Ismét a fronton

2012. október 08.
41.4901
Figyelem! Ez a blog már több, mint egy éves! A benne lévő információk elavultak lehetnek!
Ez egy blogbejegyzés, amely nem a szerkesztőség által szerkesztett tartalom. A benne foglaltak a szerző véleményét tükrözik!
Lac profilja, adatai
Lac
Az ablaknál álltam, s afféle mindenható istenként néztem le az előttem elterülő városra. Ugyan a valaha szebb napokat látott apartmanom a harminchetedik emeleten volt, az utcák mocskának rothadó bűzét éreztem minden lélegzetvételnél. Kígyóként követett, tekergett a lépcsőházban, hogy az ajtó alatt becsúszva felkússzon a testemen, s minduntalan az arcomba sziszegjen. Nem fizikai bűz volt ez, az idáig nem ért fel, hanem egy mag, amelyet a város fém és hús kavalkádja helyezett el az emberben; egy mag, amely ott nőtt benne, és nem hagyta nyugodni; minden percben tudatta vele, hogy nem szabadulhat onnan. A rothadás mindent elemészt.


Hetek óta nem esett az eső, azonban ahogyan a sötét szobából az alattam nyüzsgő beton és fémdzsungelt néztem, szüntelen éreztem, hogy hamarosan leszakad az ég, és a víz mindent elmos. Savas eső fog aláhullni, kitakarítja a junkie bandák által elfoglalt aluljárókat, a csövesek lakta húgyszagú sikátorokat, az omladozó bérházak előtt álló zsúfolt tereket. Pár pillanat erejéig fellélegezhetnek majd az utcák, hogy aztán ismét milliónyi láb tapossa őket.

Már régen nem voltam a szakmában, mégis vártam a hívását. A kezemben cigi füstölgött; minden alkalommal, amikor mélyet szívtam belőle, egy pillanatra felizzott a vége, hogy aztán ugyanolyan sebesen ismét elhalványodva haladjon a végzete felé. A cigi előbb-utóbb elég, a kérdés csupán az, hogy hogyan teszi ezt. Akár az ember, tündökölhet a fényben csupán egy rövid ideig, vagy izzhat színtelen több ideig, s úgy tűnhet el, hogy soha senki sem vesz róla tudomást. Ragyogó hullócsillag, vagy alig látható gázgömb. Melyik a jobb? Ki tudja... ki foglalkozik már ilyenekkel.

A telefonom csörgött. Hagytam, hadd rezegjen az asztalon, majd mélyet szívtam a cigiből, s miután elnyomtam az ablakpárkányon, anélkül, hogy a kijelzőre pillantottam volna, a fülemhez emeltem a készüléket.

- Lac? - szólt bele marco bizonytalanul. Nem válaszoltam. - Lac, tudom, hogy te vagy az. És tudom, hogy hallasz. Tudom, hogy nem jól váltunk el, de a segítségedre van szükségem.
- Miért segítenék pont neked? - kérdeztem. - Azok után, amit tettél...
- Hiba volt - mondta beismerő hangon. - Nem kellett volna...
- Nem - vágtam közbe. - Valóban nem.
- Most azonban másról van szó. Nem rólam, még csak nem is rólad, és nem is a lányról, akire a tüskés nyakörv volt tetoválva.
- Miről van szó? - kérdeztem. Nem érdekelt a meló, tudtam, hogy semmi olyast sem kínálhat, ami engem érdekelne. De máshoz nem értettem. És ezt ő is tudta.
- Még egyszer, utoljára kellesz a csapatnak. Csupán egy meló, és utána szabad vagy.
- Tudod jól, hogy a szabadság csak üres ábránd. Soha nem leszünk szabadok. A Channel soha nem enged.
- Tudom. De azt már te döntöd el, hogy hogy számodra hogyan végződik. Keress meg. Tudod, hogy hol találsz - azzal letette.

Igen. Tudtam, hogy hol találom meg. És tudtam azt is, hogy meg akarom találni. A szekrényhez léptem, közben újabb nikotinrudat tettem a számba. Koporsószegnek hívták régen, de valójában ez csak a bélés volt. Már mindannyian ládában feküdtünk, maximum elhittük azt, hogy az a világ, amit magunk körül látunk; pedig csupán a koporsónk jéghideg acél fala volt. A pisztolyomért nyúltam, majd magam mögött hagyva az apartmanomat belevesztem az éjszakába.
--------------------------------

Na jó, be kell vallanom valamit, a visszatérésem nem egészen úgy zajlott, ahogyan azt az előbb leírtam. A sztori sok helyen sántít - pontosabban egy olyan szegmense sincs, amely igaz lenne -, de azt kicsit általánosnak éreztem, hogy egy "Visszatértem!" felkiáltással tudassam, hogy ismét itt vagyok. Fel se tűnt az eltűnésem, ugye? Semmi gáz, ez érthető.

