Azt álmodtam hogy végre szállhatok, szabad lehetek.A tenger felett repülve rájöttem valamire, hogy ez csak egy álom.Felkeltem reggeliztem és elmentem a munkahelyemre szokásosan kerékpárral.A főnököm megint csesztetett és idegesített.A sok munka ellenére én fitt vagyok persze a magam módján.Vége lett a munkának felültem a kerékpáromra és elindultam haza.Ahogy a sárga dombhoz értem, elgondolkodtam azon hogy milyen jó is lenne repülni,inamba szált a bátorság elindultam a lejtőn hogy ugrassak egy jó nagyot egy olyan helyre szálljak ahol az emberek nem bántság meg egymást és a szeretet szó ér valamit.
Ahogy elindultam meggondoltam magam fékezni akartam de valamiért nem tudtam fogalmam se volt hogy mit csináljak lepergett előttem az életem.Ahogy leértem a kerékpárom megakadt egy mélyedésben.Én körülbelül 5 métert repültem, becsuktam a szemem vajon örökre?
Majd lassan visszanyertem eszméletemet de akkor már a kórházban voltam.Anyukám mellettem sírt, megúsztam egy lábtöréssel és egy szép heggel aminek olyan alakja volt mint egy sólyomnak
Dániel naplójából..
A történetet én találtam ki a sárga domb is csak egy kitaláció, de ha valójában létezik én kérek elnézést.