Gameskombájn 3. - A HÁLÓzat csapdájában, avagy Marvel's Spider-Man játékteszt

2018. szeptember 20.
31.9301
Figyelem! Ez a blog már több, mint egy éves! A benne lévő információk elavultak lehetnek!
Ez egy blogbejegyzés, amely nem a szerkesztőség által szerkesztett tartalom. A benne foglaltak a szerző véleményét tükrözik!
Pixelhexer89 profilja, adatai
Pixelhexer89
A videojátékipar eddig meglehetősen sanyarúan, mondhatni mostohagyermekként bánt a szuperhősös témájú játékokkal. Az évek során számos értékelhetetlen, néhány említésre méltó és egy-egy igazi remekművet (Arkham széria és Marvel Ultimate Aliance) is kaptunk. A filmes univerzumokkal ellentétben itt inkább a DC tarolt, hiszen az Arkham sorozatnak hála 2009 és 2015 között teljesen zsebre vágta a rajongókat.
Advertisement


Talán nem hiába várt ki eddig a Marvel, akik a Ratchet és Clank, valamint a Resistance játékokért felelős Insomniac Gamest bízták meg egy szuperhősös videojáték elkészítésével. Az Insomniac pedig csendben kivárta a megfelelő pillanatot, megfigyelte "ellensége" gyengeségeit és erősségeit, majd villámgyorsan támadott és győzött. Pont, mint ahogy azt Pókember is teszi a játékban.


Gameskombájn 3. - A HÁLÓzat csapdájában, avagy Marvel's Spider-Man játékteszt - 1. kép



Már az elején le kell szögeznem, hogy én alapvetően DC párti vagyok (persze az utóbbi évek mozis borzalmait leszámítva) és az abszolút kedvencem Batman. Pókemberről a mozifilmeken, valamint néhány szombat/vasárnap délelőtti mesefilmen kívül nem voltak igazán ismereteim. Pont ennek tudatában mondhatom, hogy óriási hatást gyakorolt rám a játék, mert elérte, hogy egy számomra eddig szinte érdektelen szuperhőst megszeressek és jobban beleássam magam a világába.

TÖRTÉNETSZÖVÉSBŐL JELES

Már az "in medias res" kezdés során is rendkívül szimpatikus figuraként tűnik fel a főhős, aki amellett, hogy épp úton van az egyik legnagyobb alvilági figura, Wilson Fisk - aka Kingpin - főhadiszállása felé, nem átall poénkodni kicsit a New York-i rendőrség vezetőjével, Yuri Watanabéval, és ahogy ő fogalmaz "Spider-Copként" felderíteni a bűnt a metropoliszban. A játék központi eleme egyébként Pókember humora, ami miatt sokak kedvence ez a figura a képregényekben és a filmekben egyaránt.

Számomra azért jött be nagyon ez a fajta humor, mert mellőzte az Iron Manre jellemző pökhendi és beképzelt stílust, teljesen mentes a felesleges ripacskodástól, ami utóbbit kifejezetten ellenszenvessé és idegesítővé teszi a szememben. A játék első felében tehát Pókember alapvetően egy laza, kötelességtudó, humoros karakternek tűnik, aki civil életében kutatóként segít Dr. Otto Octaviusnak speciális, neurointerfészes végtag-implantátumok előállításban (ezekhez a kutatásokhoz kisebb minijátékok is kapcsolódnak, amelyeket teljesítve értékes fejlesztési pontokhoz juthatunk).

Emellett próbálja rendezni kapcsolatát volt barátnőjével, Mary Jane-nel és rendszeresen tiszteletét teszi a részben May nagynéni által menedzselt, hajléktalan szállón, a F.E.A.S.T-en is, hogy a szükséget szenvedőkön segítsen. A történet előrehaladtával azonban egyre durvább és sokkolóbb események következnek be, amelyek az addigi csendes, kissé lagymatag cselekményt egy hamar más mederbe terelik. A játék utolsó harmada pedig nemcsak a játékmenet legtöbb és legizgalmasabb részét aktivizálja, de a történet és a főgonoszok is ekkor érnek a zenitre.


