Lux Bellum- Fényháború : Zarándok

-Nyja vjégre hogy ittvjannak!- Dimitri Dreier vjagyok! Én leszek a gjépész, dje ne szaladjunk annyjira előre! Kérem kövessenek!- Szólalt meg a furcsa kinézető Orosz. ?Ahogy elindultak a rosszul megvilágított alagsor folyosóján, elhagytak néhány felfegyverzett fekete ruhás biztonsági embert. James nem tudott ellenállni, megkérdezte:
-Hogy érti hogy ön lesz a gépész?
-Andjerszon admirális majd tájékoztatja önöket!




Folyosók hálózatán át mentek, ahol az útjuk elkanyarodott, eltévedni könnyű lett volna, ha nincs aki mutassa az utat. Közel félórányi gyaloglás után éles kanyar következett, amit szinte azonnal egy nagy fekete kapu követett, megerősített biztonsági rendszerrel és fél tucat őrrel. Dimitri lehúzta ellenőrző kártyáját, szemét odatartotta az ellenőrző lézerhez, és ujját egy apró tűn megszúrta, hogy vérmintát adjon.

-Elnyézést a kellemetlenségért, tjudják ez a hely régen épült, njem korszjerűek a mechanizmusai. ?Dimitri kezeit összedörzsölte, még csepegő vérét elkente zsíros tenyerében. A kapu két oldalra szétnyílt, belehúzódva a falba. Ahogy beléptek, egy hatalmas terem várta őket, rengeteg tudós különféle platformokon ügyködött, számolgatták a holokivetítőiken az adatokat, diagnosztikákat futtattak, vagy éppen kávészünetet tartottak balra, az elkülönített helységben. A terem túloldalán középen egy balra és egy jobbra felszállító lift foglalt helyet. Egy-egy többméteres elsötétített ablak mellett.

-Kerüljenek beljebb! Szólt az ismerős hang. Andrews admirális volt az, éppen az egyik platformnál nézte az országok védelmi erejéről szóló statisztikákat.
Ahogy odaértek, Dimitri szalutált, majd engedélyt kért lelépni. Andrews csak bólintott, a gépész pedig a bal oldali lifthez sietett, majd eltűnt benne.

-Uraim, a különleges helyzetre való tekintettel nincs időnk a szokásos marhaságokra! John, önt Ezredesi rangba helyezem, ne törődjön az Alezredesi ranggal, azt átugrotta. A ceremóniát megtartjuk ha megnyertük a háborút. James, önt is hasonló ranggal illetem.

-Kö.. Köszönöm uram! - Nyögte ki John.
-Én ezredes? Hogyan? ?Kérdezte James.
-Jelenleg hatalmamban áll ideiglenesen áthelyezni a katonasághoz... ezredes.- A válasz közben az admirális maga is elmosolyodott, mellzsebéből elővett egy szivart, és meggyújtotta. ?Most hogy túl vannak a sokkon, ideje megbeszélni a feladataikat, és persze a már említett meglepetés.
-Ha nem a kinevezés, akkor mi lehet a meglepetés? ?James kérdésére csak egy félmosoly volt a reakció.

-Ha nem tud várni, hát kövessen, katona! John, ön várjon itt, kérem. ?Az admirális a jobb oldali lifthez vezette Jamest, John pedig úgy érezte jobb ha körbenéz, mert ez eltarthat egy darabig. A platformok között csak unalmasabbnál unalmasabb adatokat és számára idegen számokat talált. Az egyiken azonban érdekes adatra bukkant a Dretna'Kai szövetségeseivel, a Lentonokkal kapcsolatban. Az adat szerint 90%-a a fajnak kihalt, a bolygójukat elfoglalta a Zren és jelenleg a Dretna'Kai bolygóján élnek. Közel fél órát töltött ennél a platformnál, mire a lift ajtaja kinyílt, de csak Andrews admirális tért vissza.

-John, jöjjön! ?Hangzott el a parancs. John nem tagadta meg, odasietett, és beléptek a bal oldali liftbe. A lift két métert sem ment felfelé, viszont néhány kilométert megtett balra, mikor a másik oldalon kinyílt ajtaja. John álla leesett, nem tudta mire vélni a látványt. Egy fedett hangárban találta magát, vele szemben pedig egy több kilométer hosszúságú űrhajó volt. Színe szürke, egyértelműen emberi alkotás. A távolban egy másik ugyanilyen hajó volt.

-Ez itt hatos számú hajó. Harmadik generációs, csatahajó osztályú. Négy emeletes, felülről haladva első a híd, majd a kapitányi szint, amit legénységi szálló és kantin követ. Az alsó pedig a gépház. Ön fogja vezetni a Föld védelme alatt, gratulálok ezredes! Válogatott legénysége odabent várja.

