A Murderer love nem egy új lemez, tavaly júliusban jelent meg, de mégis ezt választottam kezdésnek. Többek között azért, mert könnyen tudok rajta fogást találni. :D
P.O.D. még a 90-es években kezdte pályafutását nu metal és rap metal ként kategorizálták őket. Bár 2000 után is ezekbe sorolták őket, de már kevésbé érdemelték ki, mivel metal(és hardcore) elemek sorban eltünedeztek vagy jól elbújtak az album egyes részein. Kevésbé metalos és kevésbé elvont lemezeik jobban teljesítettek eladásban, de számomra kevésbé voltak érdekesek.
Az új albumon úgy látszott, hogy ismét visszatérnek a gyökereikhez. Az On Fire landolt először a közönségnek, itt nem volt egy csepp ének sem, végig rap részek alkották a cuccot, itt már reméltem, hogy végig ilyen lemezt kapok. Az ezt követően megjelent Lost in Forever már kevésbé volt ígéretes számomra, ez már a 2000-es évek utáni P.O.D.-t idézte, ami nem igazán volt már nekem való.
Ezek után kevésbé számítottam a régi albumok hangulatára, de ennek ellenére nekirugaszkodtam. Az Eyez című első szám pont az, amit hallani szerettem volna végig. A trackben vendégszereplő Jamey Jasta (Hatebreed) csak tovább fokozta ezt.
A Murdered Love következik utána, ami szintén egy igazi múlt idézés lett, ebben is kapunk egy vendéget Sick Jacken személyében, aki a Psycho Realm nevű hip-hop formációban tevékenykedik. Ezek után a Higher és a Lost in Forever már az újabb P.O.D-t hozzák el, amiben könnyed rap részeket váltja az ének. A West Coast Rock Steady pedig átmenet, visszafogottabb, mint az album eleje, de mégsem az, ami a többi részében található. A számban Sen Dog működik közre, így egy kicsi Cypress Hill hangulatot kapuk bele.
Beautiful, hát ez már max alternative metal lehetne, de annak is visszafogott, olyan láblógatós nóta.
#video#https://www.youtube.com/v/Wquq4DTbC9E?version=3&hl=hu_HU#videoforras#https://www.youtube.com/v/Wquq4DTbC9E?version=3&hl=hu_HU#videovege#
A Babylon The Murderer valószínűleg a zenekar reggaes vonalát akarja felidézni, ez itt-ott sikerül is. Az On fire követi, amiről már mondtam pár szót, kisebb visszakanyarodás ez is a kezdetekhez, de mégsem annyira, ahogy az album elején tették. A Bad Boy már egyértelműen az újabbat idézi, fülbemászó szöveg, könnyű gitár témák, egy kicsit olyan szemtelen szám próbál lenni. Panic & Run pedig ismét a reggae vonalra kanyarodik, reggaes/punkos hangulatot megtörik egy kis metalba való lépéssel, nem tették rosszul.
Ha már ennyiszer ugráltak saját stílusaik között, így most a végére ismét visszatértek a gyökerekhez, az I Am egy vérbeli rap metal szám lett.
Az album nem rossz, de a hangulat nagyon vegyesre sikerült. Van rajta régi és új P.O.D, így aki valaha is hallgatta őket, az talál magának valót, mivel sikerült minden játszott stílusuk egy albumba sűríteni. Nem tudom, hogy megfelelni akartak-e mindenkinek vagy csak ezeket szeretik és ezért hozták magukkal mindet, de így kissé furcsa az összkép.
Ha pontoznom kellene, amit már csak azért is megteszek, akkor 6/10-et mondanék rá.