Gameskombájn 3. - A HÁLÓzat csapdájában, avagy Marvel's Spider-Man játékteszt - 2. kép



Az alapsztori szerint Wilson Fisket, a dúsgazdag vállalkozót és maffiózót sikerül börtönbe juttatnunk, azonban csak hamar feltűnik a színen egy rejtélyes banda, az Inner Demons, akik szisztematikusan kezdik elfoglalni a korábban Fisk által bitorolt területeket és megszerzik annak erőforrásait. Hamarosan kiderül persze, hogy nem csak egyszerű bandaháború áll a háttérben, hanem egy egész összetett kis összeesküvés- és bosszútörténet, ami némi túlzással még egy MCU filmben is megállná a helyét, a DC-s mozikat pedig biztosan kenterbe is verné.

A történet izgalmas, csavaros, néha-néha meglepetéssel is szolgál, de aki ismeri Pókember világát és ezt az univerzumot, azt szinte semmi nem fogja váratlanul érni. A történetmesélésre mindazonáltal ötöst kell adnom, mert rendkívül szépen vezet minket végig a játék a teljes sztori alatt, az egyes karakterek morális drámái és motivációi pedig, különösen a játék végén, mindent más kontextusba helyeznek. Amit addig fekete-fehérnek gondoltunk, az hirtelen sokkal színesebb lesz és még a "gonosz" karakterek motivációi is érthetővé válnak.


Gameskombájn 3. - A HÁLÓzat csapdájában, avagy Marvel's Spider-Man játékteszt - 3. kép



HÁLÓZATI HIBA...

Természetesen nemcsak a fő küldetést lehet és érdemes végigjátszani, ugyanis a játékban néhány mellékküldetés, számos kihívás és elvégzendő feladat is helyet kapott. A mellékküldetések nagy része szódával elmegy, de azért helyenként fogtam a fejem, hogy hogyan lehet négyszer-ötször ugyanazt a küldetést lenyomni a játékos torkán. Ennél sokkal idétlenebbre és unalmasabbra sikerültek a challengek és a különböző utcai, "rendfenntartó kihívások". Előbbiek eleinte izgalmasak (ld. élőben streamelik, ahogy bombák robbannak fel a városban, vagy bűnbandákat számolunk fel), de néhol galambokat (sic!) kell összegyűjtenünk egy hajléktalan számára vagy tudományos laborokat reaktiválnunk, hogy felszámoljuk a városban a légszennyezést, a madárinfluenzát stb...

15-20 alkalom után ezek viszont nagyon fárasztóvá válnak, így azt ajánlom, hogy kövessétek a példámat és 3-4 fő sztoriküldetés után iktassatok csak be hasonló küldetéseket. A "rendfenntartó kihívások" ennél is sablonosabbra sikerültek, a 40-50. alkalom után már inkább hagytam bennégni a balesetet szenvedő polgárokat az autóikban (tudom,tudom, pokolra jutok és megdöglök), és vígan elmentem a betörések, rablások, terrortámadások, túszejtések és emberrablások mellett is. Ha a különböző kütyük és a ruhám fejlesztéséhez nem lettek volna nélkülözhetetlenek ezek, akkor valószínűleg hagytam volna már pár alkalom után az egészet a fenébe.

Míg a fő sztori küldetései egytől egyig izgalmasra és mesterien megtervezettre sikerültek, addig látszik, hogy a többi küldetés és challenge töltelék maradt, a fejlesztők minimális energiát öltek csak beléjük. Ami még jobban bosszantott az az, hogy ha ezeket a challengeket teljesítjük, akkor a végén a legtöbb esetben mindössze egy PS trófeával gazdagodunk. No comment...