John lépett előre néhányat, elsőre fel sem fogta mi történt. Néhány másodpercig csak a hajótestet nézte, gigászi méretűnek tűnt alulról. A hajó hátuljánál állva esőcsepp alakúnak tűnt. Elejét habár nem látta, feltehetőleg az is lekerekített végű volt, seggén azonban rengeteg óriási kör alakú meghajtó. John megfordult és kérdőn az admirálisra nézett.

-Mi a hajó neve, uram?
- Találjon ki neki egyet és öt perc alatt ráfestik. Szálljon be ezredes, odabent elmondanak mindent.
-Ahogy a liftajtók bezárultak, sötétség lepte el a liftet. John megesküdött volna rá, hogy Andrews admirálisnak vörösen izzottak a szemei. Ezt a gondolatot gyorsan kiverte a fejéből.
-Azt hiszem tudom is mi lesz a neve. ?John elmosolyodott és elindult hogy felszálljon a hajóra.

...

Mikor belépett, Dimitri már várta. Körbevezette, megmutatta neki a szállását, és a többi fedélzetet is. A legvégén a hídra mentek, ahol a legénység egy része fogadta. Az egyik jól felszerelkezett katona, azonnal szalutált.
-Uram, Swing hadnagy, szolgálatára! -Szólalt meg. Rövid, fekete hajú, széles vállú ember volt, Johnhoz hasonló felszerelésben. Feltehetőleg ő irányította a hajón tartózkodó katonákat. A mellette lévő hölgyet már ismerte, Anna volt az.

-Uram, üdvözlet a hídon. ?Látszódott ahogy a háta mögött tartott driftboardján számításokat futtat. ? Engedje meg hogy bemutassam egy tudóstársamat, Dr. Rhode, aki a német régió egyik legelismertebb tudósa.
-ü..ü..ü.üdvözletem e..ezredes. ?Habogta a furcsa fehér hajú, fehér köpenyes, aki javában az ötvenes éveiben járhatott. Bal szemén tech szemüveget hordott, amely a driftboard drágább, kisebb és egyszerűbb változatának felelt meg.

A hídon elöl három konzol helyezkedett el, hátul még kettő. John háta mögött pedig a parancsnoki szék, amely inkább nézett ki egy fémes szerkezetű fotelnek, karfáin irányítókkal és kivetítőkkel. Háttámláján pedig a drónirányításhoz szükséges fejpánttal, amely automatikusan lenyílt, ha kellett. A középső konzolnál ülő alak megfordult, felkelt, és mélyen meghajolt.

-Lancaster pilóta feladatra jelentkezik, uram! ?Azzal felegyenesedett, visszaült a székébe és visszafordult, mint ha mi sem történt volna.
-Üdvözlöm mindannyiukat, mindenki a helyére, indítsuk be ezt a bárkát!
Anna elfoglalta helyét az egyik hátsó konzolnál, Dimitri, Swing és Dr. Rhode elhagyták a hidat. John körbenézett, vett egy mély levegőt, megtörölte homlokát és beletúrt a hajába. ?Csináljuk!

A hajó kommunikátorán egy ismerős hang szólalt meg.
-Látom te is kaptál hajót John, készen állsz a felszállásra?
-James! Akármikor. ?John helyet foglalt a parancsnoki székben, és felnevetett. Jobb karját a karfára támasztotta és kezét az állára tette. Eközben James a kommunikátorán megnyomott néhány gombot. A hajó és a hangár megremegett. A hangár teteje, ami egyben a stadion mezeje is volt, kettényílt, és elhúzódott. John a hídról nézte végig, ahogy James hajója, oldalán a Nazád névvel a magasba emelkedett és elhagyta a légkört.

-Nazád, mit jelent ez? - Kérdezte John
-A Lentonok nyelvén ez a szó a szövetségre.- Válaszolta James. ?A te hajód milyen nevet kapott?
-Mindjárt meglátod, csak nézz ki az ablakon. ?John a székből kikapcsolta a kommunikátor közvetítését. ? Figyelem emberek, felszállunk!
A Hajótest egyként zúgott fel, ahogy a lökhajtásos robbanórakéták a levegőbe emelték a hajót.

A konzoloknál elhelyezkedő tudósok sorban közölték az információkat:
-Csillapítás rendben. ?Csatolások a helyükön. ?Hajtómű készenáll. Pajzs feltöltve és száz százalékon. ?Létfenntartó rendszerek működnek. Készen állunk uram!

-John az ujjaival a kivetített csúszkákat feltolta a maximumra. A stabilizátorokat bekapcsolva a rázkódás abbamaradt. A meghajtók megtöltődtek energiával, felizzottak, készen állva az indulásra. A fényhajtást John maga kapcsolta be, ezzel elhagyva az atmoszférát, majd a Földet.
James a Nazád ablakából meglátta az elhaladó hajót és a nevét. A kommunikátoron át John hangja szólalt meg: ?Fonetikusan a zarándok.
A Berezád felszállt.