GamesKombájn 2. - Ha ellopom az ereklyéded, Sydney Fox? Avagy Rise of the Tomb Raider teszt

2018. szeptember 07.
29.5191
Advertisement
Figyelem! Ez a blog már több, mint egy éves! A benne lévő információk elavultak lehetnek!
Ez egy blogbejegyzés, amely nem a szerkesztőség által szerkesztett tartalom. A benne foglaltak a szerző véleményét tükrözik!
Pixelhexer89 profilja, adatai
Pixelhexer89
2018. szeptember 14-én jelenik meg a Square Enix által 2013-ban rebootolt Tomb Raider trilógia záró epizódja, a Shadow of the Tom Raider, így igencsak aktuális a második részről is véleményt alkotnom, tekintettel arra, hogy azt eddig még nem játszottam végig.


2013-ban a Square Enix elhatározta, hogy az addigra kissé elcsépeltté vált és kimerült franchise-t teljesen új alapokra építkezve reformálja meg. Koncepciójuk lényege, hogy az egyes játékokon belül és az egymást követő részek között is jól megfigyelhető legyen Lara Croft karakterfejlődése, és hogy maguk mögött hagyják a "női Indiana Jones" megbélyegzést. A Rise of the Tomb Raiderben ez többé-kevésbé sikerült is.

HOL SÍRJAINK DOMBORULNAK

Az 1996-ban megjelent Tomb Raider ? amit az az Eidos Interactive jegyzett, mint a hamarosan megjelenő Shadow of the Tomb Raidert is ? nemcsak Lara pixelpopsija, az egészen csinos grafika és az Indiana Jones jellegű storytelling miatt vált kultikussá, hanem többek között a rengeteg, idegőrlőbbnél idegőrlőbb feladvánnyal telepakolt sírok miatt is. Ezeknél nem volt elegendő a gógyinkat használnunk és rájönnünk egy feladvány vagy mechanizmus logikájára, de Lara irányítását is maximálisan kézben kellett tartanunk. Elég volt egyetlen pillanatnyi késlekedés, egyetlen rosszul lenyomott billentyű vagy tévesen beállított irányzék és hopp, máris bezárult a továbbjutást jelentő ajtó, vagy rosszabb esetben átlyuggatott minket pár, a föld alá rejtett lándzsa. A néhol egészen hajat tépő nehézsége ellenére a Tomb Raider franchise a videojátékok egyik ikonjává vált, ahogy Lara Croft karaktere is máig a legismertebb videojátékos főhősnő.

VÁR ÁLLOTT, MOST KŐHALOM

Még ha nem is volt olyan dekadens a Tomb Raider franchise története, mint a Himnuszunk fent említett sora, azért a fejlesztőknek meglehetősen mélyről építkezve, a rajongók szkepszisével megküzdve kellett elkészíteniük az új trilógia első epizódját. A céljuk az volt, hogy megőrizzék a Tomb Raider játékokra jellemző feladványokat, felfedezhető sírokat (ez annyira nem sikerült véleményem szerint), de emellett a 21. század elvárásaihoz is igazítsák, azaz legyen korrekt narratíva, egy hősnő, akivel azonosulhat a játékos, akinek dilemmáit átérzi és vele együtt válik a kis Larából mindenki Tomb Raiderévé. Ezt kiegészítendő megjelentek a szerepjátékos elemek, mint a képességpontok elosztása és a fegyvereink fejleszthetősége. A dinamikus játékmenet, a gyönyörű látványvilág és a survival jellegű élmény együtt 2013 egyik legjobb játékává tették a Tomb Raidert, ami mind a kritikusok, mind a játékosok körében nagy sikert aratott.
A folytatásban a fejlesztők apróbb változtatásokat eszközöltek csak a játékmechanikát illetően. Alapvetően maradtak a "győztes csapaton ne változtass" elvnél és ez ismételten be is jött nekik. A történet ott folytatódik, ahol az első rész véget ért. Lara felnőtt és tudatosan elkezdett kutatni apja hagyatéka után, hogy egy napon ő is a nyomába léphessen. Útja során hűséges társa Jonah is elkíséri, aki a záró epizódban is mellé szegődik majd. Lara ezúttal az örök élet forrása után kutat, amelyet apja is mindennél jobban szeretett volna megtalálni, ám fáradozása eredménytelenül zárult. Lara kideríti, hogy egy misztikus próféta hagyta el 1000 évvel ezelőtt Szíriát és vidékét, és népével egy elhagyatott, senki által nem ismert völgyben telepedett le, ahol megalapította Kitezh tündöklő városát. Természetesen Lara ősellensége a Trinity is nyomoz a próféta és az elveszett város után, így csakhamar Szibériában keresztezik egymást útjaik, hogy felfedezzék az örök élet titkát.