Ami megmenti ezeket a küldetéseket a bukástól az az, hogy közben lehetőség nyílik bejárni egész New Yorkot, fotókat készíteni a híres épületekről (pl. ENSZ székház, Manhattan Bridge, Avengers' Tower) és gyönyörködni a szemkápráztató látványban. Utunk során felkutathatjuk a Peter által az "emútnyócévben" hátrahagyott hátizsákokat, bennük olyan relikviákat fellelve, mint az MJ-jel eltöltött első közös vacsora étlapja, vagy gyerekek Pókemberről készült rajzai stb. A jutalmunk persze itt sem lehet más,mint...na, mondjuk együtt háromra!!! PS TRÓFEAAAAA! Hurrá!


Gameskombájn 3. - A HÁLÓzat csapdájában, avagy Marvel's Spider-Man játékteszt - 4. kép



ICIPICI PÓK FUT A HÁZ FALÁN

New York valóban egy nyüzsgő metropolisz látszatát kelti. Lenyűgöző végiglengedezni a felhőkarcolók között, vagy tovaszállni a Central Park felett, csak hogy a naplementét már a Manhattan Bridge lábánál nézzük meg. Az emberek eközben ide-oda mászkálnak, ki munkába megy, ki rendezvényre igyekszik. Ami pedig plusz pont, hogy az emberek nem csak a sztori előrehaladtával változó eseményekre reagálnak, de Spider-Man felbukkanására is.

Lesznek közöttük olyanok, akik rajonganak értünk és selfiet akarnak készíteni velünk, de olyanok is, akik nem hiszik el, hogy mi vagyunk az igazi hálószövő szuperhős, sőt olyanok is akadnak,akik valószínűleg J. Jonah Jameson rádióadásai által agymosottá válva kifejezetten rühellnek minket. Utóbbi műsorvezetőre visszatérve, minden egyes kisebb küldetés után jelentkezik legújabb, Pókembert lejárató témájú kis rádióadásával, ahol kíméletlenül leordítja azoknak a betelefonálóknak a fejét, akik védelmükbe vennék Pókembert.

Egy vízvezeték szerelő urat példának okáért arra szólított fel, hogy inkább a budiját javítsa meg, minthogy hülyeségekkel traktálja őt, de filozofikus mélységekbe is eljut néha, így arról is elmélkedett ,milyen jó is lenne New York népének, ha neki lenne szuperereje.

A játék belső terei is gyönyörűek (erről az általam készített videók és képek is hűen árulkodnak), elég például a Grand Central Terminalre gondolni, ahol, ha éppen nem túszdráma zajlott volna, hosszabb időre is elidőztem volna, hogy megcsodáljam micsoda nagyszerű munkát végeztek a belsőépítészek. Mi pedig voltaképpen mindenre felmászhatunk, így nemcsak az ellenségeinket likvidálhatjuk a legkülönbözőbb helyekről és pozitúrákból, de a fotómódnak hála, akár fejjel lefelé is selfiezhetünk egy híres épület homlokzatáról.


Gameskombájn 3. - A HÁLÓzat csapdájában, avagy Marvel's Spider-Man játékteszt - 5. kép



NEM CSAK MI SZÖVÜNK TERVEKET

A játék szép lassan, amolyan Marvel mozisan csomagolja ki a karaktereit a sztaniolpapírból és előbb utóbb kiderül, hogy mindenkinek van valami takargatni valója. Spider-Man kifejezetten szerethető karakter lett, aki ha kell humoros, ha kell ugyanúgy összerogy a nehéz döntések súlya alatt, mint bárki más. A legyőzhetetlen szuperhős és a kutatózseni Peter Parker ellentéte végig mélységet ad a karakternek, ami igazán a játék utolsó 1-2 órájában bontakozik ki, ahol én - videojátékok esetében már régen tapasztalt - katarzist éltem át.

Nem titok, hogy egy-egy küldetés erejéig Miles Moralest (az alternatív pókembert) és a Daily Bugle csábos újságírónőjét, Mary Jane-t is irányíthatjuk. Utóbbival kifejezetten izgalmas küldetésre indulunk majd a játék felénél, ahol közösen, Pókemberrel együtt kell véget vetnünk egy halálosnak ígérkező túszdrámának.

