Flashback Friday sorozatomat indítom, hölgyek, urak, amiben feledésbe merült, ennek ellenére egészen szórakoztató kis játékokról fogok írni. Lehet, hogy nem mindenki fog a fejéhez kapni, és gyorsan előkotorászni a fiók mélyére süllyedt játékait, de azért egy kis nosztalgiázást biztosíthatok. :)
Akkor hát, csapjunk a lecsóba...
COMMAND & CONQUER 3 TIBERIUM WARS
"A Command & Conquer 3: Tiberium Wars egy valós idejű stratégiai videojáték, amelyet 2007. március 28.-án adott ki az Electronic Arts Los Angeles. A videojáték alapja a Westwood Studios által megalkotott Command & Conquer-sorozat második része, a Command & Conquer: Tiberian Sun, így újfent a Global Defense Initiative (röviden GDI), és a Brotherhood of Nod (röviden Nod) kerül előtérben, miközben egy ismeretlen résztvevő is csatlakozik az alternatív Földért folytatott háborúhoz." (forrás: Wikipédia)
Egy, a stratégiai játékok klasszikusának számító sorozat harmadik tagjától joggal várhattuk el, hogy hét éves elődje után, már-már Csipkerózsika-álomból felébredvén mindent megőriz majd az előző részekben bevált játékmenetből és kezelői felületből. Az akkori kornak megfelelő grafika átfestése szinte elengedhetetlen volt, így a hangok finomítása és egy elfogadható kerettörténet is az ilyenkor kötelező tatarozóelemek sorát gyarapította.
Mielőtt azonban ezek kivesézésére sor kerül, bemutatom nektek, mi is az a Tibérium , melynek birtoklásáért harcol a fél világ... Ez egy kristályszerű zöld "ásvány", mellyel érintkezni nem ajánlatos, ámbár gyönyörű zölden fénylik, de halálos. Mégis ő az energiaforrások energiaforrása.
A Tibérium a világűrből érkezett, a növényi sejtekhez hasonlóan osztódik, és nem mellékesen elpusztít minden szénalapú létformát, ugyanakkor elképesztő mennyiségű energia nyerhető ki belőle. Töményebb, kék színű változata primitív értelmével lángra lobbantja magát és mindent, ha ellenséges tevékenységet érzékel maga körül. A csak békésen nézelődőket a magából kipárolgó gázzal fertőzi és pusztítja el.
2047 környékére a Tibérium a Föld egyharmadát "kiégette", felét megfertőzte, és már csak kb. 17% nevezhető biztonságosnak. A zónák kialakulása után az egyik oldal (GDI) a fertőtlenítésre koncentrál, miközben a másik szövetség (NOD) meggyőződéssel hisz egy ősi próféciában a kristállyal kapcsolatosan.
Egy szép napon viszont nukleáris rakétával szétlövik a GDI harcálláspontjául szolgáló Philadelphia űrállomást, fedélzetén a teljes vezérséggel és politikai brigáddal, majd globális támadást intéznek a szervezet földi bázisai ellen. "Kaboom"... Szoktuk hallani ilyenkor, recsegve-ropogva, a katonai rádión keresztül, egy sikeres bombázást követően... :D
Nekünk kell majd GDI tisztként egységbe szerveznünk a széthullott szövetséget, és leszámolnunk a Földet végveszélybe sodró NOD-dal.
A két oldal valamelyikén 10-10 küldetés után következik a keserű meglepetés: egyszer csak feltűnnek a Tibériumot bolygónkra küldő idegenek is. A játék legszembetűnőbb változása a 2. résznél jóval szebb grafika. Speciális látványelemekkel is találkozhatunk, mint például ionvihar, füst és köd. Végre a pályaméretek is jelentősen nagyobbak lettek, amiken falakat és hidakat építhetünk, seregeink rejtekéül pedig választhatunk akár semleges épületeket is. A küldetések nem válnak olyan könnyen monotonná, mivel találunk majd köztük támadó és védekező jellegűeket is, de nyugodt építkezős és időkerettel ellátott feladatokat egyaránt.
Egy adott terület általunk kiválasztott részén belül nekünk tetsző küldetést választhatunk, amely döntés aztán az egész küldetésre kihat. Például: ha egy légi bázis sikeres elfoglalásával kezdünk, az ellenfél légierejét meggyengítve kisebb légi aktivitással kell később számolnunk, ráadásul ez a mi javunkra válik, mivel nekünk fog erősödni a légierőnk, a zsákmányolt harceszközöknek köszönhetően.
Harcosaink, ahogy az egy valamire való RTS játékban illik, tapasztalat pontokat gyűjtenek, melytől nő a harcerejük és haladnak a magasabb szint felé. A különböző fejlesztésekkel saját céljainknak megfelelően alakíthatjuk őket.
Említésre méltóak még a harcok közötti átvezető (kb. 90 percnyi) filmecskék is, melyekben profi színészek játéka kölcsönöz különleges és egyedi hangulatot a játéknak.
Végezetül pedig elmondható, hogy a játék visszatért az elődeihez hasonló, és mindenki által megkedvelt kerékvágásba, ami még egy plusz pont a sorozat és a rajongók nagy örömére. Ezek után sokak szerint (és szvsz is) ez volt a sorozat egyik, ha nem a legjobb része.
Köszönöm a figyelmet! :)
Szuper blog!
