Rajongók - a mazochizmus bája.

Persze ésszel kell rajongani, de maradjunk a józanság határain belül.
Rajongónak lenni jó dolog, közösséget alkotunk a közösségben, mindig van közös téma, közös az érdeklődés.

És rajongónak lenni egyben a legfájdalmasabb dolog is. Mert rajongásunk tárgya általában nem nekünk rajongónak készül. Mi mindig utólag kezdünk rajongani valamiért. Megszokjuk, hogy az olyan, amilyennek nekünk tetszett. Aztán jön egy újabb eleme rajongásunk tárgyának, egy új mozifilm, egy új játék, egy új regény stb. stb.

És azt vettük észre hogy a rajongásunk tárgya a barátzónába(friendzone rulz.. :D ) dobott minket. Mi hiába szeretjük, ő nem foglalkozik az érzéseinkkel, mert talált mást, de mi nem tudjuk elengedni, de azért néha dob egy csontot nekünk is.

Hülye hasonlat?

Nézzük a Star Wars-t: elkészültek a 4-5-6 epizódok. Több mint NEGYVEN éve.

Pop-kulturális alap a Star Wars, lassan a harmadik generáció is felnő akik megélték a Star Wars saga elburjánzását.

És látjuk mi lett a Star Warsból. Egy üzleti gépezet amely annak ellenére termel felfoghatatlan mértékű hasznot, hogy ELVILEG senkinek se tetszik igazán. Igen, mert az átlag tömeget nem érdekli annyira, bemegy végigüli, élvezi vagy nem, a gyerek Porgot akar, jó eldumálni róla, hogy Kylo milyen gáz vagy ép szekzi, de durva ez a CGI és ennyi vége is van.

Aztán jön a hangosabb de kisebbségben lévő emberek tömege a rajongóké. A rajongóké akik azt hiszik, hogy számítanak még. Nem kedves rajongók, a TI véleményetek senkit nem érdekel.

Amint valami kitör a szubkulturális közegből, és felkerül a átlagos tömeg palettájára.. na onnantól kezdve egy normális rajongó elengedi a dolgot és már nem vár semmit. Így is lehet nagyot koppanni, de kisebb az esélye.

Íme egy koppanás:

Én szeretem a Ghost in the Shell-t. Az élőszereplős filmet lenyeltem, azóta többször láttam, minden egyes megtekintésnél találok valami újat ami tetszik. Elfogadtam, túlléptem.

Aztán elkezdtek terjedni a pletykák, hogy a legkiválóbb Cyberpunk anime sorozat a GiTS Stand Alone Complex új évadot kap. Stand Alone Complex 2045 címen, és a Netflix gondozásában készül.

Itt már bejelzett a pókösztön hogy Netflix.. anime.. Full CGI..(ez amúgy paradoxon, de mindegy) hmm. Okés no para az eredeti rendező is ott lesz. Meg a japánok is.. nem lesz ez rossz.
A Wicther is milyen furán indult egész jónak néz ki.

Meg amúgy is ÚJ STAND ALONE COMPLEX reeeeeeeeee...

Aztán megjött az első előzetes ?.........




Én röhögőgörcsöt kaptam tőle, ami ha nem 28 éves vagyok hanem csak mondjuk 14, simán sírógörcsbe ment volna át. Youtubeon a összes like-dislike több mint fele dislike. Aki akarja megleli, én nem vagyok hajlandó idelinkelni.

Majd kiderül. De hát igen, rajongónak lenni kemény dolog.

Ezért sem érzek már semmi a Legendary készülő Gundam mozijával szemben sem semmit.
A cél, hogy ne legyen halálszarhányástifuszvérhas. Rakjanak össze egy közepes filmet, ami majd szépen elfelejtődik és nem senki olyan nem fog belelátni pénzgyárat aki nem ért ahhoz hogyan szolgálja ki a rajongók érdekeit.

Mondhatnátok, hogy negatív vagyok. Meg egoista, meg elvakult.
Itt egy példa az elvem bizonyítására.

Blade Runner 2049.

Egy mestermű. Mégis megbukott anyagilag. Hogy miért? Mert a tömegek sekélyesek és ostobák értékelni a komoly dolgokat. Ahol gondolkodni kell. Ahol érezni kell.
Nem azokat szólom le akiknek nem tetszett és meg tudják mondani miért nem.

Azokat szólom le akiknek nem tetszik valami, vagy tetszik valami de maguk sem tudják, miért.