A rosszfiúk is megfelelő műgonddal kerültek megalkotásra. A játékban elszórt audiofelvételekből, jegyzetfoszlányokból szép lassan összeállni látszik a kép, csak hogy a játék végén kapjunk egy jól irányzott pofont, ami az addigi teóriáinkat a sutba dobja. Aki persze nálam jobban ismeri Pókembert és ezt az univerzumot az talán korábban is gyanút foghat, de alapvetően egy nagyon jól megírt, fordulatokkal teli történet született, ami nem mentes a morális kétségektől és döntéshelyzetektől sem.

Idővel egyre világosabbá válik, hogy nem mi vagyunk a történetben az egyetlenek, akik terveket szőnek. Kár, hogy a rosszfiúk többségét egyszerre, a játék utolsó 3-4 órájában zúdítja ránk a játék, így a legtöbb nehézfiúnak csak epizódszerepei vannak, komolyabb karakterboncolgatásra esély sincs.


Gameskombájn 3. - A HÁLÓzat csapdájában, avagy Marvel's Spider-Man játékteszt - 6. kép



A játék zenéje elsősorban a New Yorkban történő hálóhintázás alatt nagyszerű. Engem kicsit a Bosszúállók dallamaira emlékeztetett. Kellően hősies érzést nyújtott, de nem ment át túl pátoszosba. Egyébként az akciójelenetek zenéje pörgős, a nyomozós, lopakodós részeké sejtelmes, míg a drámaibb részeké fennkölt és megható. A szinkron szintén nagyon jól sikerült.

Talán egyedül J. Jonah Jameson angol hangja lehetett volna keményebb kicsit. Itt külön fel kell hívnom a figyelmet, hogy a német szinkron ismét kiemelkedőt alkotott, az Assassin's Creed Origins és az előző Tomb Raider mellett ez is olyan játék lett, aminek szerintem a német szinkronja jobb lett, mint az eredeti nyelvé.


Gameskombájn 3. - A HÁLÓzat csapdájában, avagy Marvel's Spider-Man játékteszt - 7. kép



PÓK POFONT A POFÁDBA!

A harcrendszerbe meglehetősen könnyű beletanulni, különösen akkor, ha játszottál a Batman Arkham játékokkal. Alapjáraton a háromszöggel pókhálós, erősebb csapásokat vihetünk be, míg a négyzettel gyors, de kevésbé erős ütéseket. A kör gombbal a megfelelő pillanatban kitérhetünk az ütések elől, míg az x-szel egyszerűen elugorhatunk. Ahogy haladunk előre a játékban, úgy a melléküldetések és challengek teljesítéséért kapott tapasztalati pontjainkból újabb és újabb képességeket oldhatunk fel, amivel különböző kombólehetőségek is élesednek.

Így akár idővel könnyedén levegőbe emelhetjük ellenfeleinket a hálónkkal, de akár le is fegyverezhetjük őket. A játékba ölt nagyjából 30 órám alatt sikerült teljesen kimaxolnom a képességfát, anélkül, hogy túl sok challenget teljesítettem volna, mivel a játék alapjáraton elég sok xp-vel jutalmazza a játékost a fő sztoriküldetések során is. Én 4-5 különböző kombónál többet nem használtam, ezek is bőven elegendőek voltak az esetek 99 százalékában.

A játékban több helyen QTE jelenetek is színesítik az élményt, ezekre azonban - legalábbis normál fokozaton - bőven van időnk felkészülni és megkeresni a helyes gombokat, egy Tomb Raiderben ez idő alatt már rég elhaláloztunk volna. A face-to-face harcon kívül, ami egyébként nagyon olajozottan működik - leszámítva néhány fennakadást a tereptárgyakon - a lopakodós rész igazán jól sikerült. Ellenfeleinket a hátuk mögé osonva likvidálhatjuk, de az Arkham játékokhoz hasonlóan lámpaoszlopokról, vízköpőkről, de még a tetőről lelógva is lefegyverezhetjük őket.

