Napjainkban jártamban keltemben azt veszem észre , hogy az emberek, nos leírom, egoista érzéketlen lényekké váltak, vagy afelé tartanak.
Ez számomra hatalmas trauma, mert alapjába véve csapatjátékos vagyok és ezt másoktól, noha alapszinten, de elvárom.
Miről is zagyválok?
Mindennapi példák: A boltban a tömeg tahó. Abszolút nem figyelnek az emberek a másikra.
Ha valaki lelki traumát szenved (elveszít valakit, szerelme hagyja el stb.) a környezete általában tök mereven, egyes esetekben bunkón reagál, vagy tök érzéketlen. Ennek a viselkedésnek számos oka van.
Én most a videojátékok és szórakozás, média irányából közelítem a meg a dolgot.
Csupán véleményt fogalmazok, meg, ha valaki nem ért egyet ott lenn megfogalmazhatja.
Az ember alapvetően érzelmes lény. Az érzelmei irányítják. Mi kell egy érzelemhez? Inger.
Na mármost régen még egy gumi-dinoszaurusz is pánikot keltett az emberekben, ma már egy csili-vili, még jó sztorival megáldott film is lehet uncsi. Másik probléma az, hogy az átlag műveltség a béka alsó oldala alatt van. Azaz sokan nem értik meg vagy félreértelmezik az eléjük tálalt film, játék tartalmát.
Na de térjünk rá a konkrét dologra.
Az ember, gamer a monitoron régen látott párpixelből álló valamit, amihez hozzáképzelte az agya, amit kellett. A valóságtól eltért ergo ingert hordozott.
Napjainkban a grafika annyira életszerű, hogy azáltal hogy abban a világban megszokottá válik valami, az agyunk a valóságban sem fog neki akkora jelentőséget tulajdonítani. Filmek játékok egyaránt játszanak.
Veszem például a GTA címeket. (nem CSAK a GTA ilyen, csak ez könnyen megragadható).
GTA San Andreasban, ha elütöttem valakit, akkor az odatapadt a földhöz volt kis vértócsa és ennyi. A GTA 4-ben már a test valószerű fizikai motorral csapódott a kasztninak a vérpettyek valószerűen tarkították be a fényezést stb.
Tehát.
Ha az illető megszokja ezt a látványt, a valóságban is megtörtént baleset átélésekor tompulhat vagy eldeformálódhat a normális reakció, de nem azért mert emberünk egy pszichopata állat, hanem mert az agya nem dob be akkora adag adrenalint meg kortizolt a vérbe. Nem serken fel kellően, nem megfelelősen reagál.
Másik dolog.
A játékok meg a filmek teljesen bagatellé tették a Halál fogalmát. Ami nem is lenne baj, nem kell a Halálon parázni, majd eljön, addig meg élni kell az életet. Viszont e miatt a bagatellizálás miatt a valódi helyzetekben mád vagy a saját gyász sem váltja ki a megfelelő ingereket. Emiatt az érzés tudat alatt megszorulhat, nem zajlik le a lélek megtisztulása, ergo torzulás jöhet létre. Vagy érzéketlen p*csnek tűnünk a másik fél szemében.
Az idősebb generációban ez a probléma nem nagyon áll fenn (normál esetben), na de aki már ebben nő fel ilyen hatások érik, annál elég komoly dolgok is előfordulhatnak.
Mi jelenhet megoldást? Tippem sincs. Én személy szerint az érzelmi egyensúlyomat színházba járással igyekszek fenn tartani. Meg a színház amúgy is jó dolog.
Lényeg vigyázni mert a valódi érzelmekre nem csak a valódi dolgok hatnak és a nem valódiak képesek elnyomni a valódi reakciókat is.
Köszönöm, hogy olvastad, véleményed várom!
Pacsi! :D
