Az Insomniac Games által készített Spider-Man az idei év egyik legjobb játéka a szememben, ami egyszerre tudott fenemód szórakoztató és kifejezetten elgondolkodtató lenni, ráadásul Pókember könnyed, szellemes humorát is sikeresen visszaadta. Épp ezért kicsit meglepett, mikor az interneten azzal a véleménnyel találkoztam, hogy nem éri meg a pénzét, méghozzá azért, mert túl rövid. De vajon tényleg jobban jártunk volna egy sokkal hosszabb játékkal?
Nem tudom, ki az, aki még nem vitte végig a játékot, és a jövőben szeretné, de azért a biztonság kedvéért jelezném, hogy az írás nyomokban spoilereket tartalmazhat.
A barátságos szomszéd
Bevallom, kezdetekben kicsit féltem a Spider-Mantől. A lelkendező kritikusok és youtuberek mind a God of War körüli felhajtásra emlékeztettek, az a játék pedig sajnos egyáltalán nem jött be, és hatalmasat csalódtam benne (alighanem egyéni ízlésficam részemről, ezt most nem is nagyon fejtegetném tovább). De csak nem bírtam ki, egyszerűen fel kellett szállnom a hype-vonatra, és végül egy pillanatra sem bántam meg a döntésemet. A Spider-Man nálam eddig az év játéka, ami beszippantott, és nem is engedett addig, míg New Yorkot meg nem tisztítottam az utolsó rosszarcútól is.
A részletekbe most nem mennék bele, de szerintem a Spider-Man a legtöbb szempontból remekel. A története izgalmas, a karakterei mélyek, Pókember könnyed humorát is sikerült eltalálni, ráadásul a végső összecsapásban is van egy brutális erejű érzelmi töltet. És akkor még nem is említettem New York városát, ami egy élő, lélegző metropolisz benyomását kelti, vagy a hálóhintázást, ami olyan ritka jól sikerült, hogy csak párszor használtam a gyorsutazás funkciót, mert sokkal szórakoztatóbb volt odalengedezni a küldetések helyszínére.
Mégis, amikor a játék befejeztével felmentem a netre, hogy megnézzem, mások mit gondolnak a program egyes aspektusairól, megdöbbenve tapasztaltam, hogy sokan úgy vélik, a Spider-Man egyszerűen nem éri meg a pénzét. Ezeknek a kritikusabb hangoknak elsősorban nem a játék minőségével, hanem a hosszával volt bajuk, és ez elgondolkoztatott. Vajon valóban jobban járnánk, ha a Spider-Man mondjuk kétszer ekkora lenne?
Mint a rétestészta
Azt még az elején szeretném leszögezni, hogy pár plusz küldetést szerintem is simán elbírt volna a program, méghozzá azért, hogy legyen ideje kicsit többet szerepeltetni a főgonoszait. Mister Negative és Doktor Oktopusz karaktere nagyon el lett találva, viszont a Baljós Hatos másik négy tagja a legjobb esetben is súlytalannak mondható.
Az elmúlt napokban elég sokat gondolkoztam ezen a témán, próbáltam rájönni, hogy mi változott volna, ha Electrót, Keselyűt, Rhinót és Skorpiót teljesen kihagyják a játékból, és arra jutottam, hogy gyakorlatilag semmi. Épp ezért kellett volna még pár küldetés, 1-2 órányi plusz történet, hogy ezeket a karaktereket is legyen idő kibontani, jelentőssé tenni. Amikor először felbukkannak, és összeáll a Baljós Hatos, az egy nagyon hatásos jelenet, így kár, hogy majdnem rögtön ezután leszámolunk velük, és aztán elfelejtjük, hogy valaha is léteztek.
Ezt a problémát maguk a fejlesztők is érezhették, legalábbis erre utal egy viszonylag friss interjú a játék kreatív igazgatójával, aki a Game Informer kérdésére válaszolva elmondta, hogy eredetileg több küldetést is kaptak volna a Baljós Hatos tagjai, azonban ezeknek a nagyját időhiány vagy a nem megfelelő minőség miatt el kellett végül hagyniuk.
Viszont a játék hosszát firtató kritikák közül a legtöbb nem ebben látja a problémát, egyszerűen csak annyit mondanak, hogy maga a játék túl rövid. Van, aki a mellékküldetések számát kevesli, van, aki szerint a különféle gyűjtögethető tárgyakat lehet beszerezni túl könnyen (mondjuk ebben szerinem is van valami), és van, aki egyszerűen csak kijelenti, hogy a játék nem éri meg a pénzét.
