Még ingencsak kiskölök voltam, és még Commodore64-ünk sem volt, amikor 1987-ben, a System 3 gondozásában megjelent a C64 történelem egyik legmeghatározóbb darabja, a The last Ninja.
Pár évvel később jutott csak el hozzám a játék, de számomra akkor is orbitális erővel hatott. A fiatalabb korosztálynak elsőre furcsa lehet, hogy pár évvel később próbál ki valaki egy új játékot, de abban az időben pár év ide vagy oda nem volt olyan nagy dolog, maga a hardver ugyanis nem változott (kivéve a gyártási technológiából adódó különbségeket persze), így nem az FPS és a felbontás mágikus körei alapján ítéltünk meg egy-egy alkotást.
A játék tehát eljutott hozzám a 90-es évek első felében, floppyn. Ahogy elkezdtem vele játszani, azonnal magába szippantott, hiszen nem csak (kamu) 3D-s látvány, hanem pörgős akció, eszméletlenül jó zene és történet is társult hozzá.
A Lin Fen szigeten játszódó történet a játékmenetet tekintve egy izometrikus látványvilágot kapott. Egy-egy level több helyszínből áll, ezek között a helyszínek között általában jobbra és balra tudunk közlekedni, de van olyan hogy a másik két irányba is el lehet jutni.
Több fegyverünk van, a két legfontosabb a kard és a szuriken, természetesen puasztakézzel is lehet harcolni.
A Last Ninja 2 New York City-ben, a harmadik epizód pedig egy tibeti Buddhista templomban játszódott. Érdekesség még hogy készülőben volt a negyedik epizód is C64-re, amit 2003-ban(!!!) az E3 keretében be is mutattak, de később a projekt törlésre került.
Ha valaki nem próbálta még ki, azonnal tolja emulátorba, mert még ma is hatalmas élmény!
A világ egyik legjobb gépe, a legjobb hangulattal. A korod miatt maradt ki? Már kiment a divatból amikor gépezni kezdtél, vagy mi volt az oka?
