A befejező rész:
-Hol vagyok? -Kérdezte Kedvan. Egy kis szobában volt, a falakon polcok voltak, amiken apró mütyűrök és szerszámok foglaltak helyet. Maga alatt egy gyapjútakaró egy kényelmetlen faágyon, szemben pedig egy tölgyfa ajtó. Bal válla még mindig sajgott, többi sebe már gyógyulásnak indult, volt amelyik már nem is látszódott. Az ajtó kinyílt, egy magas, borostás ember lépett be, fehér gyapjúingét betűrte sötétbarna nadrágjába, és egy csatos övvel fogatta össze.
-Végre felébredtél. ?Hangja rekedt volt, de ismerős. Mondatát egy hangos ásítással fejezte be. ?Már harmadik hete hogy a padlón kell aludnom mert elfoglalod az ágyat.
-Fivérem! ?Ordított fel Kedvan, -Hogy-hogy te itt? Meséld el mi történt!
-Lássuk csak, a közeli krimóban hallottam hogy valami bérgyilkolás folyik a csarnokban, e mellé még hallottam a Pain nevet is, s mivel én nem ott voltam, apánk meg Viharszorost kormányozza, gondoltam csak te lehetsz. Mire megérkeztem Georen már levágta a karod. Ennek sajnos nem tudtam mit tenni, de megvívtam vele az életedért.
-Köszönöm hogy legyőzted, Rhygo, megtettem volna magam, de..?Bátyja belevágott szavába: -Nem mondtam hogy győztem.
-Akkor miért vagyok még életben? ?Kérdezte zaklatottan Kedvan.
-Sikerült elég időt nyernem hogy Georen atyja a helyszínre érjen, helyre parancsolta fiát, neked pedig kegyelmet adott mert nem követtél el bűnt, csak magadat védted. A legjobb alkimistákat és papokat hozatta, hogy ellássák sebeid,cserében csak annyit kért hogy a királyhoz ne jusson el az esetből egy szó se.
-Ebbe te beleegyeztél? ?Zaklatottsága tükröződött arcán, kezével pedig finoman másik vállát simogatta.
-Vagy ez, vagy ott helyben megölnek mindkettőnket. Én szeretek élni, drága öcsém, nem lelném kedvem a halálban. A sebedet kitisztították, már nem fog elfertőződni.
-Köszönöm, hogy megmentettél. Azt hiszem most megyek és megölök egy lovagot.
-Ahogy kilépsz azon az ajtón rád fognak támadni. A Wardustok nem bíznak benne, hogy tartjuk a szánkat. A kardod egyébként is használhatatlan.
-A Mennydörgő! A fenébe is! Megviselte Zsebes bombája...
Rhygo hangosan felnevetett. Könnyei majdnem kicsordultak. ?Már régen újrakovácsoltattam a pengédet, habár egy kicsit más a kinézete. ?Elhagyta a szobát, majd hangos matatások után visszatért egy fehér vászonba burkolt karddal.
?Tessék, ez a tiéd. ? Kedvan levette a vásznat, szája tátva maradt és alig bírt kinyögni egy halk köszönömöt. A kard melyet fogott nem is hasonlított a Mennydörgőre. A penge színe fekete volt, mint a szunnyadó sötétség, amely haragjából kel ki egy holdfénymentes éjszakán. Kezébe vette, a súlya tökéletes, hossza kiváló. Markolatát egy citromsárga viharkő ékesítette középen. Mikor suhintott vele, apró cikázó lila villámok ölelték körül a kardot.
-Tökéletes lesz! Vidd el a szót Nyugat urának, hogy fiát, Georent párbajra hívom, ha nem áll ki a bitón fejezem le a király ítéletével. A viadalnak holnap meg kell lennie, a főtéren.
...
Ahogy Kedvan megállt a Világevő szobra előtt, végignézett a tömegen. Szórakozni és vérre vágyó gazdagok, tanyasiak mindenhol, akár csak egy átlagos kivégzésnél, amit néhány lépésre szokott végrehajtani. Azonban most a király is, IV. Haegaron, az érmeúr, ahogy a polgárok hívták kapzsisága és arany imádata miatt, is nézője lett a párbajnak. Magas, fehér kancáján messze a közönséges emberek fölé emelkedett.
Pain tetőtől talpig feketében volt, kardja balján, a hüvelyében pihent. Ellenfele a tér másik oldalán kötözte be épp csuklóvédőjét. Arany, barna és smaragdszínű páncélt viselt. Kettőjük körül a tömeg egy kört zárt be, mialatt a király felemelte kezét, jelezve hogy kezdődhet a párbaj.
Kedvan kikötötte kardjának hüvelyét, ami így a földre esett miután előhúzta belőle fegyverét. Ellenfelével a tér közepén találkoztak, ahol Napfolt és Ébenláng összecsapott. A Két kard óvatosan kerülgette egymást, majd fémes csilingeléssel jelezve találkoztak. Georen két karral nyomta előre kardját, a pillanatnyi fölény nála volt, Lord Pain balra pördült, Ébenlánggal oldalról lesújtva Napfoltra.
Georen hátraszökkent, talpa alatt ropogott a frissen vágott fű. Kedvan ádáz pörgésekkel folytatta ellenfele egyre hátrébb és hátrébb szorítását,miközben folyamatosan bele-bele karcolt ellenfele húsába, amég az hátát Első Haegaron szobrának nem kényszerült támasztani. Georennek nem maradt más választása, lebukott és Napfolttal előre szúrt. Kedvan bal oldalát keresztülmetszette, ő nevetve eldobta Ébenlángot felfelé. Hatalmas mosollyal a száján csak ennyit mondott:
-Most már harminc kilencből. ?Kardja átvágta a szobor karját, pont ott, ahol Georan Kedvan karját levágta. A roppant méretű sárkánysas kettőjükre hullott, véget vetve a párbajnak.
...
Rhygo szomorúan végigtekintett fivére sírján, emlékeiben továbbra is megőrízte Kedvan kötelességtudatát és mosolyát. Kellemes szél fújta meg arcát, elfordult és elsétált a naplementébe, oldalán az Ébenlánggal.
VÉGE
Köszönöm az olvasást :)
