Gyermekként valamennyiünket gyötört rémálom, vagy a kezünkkel a szemünk előtt elcsípett hátborzongató jelenet láttán, vagy a gyerektársainktól hallott rémtörténetek keltek bennünk életre, de így vagy úgy, valahogy a tudatunkba férkőzött a rém. Sokaknak a szekrényben rejtőző 'valami', vagy az ágy alatt lesben álló lény, aki csak arra vár, hogy letegyük lábunkat a földre, vagy egy vészjóslóan minket bámuló játékfigura okozta a félelemmel töltött perceket. Nos igen, a gyermeki tudat és annak fantáziája szinte vég nélküli, ami sajnos eme élmények táptalaja is.
Hogy hogyan jutunk el a rémálmoktól a mai ismertetőm alanyáig, a Limbo-ig? Talán nem kell gyermeki nagyságú képzelőerő, ha rápillantotok egy képre a játékból, rögtön világossá válik. Mintha a gyermeki agyunk rémálmának aktív részesei lennénk, mintegy tehetetlenül kapálózó gyerek, akit a szekrényből az a gonosz valami magához rántott és egy olyan világba cipelte, ahol egy gyerek a tápláléklánc alján van és minden bátorságára és ügyességére szükség lesz, ha túl akarja élni a megpróbáltatásokat, míg vagy fel nem ébred ebből a rémálomból, vagy míg anya vagy apa elűzve a gonoszt vissza nem viszi őt a játékokkal teli szobájába.
Mivel a Limbo teljes egészében mellőzi a felvezetést, vagy bármilyen bevezetőt, így akár a fenti bekezdés szolgálhat akár egyfajta alaptörténetként, de bárki könnyedén kreálhat magának egyet, csak a képzelőerejét kell segítségül hívnia. Hősünk egy mezőn ébred, nem tudni hogy került oda, célja az életben maradás mellett kijutni a komor és veszélyes világból. Utunk során olyan lények útját keresztezzük, amiket még rémálmainkban sem szívesen látunk, és olyan gyilkos csapdák tarkítják utunkat, amik könnyedén kiolthatják életünket.
Műfaját tekintve platform és logikai játék kategóriájába sorolható az alkotás, komor, horror és thriller elemekkel átszőve, ami igazán velejét rázó atmoszférát ad a programnak. Nincs semmilyen HUD, vagy életerő kijelzés, itt nem sérülünk meg, vagy túléljük, vagy nem, nincs köztes átmenet. Az irányítás pofon egyszerű, amelyik oldalra tappintunk, arra fut apró hősünk, ha felfelé húzzuk az ujjunkat, akkor ugrik. Nagyjából ennyi. Az elénk kerülő logikai feladványokat megoldva és a ránk törő szörnyek és csapdák eszén túljárva kell leküzdeni a ránk váró megpróbáltatások sorát, ami nem lesz rövid, és unatkozni sem fogunk.
A grafikai kivitelezés elsőrangú. A képek is kellőképp megragadóak, de mozgásban az egész még búskomorabbnak, veszélyesebbnek és zordabbnak tűnik. Ahogy a szélben lengedezik a fűszál, vagy a háttérben a leveleket fújja a szél, az valami hátborzongató. Minden részlete a játéknak azt sugallja, hogy itt bizony minden bokorban valami félelmetes és gonosz lakozik, ami miatt minden lépésünket félve tesszük meg. Ide venném a fizika törvényszerűségein alapuló csapdákat és fejtörőket, amik valósághűen visszaadják az adott tárgyak viselkedését, viszont azt hozzá kell tennem, hogy az aksit azért rendesen megdolgoztatja a játék, hiába a 2D-s grafika és a lineáris játékmenet.
Apropó játékmenet. Azt fontos megemlíteni, hogy checkpoint rendszert alkalmaz a Limbo, így növelve a feszültséget és ösztönözve minket arra, hogy nem ész nélkül rohanjunk a falnak, hanem tervezzünk meg minden lépésünket alaposan. Hála a tervezőknek a checkpointok viszonylag jól vannak elhelyezve, egy-egy nehéz rész után szinte biztos, hogy fellélegezhetünk, mert mentésre került az aktuális pozíciónk, így halál után onnan folytathatjuk a kalandunkat.
A hangok talán még jobban sikerült mint a grafikai megvalósítás. A körülöttünk lévő halott világ szinte él, ha élhetek ezzel a képzavarral. Minden léptünk, tettünk, vagy a környezet rezzenése tetten érhető a változatos hangeffektekben. Érdemes fülessel játszani a kívánt hatás elérése érdekében. Ismerek olyat, aki a hangot kikapcsolva játszik, na itt azt tessék elfelejteni, a hangok sokszor segítségünkre lehetnek egy-egy rejtvény megoldásában, esetleg a váratlan veszélyhelyzetre is figyelmeztethet, botorság lenne ezt az esélyt megvonni a kiskrapektól, hogy megóvjuk testi épségét.
Negatívumként a checkpoint rendszerből fakadó kellemetlenséget tudnám kiemelni elsőként, nevezetesen, hogy nem akkor ment a játék, amikor mi szeretnénk. Ez nyilván játékmechanikai csavar is lehet, hogy tovább is tartson, illetve nagyobb kihívást jelentsen a játék. Ha felvillan a 'Pause' jel (||), akkor értünk el egy ellenőrző pontot, ami után picit fellélegezhetünk. A másik negatívum, hogy a játék kissé nehéz, a frusztráló pályarészek elvehetik a kedvét az embernek a további játéktól, mint ahogy velem is történt. 1-2 nap kihagyás mindig becsúszott, mert elment a kedvem a sok halál láttán a játéktól. Ne értsetek félre, szeretem a kihívást, de néha azért itt már túllőttek a készítők a célon. Az irányítás sem a legpontosabb néhány helyen, sokszor nem azt a mozdulatot hívjuk elő a kisemberből, mint amit szerettünk volna, igaz ezt az izgatottság számlájára is lehet írni, de nem mindent. Ügyeljünk a tiszta és precíz mozdulatokra még akkor is, ha az egyik rémálmunk üldöz minket végig a pályán.
Mivel az egész cikk alapvetőten pozitív hangvételben íródott, ezért külön nem térnék ki a játék jó tulajdonságaira. Mindösszesen annyit jegyeznék meg, hogy kiváló átiratát kaptuk a PC-n is elérhető Limbo-nak, ami maximálisan kihasználja az érintőképernyő adta lehetőségeket, igaz néha kis bosszúságot is okoz. A 2D-s megjelenítésnek hála minden iOS 6.0-át vagy újabb iOS-t futtató készüléken elfut.
Jelenleg $5 az ára az appnak, ami kissé borsosnak tűnhet, de bizton állíthatom, hogy megéri az árát. Ha valaki mégis sokallja az árát, az nyugodtan tegye el whislist-be, és egy leárazás alkalmával már garantált vétel lehet.
iTunes