BÚS DÜLEDÉKEIDEN KITEZHNEK ROMVÁRA MEGÁLLÉK

Már az első rész grafikájával kapcsolatban sem lehetett kivetni valónk, azonban a Crystal Dynamics által átdolgozott ún. Foundation engine meseszéppé teszi a RotTR-t is. A játék grafikája számítógépen igen részletesen állítható, így hardverünk teljesítményéhez nagyszerűen hozzápasszinthatjuk a beállításokat. A legmagasabb grafikai beállítások mellett már 4 GB-os videokártyát és minimum 8GB-nyi RAMot is kötelezővé tesz a játék, különösen a DirectX 12 beállítások mellett, ami az én esetemben a menüben olvasható -javíthatja a teljesítményt- marketingszöveg helyett, inkább kissé rontott az FPS értékeken. A grafikai motor elsősorban a külső, tágas helyszíneken, erdőkben, völgyekben, katonai táborokban domborítja ki erősségeit, de a zártabb helyeken sem vall szégyent. Számomra a havas hegycsúcsok és a jégbarlangok jelentették a leggyönyörűbb vizuális élményt. Néhány screenshotot a háttérképeim közé is elmentettem.
A karakterek és a minket körülvevő környezet kidolgozottságára sem panaszkodhatunk, Lara dércsípte arcán gyönyörűen csillan meg a napsugár, míg a burjánzó zöld növényzetben nyulak, őzek, madarak mászkálnak.

ÉS MONDD: HONFI, MIT ÉR EPEDŐ KEBEL E ROMOK ORMÁN?

Lara jelleme sokat változott az első rész kezdete óta. Croft papa széltől is óvott kislányából egy kemény nő, egy igazi túlélőmester lett. Gyorsan feltalálja magát a szibériai erdőrengetegben is, és seperc alatt eszkábál magának íjat és nyilakat. Már nem lamentál sokat, mielőtt leölne egy nyuszit vagy szarvast és ugyanígy nem kegyelmez embertársainak sem. Sőt?Azt kell mondjam, hogy Lara néhol még át is esik a ló túlsó oldalára. Habár én alapvetően a csendes, lopakodva gyilkolós játékmenetet kedvelem, olykor-olykor a játék belekényszerít minket helyzetekbe, ahol akkora vérfürdőt rendezhetünk, hogy még Kratos is megirigyelné azt.
Lara jelleme tehát tovább keményedik, azonban a maga mögött mindent felégető, kemény gyilkológép és az átvezető jelenetekben az apjára emlékező és gyámoltalannak tűnő lány között akkora különbség van, hogy az helyenként kissé hiteltelenné teszi a karakter viselkedését. A játék rosszfiúi/rosszlányai is meglehetősen egydimenziósra sikeredtek, és habár a különböző összegyűjthető hangfelvételekből és naplóbejegyzésekből fényt deríthetünk belsőbb motivációjukra is, igazából nem többek pár B kategóriás mozis gonosztevőnél.
Ami Larat illeti, a szerepjátékos elemek ezúttal is megmaradtak, így karakterét most is fejlesztgethetjük a játékban szerzett tapasztalati pontjaink segítségével. 3 ág között oszthatjuk el pontjainkat, amelyek három különböző, de egymással jól kombinálható játékmódot takarnak: Brawler (közelharci és gépfegyveres támadások), Hunter (csendes közelharci és íjas támadások) és Survivor (túlélő képességek). Karakterünkön kívül a fegyvereinket is fejleszthetjük, sőt komponensek összegyűjtésével a már meglévő íjunkat, pisztolyunkat, géppuskánkat vagy jégcsákányunkat is korszerűbb modellre cserélhetjük, természetesen mindezt nyersanyagokért cserébe. A hatalmas, de nem sandbox világban a nyersanyagok mellett kincseket, naplóbejegyzéseket, ősi tárgyakat és antik pénzérméket is keresgélhetünk. Ez utóbbival fegyverneppereknél vásárolhatunk hasznos kiegészítőket. Kiegészítőkhöz, hasznos felszerelésekhez az NPC-k által felkínált mellékküldetések során is hozzájuthatunk. Az összegyűjthető tárgyak megtalálását térképek segítik, amelyeket ha felfedeztünk, az összes, az adott pályarészen elérhető gyűjthető tárgy feltűnik. Továbbá archeológusként lehetőségünk van arra is, hogy nyelvemlékeket fordítsunk, így a játék során tökéletesíthetjük görög, mongol és orosz nyelvtudásunkat is, újabb tapasztalati pontokat gyűjtve.