Egy dollár egy óráért
Ez utóbbi megállapítás az, ami leginkább megragadt bennem, hiszen a játékoknál azért relatív nehéz univerzálisan mérni, hogy elég hosszúak-e az árukhoz képest. Nyilván vannak szélsőséges példák, ahol egyértelmű, hogy lehúztak, vagy épp életünk legjobb üzletét kötöttük meg az adott címmel, de azért nem feltétlen ez a jellemző eset. Amennyire én látom, internetes fórumokon viszonylag gyakran szokták azt mondani, hogy minden elköltött dollárért (vagy euróért, hiszen az átváltás sokszor egy az egyben történik) kapnunk kell egy órányi játékot ahhoz, hogy az adott cím megérje a pénzét. Ha azt vesszük, hogy a Spider-Mant nagyjából húsz óra alatt lehet kényelmesen végigjátszani, és magáért a programért 60 dollárt kell fizetnünk, akkor láthatjuk, hogy az Insomniac Games alkotása ezen a próbán csúfosan elbukik.
Azonban mielőtt túl sok következtetést levonnánk ebből, érdemes lehet megjegyezni, hogy azért ez az egy dollárt egy órányi játékért elv eléggé egyszerűen közelít meg egy igen összetett témát, és épp ezért nagyon pontatlan is. Hiszen gondoljunk csak bele, ezen szemlélet alapján rossz vételnek számított a megjelenés napján például a Wolfenstein: The New Order, a 2013-as Tomb Raider, a Batman: Arkham City vagy a Hellblade: Senua's Sacrifice.
Nyújthatjuk, de meddig?
Tény tehát, hogy ha pusztán az árát nézzük, akkor a Spider-Man lehetett volna hosszabb is, a kérdés már csak az, hogy vajon ezzel mi jól jártunk volna? Elsőre persze adja magát a válasz, hogy igen, hiszen ez egy jó játék, ki ne akarna minél több időt eltölteni a világában? De ha kicsit jobban belegondolunk, a hosszabb sajnos nem minden esetben jelent jobbat is. Persze ki lehet tolni a játékidőt azzal, hogy teletömjük a programot fantáziátlan mellékküldetésekkel vagy inkább munkának, semmint szórakozásnak érződő, repetitív feladatokkal (gondoljunk csak a Far Cry rádiótornyaira, amiket végül már maga az Ubisoft is kiparodizált), de az végül senkinek sem lesz jó.
Ilyen szempontból a Spider-Man szerintem majdnem tökéletes hosszúságú. Némi pluszt azért én is el tudtam volna viselni, ahogy azt fentebb is írtam, de ettől eltekintve a készítők pont ott hagyták abba a mesélést, ahol kellett. Egy ilyen akció/kalandjátékot azért nem lehet a végtelenségig nyújtani, és ezt nagyon jól érezték is, így a történet pont a legjobb helyen szakad meg, és egy kerek, lezárt egészet alkot. Biztos vagyok benne, hogy hozzá lehetne még toldani nem keveset, ha az írók egy kicsit megerőltetik magukat, de szerintem nem lenne túl sok teteje egy ilyen megmozdulásnak, hiszen a gonosztevőkön túl nincs nagyon senki, aki ne kapná meg most is a megérdemelt figyelmet.
Hasonló a helyzet a mellékküldetésekkel és a gyűjtögethető apróságokkal. Ezekből pont annyi van, hogy feldobják egy kicsit a játékmenetet, és biztosítsanak némi alternatívát, ha épp nincs kedvünk a főbb feladatokkal foglalkozni. Ha viszont több szerepelne belőlük a játékban, akkor borulna ez az egyensúly, és a jelenleg feszes történet menthetetlenül eltűnne a rengeteg kipucolható bázis, összegyűjthető hátizsák, elkapható galamb és felfedezhető játékmacska alatt.
Épp ezért igaz, hogy úgy éreztem, még egy vagy két órát elbírt volna a Spider-Man, de összességében túl rövidnek, vagy egyenesen lehúzásnak így se nevezném. Végső soron szerintem nem szerencsés kilóra (vagy épp dollárra) mérni egy-egy játék hosszát, helyette egyszerűen csak fel kell tenni a kérdést, hogy szórakoztató volt-e a program, és ha a válasz igen, akkor jó eséllyel megérte a pénzét.