Azonban oda kell figyelnünk, mert a játék jelzi azt, ha olyan személyt szeretnénk likvidálni, akinek a közelében olyan ellenség van, aki erre felfigyelhet és riadóztathatja a többieket.

A Mary Jane-nel és Miles Morales-szel történő lopakodós, osonós részekben harcra nincs lehetőségünk, itt ügyességünk és eszünk segíthet minket abban, hogy eljussunk a pálya egyik részéből a másikba, anélkül, hogy bárki is felfedezne minket.
Mindazonáltal elmondható, hogy sem a harcok, beleértve a bossfightokat is, sem pedig a lopakodós részek nem állítják az egyszeri gamert megoldhatatlan feladatok elé. Előbbiek kifejezetten hamar és könnyedén kiismerhetőek, ezzel kis csalódást okozva a nagyobb kihívásban reménykedőknek.

A Spider-man összességében véve számomra ennek az évnek a második legjobb játéka a PS4-es gamek között. A God of Warhoz hasonló mesteri történetvezetése van és ahhoz hasonló katarktikus élményt is tud nyújtani a legvégén. Mindemellett nem lehet szó nélkül hagyni, hogy a mellékküldetések és challengek rendkívül ötlettelenre és unalmasra sikerültek, ezzel kissé rontva a játékélményen.

ÉRTÉKELÉS

Történet: 90% - Rég volt már részem ennyire jól felépített, izgalmas és viszonylag koherens történetben, ami a végén még katarzist is kiváltott belőlem. Kár, hogy a mellékküldetésekkel nem bővítették ki ezt az élményt.

Szereplők: 90% - A főszereplők, legyenek azok a jó oldal képviselői vagy rosszfiúk mind jól kidolgozott, motivációkkal rendelkező alakok, akik a sztori előrehaladtával egyre több mindent osztanak meg magukból. Ebben a játékban nem nagyon vannak fekete-fehér karakterek (Na jó, talán Mr. Negative :D )

Grafika: 95% - Lenyűgöző. Bár a játékban van gyorsutazási lehetőség, egy kezemen meg tudom számolni hányszor használtam, annyira lenyűgöző élmény pókhálón tovaszállni a felhőkarcolók között és közben csak elmerülni a gyönyörű látványban. A játékban egyébként fotómód is van, így a legszebb látképeket bármikor meg is örökíthatjük, akár selfie formájában is.

Zene és hangok: 75% - Kellemes, a szituációkhoz illő zene, de semmi olyan,amit később még dúdolgatnék magamban.

Egyéb: 75% - Az irányítás könnyű és kellemes, csak néha-néha akad fenn az ember egy-két épületen. Ezek leginkább a harcrendszer során bosszantóak. Az ellenfelek átlagos intelligenciával rendelkeznek, a játék normá fokozaton nem nyújt nagy kihívást. A mellékküldetések és a challengek kifejezetten unalmasak.

Impact-faktor: 80% - A Pókember egyértelműen egy többször is újrajátszható játék, nem hiába készül hozzá new game+ is. Alapvetően a gyönyörű látvány és a sztori predesztinálja arra, hogy újból elővegyük, még akkor is, ha már tudjuk, milyen végkifejletre számíthatunk.

ÁTLAG: 84%


Gameskombájn 3. - A HÁLÓzat csapdájában, avagy Marvel's Spider-Man játékteszt - 8. kép



https://www.youtube.com/watch?v=ASXUEls1-MI&feature=youtu.be

A blogbejegyzés eredetije a TudatosanTomival blogoldalamon is elérhető.
11 hozzászólás