OSZLOPI KÖZT LEBEGŐ RÉMALAK INTE FELÉM

Akár "rémalakként" is végigküzdhetjük magunkat a legtöbb ellenségen, ilyenkor rengeteg bónusz xp-t is gyűjtve a hangtalan gyilkolásért. Mindazonáltal ellenfeleink idővel egyre többen lesznek és egyre jobban felszereltebbek is, így a gépfegyverrel való eszetlen lövöldözés szóba sem jöhet. Habár töltényekből viszonylag sok áll majd a pályarészeken a rendelkezésünkre, muszáj leszünk használni a konzerves dobozokból készíthető gránátokat vagy éppen Molotov koktélokat, hogy megkönnyítsük az előrehaladásunkat és rendet vágjunk a ránk törő ellenség között. A játék egyébként meglehetősen szájbarágósan kínálja fel ezeket a lehetőségeket, egy-egy pályarésznél már-már kiszúrják a szemünket az alkoholos üvegek és konzervdobozok, a robbanó benzines kannák és hordók. Ha ezekből többet is megpillantunk, garantált, hogy egy kisebb armadával nézünk szembe. Az első résszel ellentétben én azt tapasztaltam, hogy viszonylag kevesebb mozgással is eredményesen lehet harcolni, szinte csak a gránátok elől kell elhagyni a fedezéket, ezek hatótávja azonban nem túl nagy, így néha elegendő csak néhány méterrel arrébb gurulni és már el is hárult a veszély. Az ellenfelek intelligenciája átlagos, ha észrevesznek, akkor nagyon gyorsan összecsődítik a többieket, ami a játék későbbi részében akár halálos is lehet, de ezt leszámítva nem tűnnek túl koordináltnak. A legtöbb esetben statikus játékkal, türelmünkre bazírozva is végezhetünk az ellenségekkel, már ha a játék engedi. Lesznek ugyanis olyan részek, ahol nincs mód erre, a játék mészárlásra kényszerít minket. Ilyenkor Lara megvadult ?női Ramboként? mindenkit szitává lő, ami nekem elsőre eléggé idegennek hatott a karakterével kapcsolatban.

RÉGI KOR ÁRNYA FELÉ VISSZAMERENGNI MIT ÉR?

A régi Tomb Raider játékok központi elemei voltak a sírok és a felfedezésükhöz kapcsolódó, igencsak izzasztó logikai feladványok. A 2013-as TR ebben nem remekelt, azonban a két évvel későbbi rész ? a rajongók kérésére ? már jóval több felfedezhető sírt és kissé komolyabb feladványokat is tartalmaz. Őszintén szólva ezek sem fognak minket annyira megdolgoztatni, mint a 20 évvel ezelőtti részek fejtörői, de a változatosság és a jutalmak kárpótolnak mindezért.
A játék irányítása ? a gépfegyveres harcokat leszámítva ? kontrollerért kiállt, én mégis maradtam a billentyűzetnél, ami így számos alkalommal felhúzott a játék során. Sehogy sem tudtam úgy kiosztani a gombokat, hogy az kézre álljon. Egy nagyobb harc kellős közepén rám támadott valaki, akit így közelharcban kellett ledöfnöm, de közben gyógyítanom is kellett volna magam és elkerülni a rám dobott gránátot. Ez néha meglehetősen nehézkes volt, így eleinte jó pár alkalommal elhaláloztam. Ezeket leszámítva az irányítással nincs gond, beakadó animációkkal, véletlenül lezuhanó karakterrel nem nagyon találkoztam.
A zene és a hangok is jól sikerültek, különösen Lara szinkronhangja csodás. Az erdő hangjai csendesek, néha kissé hátborzongatóak, míg a zene a harci jeleneteket leszámítva a háttérben megbúvó. Érdekesség, hogy a vadállatok (farkasok, medvék) közelségekor a játékban dobszó hangzik fel, ami annál hangosabb és gyorsabb, minél közelebb vagyunk a fenevadakhoz.