Miután a tavalyi nyaramat külföldön töltöttem, kissé elvesztettem a fonalat az itthoni dolgokkal, többek között a Game Channellel kapcsolatban is. Nem csak az új játékok suhantak el mellettem, hanem a hazatértem után visszaállni sem nagyon bírtam a gamer pozícióba, lévén nagyon rá kellett feküdnöm a sulira. Mire ismét belerázódtam volna a dolgokba, addig tavasz lett, s egy interjú után néhány nappal egy levelet kaptam, amelyben tájékoztattak: "Köszönik szépen, hogy megjelentem az interjún, igényt tartanak a luxusszolgálataimra, s a következő helyre vettek fel:...". Nem pont ez volt a szöveg, de értitek...

A lényeg, hogy ekkor tehát fixálva lett a nyaram, tudtam, hogy az elkövetkezendő hónapokat ismét külföldön fogom tölteni, ráadásul ezúttal a szerződésem is hosszabb időtartamra szólt. Jeleztem marco-nak, hogy bár eddig is csupán árnyéka voltam régi önmagamnak, most kisütött a nap, én meg ezzel tova is szállok, azonban amint visszajövök szívesen visszaállok a cikkírók közé, és remélhetőleg termékenyebb leszek, mint egy Alien királynő a párzási időszakban. A főnök belement a dologba, én fogtam a hátizsákom (még két másik utazótáskát) és leléptem a térképről.

A tegnapi napon estem haza, s ma már odáig is eljutottam, hogy bekapcsoljam a gépem. Miután megnyitottam a GC-t, úgy éreztem magam, mint Nicholas Brody a nyolc év fogság után, egy teljesen új világ tárult a szemem elé. Olyan címeket olvastam, amelyekről nem is hallottam azóta, a tesztek között minden második játékról tudtam csak, hogy mégis mi fán terem, valamint a hírek nagy részére reagálni sem bírtam. Kiestem tehát a gamer-mókuskerékből, s meg kell tanulnom futva visszamászni.

Mivel a suli lényeges részével már végeztem (már csak valami szakdolgozatizé kellene írnom november 20-ig, illetve megtanulni szakmai nyelven beszélnem spanyolul), ezért remélhetőleg lesz időm is arra, hogy belerázódjak a dolgokba. Az elkövetkezendő egy hónapban még csak jelenésekként leszek... jelen, mivel az első tényleg a szakdoga, de utána remélhetőleg már normális ütemben tudok publikálni. Egészen jövő év kitudjahanyadik hónapjáig, amikor ismét határt lépek. De az még a jövő zenéje...
13 hozzászólás

Vendég

7 éve, 1 hónapja és 6 napja

Öröm ha egy régi / új pc-s érkezik a csapatba. Szeretem ezt az oldalt olvasni.

válasz erre

Vendég

7 éve, 1 hónapja és 6 napja

Ezt én is elhittem. Mint egy regény. Rohadtul jó volt olvasni.

válasz erre

Vendég

7 éve, 1 hónapja és 6 napja

Totál bevettem a sztorit : d

válasz erre

Lac

7 éve, 1 hónapja és 6 napja

Vendég írta:
egy sima nem-mel is beértem volna
Prekaució - megelőztem az esetleges későbbi kérdéseket

válasz erre

Vendég

7 éve, 1 hónapja és 7 napja

Hatalmas a sztori am

válasz erre

Vendég

7 éve, 1 hónapja és 7 napja

egy sima nem-mel is beértem volna

válasz erre

Lac

7 éve, 1 hónapja és 7 napja

Már csattog az ostor...

A tiszta kép kedvéért:
- soha nem jártam még a harminchetediken
- nem dohányzok
- a telefonomon nincs bekapcsolva a rezgő mód
- marcoval nem szoktunk telefonon beszélni
- nem ismerek semmilyen tetovált nyakas lányt
- nem rosszban váltunk el
- a legkomolyabb lőfegyver, ami valaha a kezemben volt, a DuckHunthoz volt használatos
- kisvárosban élek (legutolsó utca legvége), a közelben sincs cyberpunk város

válasz erre

Vendég

7 éve, 1 hónapja és 7 napja

Az igaz,hogy dohányzol?

válasz erre

marco

7 éve, 1 hónapja és 7 napja

Üdv itthon! A spanyolhoz sok sikert, Olá!

Aztán most má' irány dógozni, ne kisregényekke' szórakoztassad a népet bameg.

válasz erre

Vendég

7 éve, 1 hónapja és 7 napja

Yo lesz még több pc teszt!

válasz erre

Lac

7 éve, 1 hónapja és 7 napja

Pontosan, továbbra is az az én terepem

válasz erre

Vendég

7 éve, 1 hónapja és 7 napja

Üdvözlet a nagy utazónak! Maniac segítséget kap PC fronton?

válasz erre
12a(z) 2 -ből
legutóbbi hozzászólások
 

Itt is rontjuk a levegőt

EAG1 profiljagery1113 profiljaTuhajohn profiljaWickedSick profiljaWarriorAutobot profiljasony1515 profiljamarco profiljaretePceldaK profilja