Szia Mindenki! Hát ez is elérkezett. A 2. születésnapom a GC-n. És egyben a búcsú ideje is. Nem tudom ki mennyire emlékszik még rá, hogy milyen is volt 2009 májusa. Valószínű akkor is hol sütött a nap, hol esett, hol jó kedvünk volt, hol nem, de az biztos, hogy itt más volt. Igen, jogos, hogy öregedtünk azóta 2 évet, és rettenetes világválság volt és van, cserélődtek az emberek, de még akkor is azt mondom, hogy más volt.
Velem is rengeteg minden történt. Negatívumok is tonnaszámra, elvesztettem a munkámat, elhagyott a pasim, beteg is voltam, és iszonyat depressziós, mégis amikor lehetett, jöttem, és köszöntem, és beszélgettem, és mosolyogtam, és Ti visszaköszöntetek, visszamosolyogtatok. Akkora dumapartik mentek az üzenőfalon, hogy aki később csatlakozott, győzött visszakeresni, honnan is indult az egész, mi is folyik itt ország világ szeme előtt.
Na most ez mára elveszett. Én jöttem továbbra is rendületlenül, köszöngettem, aztán olvasgattam csöndesen.
Reakció alig-alig, csevegés meg pláne. És mielőtt valaki félreértene, ez nem szemrehányás, csak észrevétel.
Mindenki tudja, hogy bizonyos szinten bennfentes vagyok, aki nem, hát most megtudta, és ezért is próbáltam még az utóbbi időben is valami pici reakciót kicsikarni az emberekből.
Mint már írtam, tisztában vagyok azzal, hogy baromi nehéz most mindenkinek, szerkesztőknek, olvasóknak egyaránt, és rólam nem is beszélve, de nem ezért köszönök most el. Hanem mert úgy érzem, és eddig ezt nemhogy megcáfolták volna, hanem csak megerősítik ahogy telnek a napok, hogy nem számít már az ember, és totális nemtörődömség uralkodott el. Nekem ez már nagyon nem tetszik. Én válság ide, válság oda, lehetek a legnagyobb szegénységben, azok az emberek, akik nekem bizonyítottak, mindig számíthatnak rám, semmivel sem lesznek kevésbé értékesek, mint egy esetleges új barátság, ismeretség, kapcsolat. Én itt már nem érzem, hogy valamit is érnék, vagy számítanék, Dorcikám, Bea, Shade, Shadow, ti természetesen kivételek vagytok, és persze a tesóm, valamint Maniac is. Veletek amúgy is tartom a kapcsolatot, de engem ez a semmilyen légkör feszélyez, zavar és rettenetesen csalódott vagyok!
A szépeket viszem tovább, a csúnyákat hagyom, Tündérkirálylány Kitta búcsúzik! Sziasztok!
A Metál legyen Veletek! :)
De komolyan!
"nem sikerül rögtön visszaköszönni" Nem a köszöngetésen van a hangsúly!!! Hanem összességében. Én úgy vettem észre nincs az az élet, ahol én jól éreztem magam. A többire ne térjünk ki!!!
Jimmy nem hülyének nézett. Szerintem világosan megfogalmazta a blogjában. Nem kötelező beszélgetni velem, nem elvárás volt, csak rettentő fura, hogy ez ilyen 180 fokos fordulatot vett.
A rizsa nálam és az emberiség 99%-ánál egyáltalán nem rosszat jelent. Rizsázunk, szövegelünk, dumálunk.