HASS,ALKOSS,GYARAPÍTS: S LARA FÉNYRE DERÜL!

Habár a játék során különböző bónuszkártyákat is gyűjthetünk, ezzel előnyhöz jutva a fő történeti szálban, ezeket valódi pénzért is megvehetjük, szóval itt sem maradt ki a mikrotranzakció. Ez azonban egyáltalán nem zavaró, enélkül is szépen fel tudjuk fejleszteni bájos régészünket.
Nos, az én általam Laráról alkotott képtől néha teljesen eltér a játékbeli karakter (ld. harci mészárlások), a játék nagy részében mégis egy szerethető karakter rajzolódott ki előttem, akinek céljaival, motivációival könnyű azonosulni. A történet persze nem tökéletes, Larán kívül a többi karakter elég jelentéktelen és az ellenfelek is lehetnének kissé okosabbak. A játék összképe mégis több, mint jó. Apróságokkal, de sikerült hozzátenni az előző részhez, ami az elbaltázott folytatások korában különösen nagy dicséretnek minősül.

ÉRTÉKELÉS

Történet: 75% Igazi B kategóriás movie, néhány fordulattal, de alapvetően klisés, meseszerű történettel. De pont ez az egyik olyan aspektus, ami miatt kedveljük a TR-t.

Szereplők: 70% Laraval továbbra is könnyű azonosulni, a fő ellenlábasok viszont meglehetősen egysíkúak.

Grafika: 90% A játék még gyönyörűbben néz ki, mint a 2013-as első rész. A szibériai vadonban vagy a jégbarlangok mélyén csodás háttérképek készíhetők.

Zene és hangok: 75% Semmi eget rengető. Nem maradt meg olyan muzsika, amit még később is visszahallgatnék Spotify-on.

Egyéb: 80% Néha kissé nehézkes a billentyűzettel való irányítás, főleg a harcnál. A mikrotranzakció nem zavaró, de szerintem semmi keresnivalója a játékban és az ellenfelek többségének sem ártana újrajárni az elemit.

Impact-faktor: 90% Ez egy olyan játék, amit bármikor elő lehet venni. Az előző rész ismerete nélkül, magában is élvezhető, felkészülve a záró részre még inkább, egy jövőre esedékes trilógia-végigjátszásnál pedig akár a legélvezetesebb epizód is lehet?

Átlag: 80%

Az eredeti blogbejegyzést elolvashatjátok a TudatosanTomival blogoldalamon.
6 hozzászólás

Pixelhexer89

6 éve, 11 napja

fighterlaci írta:
Nagyszerű kis mementót dobtál össze, tetszik!
Köszi! mosolygó smiley Sajnos a formázás meg képek beillesztése elmaradt, illetve nem sikerült, de remélem még utólag valahogy lehet majd kezdeni vele valamit. Ha meg nem, akkor tanultam belőle, a következő már jobb lett.

Eredeti bejegyzés itt olvasható: TudatosanTomival

válasz erre

fighterlaci

6 éve, 11 napja

Nagyszerű kis mementót dobtál össze, tetszik!

válasz erre

Pixelhexer89

6 éve, 11 napja

Sziasztok! Nem a saját gépemen töltöttem fel a bejegyzést, és a leírást sem olvastam el, nem tudtam, hogy utólag már nem tudom módosítani a blogbejegyzést, de köszi a tippeket, legközelebb elolvasom a leírást is. mosolygó smiley
Reméljük a következő már jobban sikerül.

válasz erre

[Tiltott felhasználó!]

6 éve, 13 napja

[Tiltott felhasználó!]

VaPe

6 éve, 13 napja

Egész jó lenne, de nagyon kár hogy nem formáztad és nem tettél bele képeket.

válasz erre

Vidoros

6 éve, 13 napja

Ráfért volna egy formázás. mosolygó smiley

válasz erre
 

kapcsolódó tartalmak

Nincsenek kapcsolódó cikkek.

 
legutóbbi hozzászólások
 
Dav2377 profiljamarco profiljaBotyi profilja