Pixelhexer89

5 éve, 11 hónapja és 3 napja

Yanez írta:
Az utóbbi időben már ritkán kommentelek és olvasok itteni blogokat, de ez egyszerre beszippantott, szóval gratula, nagyon jó írás lett! Én nemrég toltam ki a GoW-t, most a HZD fog következni, majd nyilván ennek a játéknak fogok behálózni.
Köszönöm, kedves tőled. Örülök, ha tetszett a kis szösszenetem. Valahogy ezekkel a Sony exkluzív címekkel nem nagyon lehet mostanság mellélőni. mosolygó smiley

válasz erre

Yanez

5 éve, 11 hónapja és 5 napja

Az utóbbi időben már ritkán kommentelek és olvasok itteni blogokat, de ez egyszerre beszippantott, szóval gratula, nagyon jó írás lett! Én nemrég toltam ki a GoW-t, most a HZD fog következni, majd nyilván ennek a játéknak fogok behálózni.

válasz erre

Pixelhexer89

5 éve, 11 hónapja és 15 napja

fighterlaci írta:
Hehe, annyira azért nem nyűgözött le téged, mint a nagy átlagot, azt látom! mosolygó smiley
A sztori nagyon tetszett, abba tényleg beleadtak apait-anyait, hozza egy átlagos MCU film színvonalát. Szerintem a DLC-kel úgyis bővítik majd az egészet és az majd ellensúlyozza, hogy a mellékküldetések ilyen semmitmondóak lettek.

válasz erre

fighterlaci

5 éve, 11 hónapja és 16 napja

Hehe, annyira azért nem nyűgözött le téged, mint a nagy átlagot, azt látom! mosolygó smiley

válasz erre

petrovicsz

5 éve, 11 hónapja és 16 napja

Pixelhexer89 írta:
Köszi szépen! mosolygó smiley Túl sok volt az impulzus a játék részéről röhögő smiley Te/Ti amúgy játszottatok vele?
Én igen. Pont tegnap és ma toltam bele jópár órát! mosolygó smiley

válasz erre

Pixelhexer89

5 éve, 11 hónapja és 17 napja

petrovicsz írta:
Uhh ez jó masszív blog (teszt) lett! mosolygó smiley Elég jól írsz.
Köszi szépen! mosolygó smiley Túl sok volt az impulzus a játék részéről röhögő smiley Te/Ti amúgy játszottatok vele?

válasz erre

Pixelhexer89

5 éve, 11 hónapja és 17 napja

Ronalddo írta:
Egy kis formázás nem ártott volna, meg az aposztróf miatt is probléma van a képekkel, gondolom marcoék majd helyrerakják. A teszt tök jó lett egyébként, nekem is nagyon bejött, viszont kicsit tömény, kétszer kellett nekifutnom. röhögő smiley
Köszi, kicsit majd rövidebb leszek legközelebb, nagyon megszaladt a szekér. Még egy-két alkalom és biztos rájövök mire kell majd figyelni itt a blogon, mindenesetre köszi a pozitív feedbacket. mosolygó smiley

válasz erre

petrovicsz

5 éve, 11 hónapja és 17 napja

Uhh ez jó masszív blog (teszt) lett! mosolygó smiley Elég jól írsz.

válasz erre

Ronalddo

5 éve, 11 hónapja és 17 napja

Egy kis formázás nem ártott volna, meg az aposztróf miatt is probléma van a képekkel, gondolom marcoék majd helyrerakják. A teszt tök jó lett egyébként, nekem is nagyon bejött, viszont kicsit tömény, kétszer kellett nekifutnom. röhögő smiley

válasz erre

Pixelhexer89

5 éve, 11 hónapja és 17 napja

VaPe írta:
Speciális karaktert használtál a címben. mosolygó smiley Pedig a blog király megint!
Én ezt már nem tudom követni, mi számít speciális karakternek. Az aposztróf? wtf smiley Amúgy a képeket is elfelejtettem átméretezni, szóval már tök mindegy. DE örülök, ha ennek ellenére tetszett. röhögő smiley

válasz erre

VaPe

5 éve, 11 hónapja és 18 napja

Speciális karaktert használtál a címben. mosolygó smiley Pedig a blog király megint!

válasz erre
 
legutóbbi hozzászólások
 
Korpácsi pierre  profiljamarco profilja