Ezt az írást egy korábbi blogom folytatásának szánom, ahol még csak szó volt róla, hogy megyek a ringre. Azóta tegnap természetesen ott is voltam és itt szeretném nektek elmesélni, miként alakult a vasárnapi napom.
Alapvetően korán kellett kelni és indulni, hogy időben odaérjen az ember, de sebaj, kibírtuk. Mint már írtam az előző blogban, én a "Tesco gazdaságos" álló jegyet vettem, így az utazás ingyenes volt, szinte. Azért írom, hogy szinte, mert a MÁV újításának köszönhetően vásárolnom kellett kőkemény 150Ft-ért egy gyorsvonati pótjegyet (amit aztán meg sem nézett a kalauz, szóval felesleges volt).
A vonat szerencsére nem robbant le, pusztán csak fél órát késett, és út közben fogytunk vagy két kilót a délelőtti hőségben. Sikeresen felértünk a délibe, ahol persze a banda másik fele már rég ott volt és ránk várakozott. Gyorsan metróra pattantunk, szerencsére az tényleg ingyenes volt, majd egy kevés utazás után a végállomáson, az Örs vezér téren találtuk magunkat. Itt jött a következő meglepetés.
Az ingyenes utazást biztosító jegyet mindenhol úgy reklámozták, hogy az ország másik feléről is ingyen eljuthatsz vele a Hungaroringre. Ez sajnos csak részben igaz. Az ország másik feléről eljuthatsz Pestre, a HÉV megállóhoz, ami azonban ismét némi kreditbe kerül (értitek, a metro ingyenes, a villamos ingyenes, de a HÉV, amivel közel kerülhetsz a pályához, na az már fizetős). Ez sem volt súlyos összeg, oda-vissza 1000 pénz. Kicsengettük és felpattantunk a gödöllői HÉV-re, ahol megpróbáltuk betuszkolni magunkat a minimális szabad területekre. Teljesen üres helyek nem voltak, de akadtak kedves utasok, akik megengedték, hogy melléjük üljünk.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a HÉV-et ki lehetett volna kerülni, mert az Árpád hídtól elvileg minden évben indul egy ingyenes buszjárat, amit igénybe lehetett volna venni bármilyen jeggyel, de ott köztudottan mindig heringjárat alakul ki, illetve, ha jól tudom , a busz Mogyoród központban rak le, jó pár kilométerre a pályától. Tehát még egy gyenge kis túrán is részt kellene venni, mire F1 autót láthat az ember.
Na, azért nem kell megijedni! A szilasligeti HÉV megállótól is 2,5 km a pálya, tehát itt is zarándokoltunk tökön-babon át, úttalan utakon, mire odaértünk. Persze kit zavart ez a több mint 40 fokos hőségben. Séta közben eszembe jutott a 89-es magyar nagydíj német kommentátorának beköszönése: "Isten hozta Önöket a magyar pusztában" :D És tényleg, a pályához való eljutás még manapság is a pusztán keresztül történik. Jó látni, hogy 24 év alatt semmi nem változott és megtartotta a környék az eredeti jellegét.
Odaértünk a kapukhoz és itt jött a következő csavar, hiszen a csapat egyik fele a már említett "gazdaságos" jegyekkel rendelkezett, míg a másik felének normál jegye volt. Azt tudni kell, hogy a normál jegyekkel csak az 5-ös kapun lehet bemenni, míg a gazdaságossal bárhol, kivéve az 5-ös kaput. Kissé bosszankodva félbeszakadt a társaság. Mi elballagtunk a pár száz méterrel odébb levő 6-os kapuhoz és megbeszéltük, hogy majd benn találkozunk. A belépő kapukról érdemes megemlíteni, hogy a magyar ember, meg a külföldi sem (úgy összességében aki F1-re jár), nem áll rendesen sorba, inkább tolakszik, lökdösődik, mint a barom. Nem kicsit kellett kiszélesíteni a testemet, sőt még az aurámat is, hogy megtartsam nehezen megszerzett helyünket a kapu előtt.
Mindenki bejutott épségben, elkezdtük keresni egymást. Persze a tömeg akkora volt, hogy nem láttuk a másikat, illetve a telefonban is nehezen hallottuk, hogy ki merre van, de szerencsére egymásra találtunk. Időnk volt még bőven, így körülnéztünk kicsit, megnéztük mit és mennyiért lehet kapni. Nem csalódtunk. Ami máshol 200Ft-ért megkaptunk, az itt 600Ft volt. Egy doboz sör 700Ft-ot kóstált. Még szerencse, hogy mi már korábban bevásároltunk némi kaját, meg italt (üdítőt természetesen).
Az idő lassan tellett, de azért kerestünk magunknak egy kellemes napos helyet, ahol vörösre főhetünk a futam kb. 2 órája alatt, hiszen az árnyékos helyek már mind foglaltak voltak. Maga a verseny nagyon jó volt, bár az első box kiállásoknál elvesztettük a fonalat és csak nehezen sikerült újra elkapni. Élvezet volt ismét ott lenni, de nagyon el is fáradt mindenki. Azért a verseny végén még beronygoltunk a tömeggel a pályára, hiszen nem mindenkinek van arra lehetősége, hogy élőben lássa a pilótákat a pódiumon. Némi gumitörmeléket is elhoztunk szuvenírnek.
A hazafele vezető út már kevésbé volt kalandos, egyedül a HÉV-en volt óriási tömeg. De tényleg óriási, szinte mozdulni sem lehetett. Várhattunk volna egy későbbi HÉV-et, de szerettünk volna minél előbb hazajutni. Szerencsére az egyik pesti ismerős volt olyan jó fej, hogy kocsival hazahozott minket szeretett Fehérvárunkra.
Hazaérve lemostam magamról az egész napos koszréteget és fáradtan zuhantam az ágyba aludni.
