Marvel, DC, aztán a mangakák hatalmas világa. A képregény hosszú generációkon át szórakoztat kicsiket és nagyokat. Napjainkban újra csúcson pörög a szuperhős kultusz, bár mostanra kicsit lecsengett talán.
Egy ideje nyomon követek egy magyar kezdeményezést, mely most végre testet öltött.
Sisakján megbicsaklik a nap fénye, ahogy pajzsát maga elé emelve, jogarát a háta mögött, sújtásra készen tartva rohan előre a romok közt Hungária Kapitánya. Mögötte az árnyakban suhan Harcsa Huszár, apró szemei a tettrekészségtől izzanak.
Bemutatom nektek a Magyar Szuperhős Meséket.
Tegnap jutott kezembe az első Album, mely kiállásra először a régi, nagymamámék házában kincskutatás közben előkerült Kockás és Papír mozi kötetekre hajaz. A papírminőségre nem lehet panasz a belső oldalak is igényesek.
Aki klasszikus képregényt vár az kicsit csalódhat hisz az albumban "tablós" rendszer van, egy oldal szöveg, egy oldal kép. Ezzel nincs is baj, de a készítők tényleg képregényként hírezik, de aki ezen fennakad az a blogot se olvassa tovább! :D
Megkapjuk hőseink eredettörténeteit, meglepően ötletesek, még annak ellenére is, hogy klasszikus "szuperhősszületés" elemekre épülnek (Isteni erő, mutáció, stb stb).
Az első történetek, melyek már a hősöket szerepeltetik, egész jól össze vannak rakva, bár érezni, hogy a célközönség inkább a gyereksereg, mintsem a tinédzser, ifjú felnőtt réteg. Egy bajom volt, az pedig a kicsit erőltetett "városi legenda" keltési próbálkozások. Nem baj. Előfordul.
Itt fejezném ki azon reményeimet hogy a történetek egy idő után megkomolyodnak egy kicsit, túlmutatnak majd az alapvető természetvédelmi és katasztrófavédelmi problémákon, vagy a sztori vezetés korosztályosan kettéválik, hisz van potenciál egy felnőttesebb hangvételű sztori-vonal megteremtésében is. "Nagyon bőven" van. Nekem is lett egy rakat ötletem, de majd csak magamba fojtom valahogy, mert a készítők tarkón csapnának, jogosan, ha nem tenném. :D
Vagy írok nekik...
Na mindegy, elkalandoztam. Bocsi. :D
Az albumban 5 történet van, és ezt legalább ugyanennyi ember is alkotta. Tetszik, hogy a rajzolás stílus történetenként változik, a nagy része a régi Kockás, Pif stílust idézte számomra, de van egy pár belső kép, ami megvillantja a DC-s, Marveles, darkosabb ábrázolást is és HOPPÁ, bizony marha jól néz ki mind!
Nyilván mindenki, ahogy én is, óhatatlanul a nagy múltú kiadókkal hasonlítgatja össze az albumot, de igyekeznünk is kell elválasztani azoktól, hisz hatványozottan kisebb erőforrásból hoztak össze egy színvonalában simán a Nagyokat hozó kezdőalbumot, bár érezni még az útkeresést, hogy melyik rajzstílus legyen megtartva, mit és hogyan írjanak bele a sztorikba. Merjenek-e a nagyobbak is felé nyitni, de ezzel nincs semmi baj.
Ám dolog legnagyobb ellenségei pont azok lehetnek, akiknek szól az egész.
Az alkotóknak hatalmas odafigyelést igényel, hogy napjainkban, a mostani politikai helyzetben meg tudjanak maradni a totális függetlenség ösvényén, kár lenne, ha propagandaeszközzé korcsosulna a dolog.
Tudom, tudom Captain America is propaganda eszköz volt, de kérem ott Világháború volt, most meg szerencsére nincs.
Alapvetően mindenkinek, aki szuperhős mániás, vagy szeretne ott lenni valami új kezdeténél, javaslom beszerezi az első kötetet. A várakozásokat számomra kielégítette, bízok benne, hogy a folytatás emeli a tétet, felpörögnek jobban az események és bátrabban engedik szabadjára a Magyar Szuperhősök legendás erejét!
Pacsi, kösz hogy olvastad! :D
(Képek forrása a készítők hivatalos oldala!)
