nem kommandósok voltak, hanem a kutatóintézet biztonsági személyzete, nem halálos fegyverekkel felszerelve.Magát is védik. Engem is. Megértette?
Szigorú hangjától hülye gyereknek érzem magam, de valami furcsa érzés is uralmába kerít: ez a nő nagyon jó színész.
- Beszélhetek Hammers? ?
- Jelenleg nem fogadhat látogatókat, az Ön és mások védelmének érdekében. Kérem, egyelőre érje be ezzel a szobával és az információs portállal. ? a nő sarkon fordul és kiviharzik az ajtón.
Figyelem az érzéseimet, és kezdem úgy gondolni, hogy hatalmas szarba keveredtem. Úgy érzem magam, mint egy ketrecbe zárt vadállat.
Leülök az ágyra és újra kinyitom az Info portál fedelét.