A világ egyik legérdekesebb történetét ugyanis maga Kim Dzsongil (hivatalban: 1993-2011) hozta össze, aki Észak-Korea második vezetője volt és egyben Dzsongun (2011-reméletőleg már nem sokáig), vagyis a jelenlegi malacka apja. Ha már Dzsongun, akkor kalandozzunk el egy kicsit... Nem tudom hallottátok-e, hogy a múlt hónapban az észak-koreai kormány megmérgeztette Malajziában Dzsongun féltestvérét, vagyis Dzsongnamot. Habár ez is elég érdekes történet, azonban az még érdekesebb, hogy miért nem ő lett az ország első embere: A 90-es évektől kezdve többször titkos látogatásokat tett Japánba, valószínűleg korhatáros szórakozásokat keresve, azonban 2001-ben egész más célja volt. Épp a tokiói Disneylandet szerette volna meglátogatni, de a japán reptéren kiszúrták a hamis útlevelét és pár nap fogság után Kínába küldték. Mivel egyaránt kínos volt Észak-Korea és Kína szemszögéből is, így eme idétlen sztori lökte el végleg a kormányzás átvételétől...
Most pedig vissza az eredeti sztorihoz...
Kim Dzsongil már azelőtt nagy rajongója volt a filmeknek, hogy hivatalba lépett volna. Köztük olyan gusztustalan országok filmjeinek is, mint Amerika és Japán. Tehát amíg az apja egy népet sanyargatott, addig ő másokkal játszadozott. Céljául tűzte ki az észak-koreai filmipar felvirágoztatását és persze tudta, hogy mennyire jól használhatóak ezek a filmek propagandaként is, de technológiában és képzett emberekben is hiányt szenvedtek. Mit lehet ilyenkor tenni? Hát elrabolni pár filmest a fejlettebb szomszédoktól, vagyis Japántól és Dél-Koreától. Sajnos többségük fogságban meghalt vagy öngyilkos lett, azonban egy történet kifejezetten elterjedt, amit könyv és dokumentumfilm is feldolgozott. Ez Shin Sang-ok filmrendező és exfelesége, Choi Eun-hee története. (A vezetők nevénél magyar átírást használtam, viszont ők kevésbé ismertek itthon, ezért az angol használata szerintem célszerűbb és rájuk keresni is könnyebb, ha esetleg valaki komolyabban beleásná magát.)
Az egyik Kim specialitás, avagy belenézni dolgokba.
Shin Sang-ok neve rengeteg dél-koreai filmhez köthető, csúcsát az 1950-es és 60-as években érte el. 70-es években azonban takaréklángra kapcsolt. Ezt annak következtében tette, mert az akkori dél-koreai kormány túl erős cenzúráját nem nézte jó szemmel.
Két évvel Shin Sang-ok és Choi Eun-hee elválása után, 1978-ban Eun-hee eltűnt Hongkongban. Sang-ok megkeresésére indult, de mint később kiderült exfelesége eltűnését maga Kim Dzsongil rendelte el, hogy csapdaként használhassák Sang-ok ellen. Végül így kerültek mindketten Észak-Koreába.
Habár Shin Sang-ok elrablása is sikeres volt, ennek ellenére kénytelenek voltak börtönbe zárni hosszabb időre, mivel a pofátlanja kétszer is szökést kísérelt meg. Közben Eun-hee hasonlóan szemtelenkedett, így ő szintén lakat alatt volt évekig. A gyeplőn 83-tól kezdett Dzsongil lazítani, meg persze a forgatsz és mosolyogsz vagy meghalsz is elég jó motiváció volt. A párt meghívta egy közös étkezésre, ahol Eun-hee megtudta, hogy volt férje is az országban van, sőt Dzsongil még "javasolta" is nekik, hogy házasodjanak újra össze, így is történt. 83-tól ismét házasok lettek és 85-ig hét filmet forgatott Észak-Koreában.
A rendező legutolsó filmje az országban és egyben talán a leghíresebb észak-koreai film a 85-ös Pulgasari, ami tulajdonképpen a Godzilla másolata. Kim rajongott a japán filmsorozatért, ezért elkerülhetetlen volt a saját verzió elkészítése, ráadásul propagandafilmek is remek volt, ahol metaforaként megjelenhetett a mocskos kapitalizmus is.
98-ban Japánban is bemutatták, az általuk készített előzetes:
Igazi sztárgárda tudhatja magáénak a filmet. A rendezői székbe természetesen az elrabolt Shin Sang-ok ült. Producerként mellé felsorakozott maga Kim Dzsongil. A speciális effektekért ugyanaz a japán Toho cég felelt, mint az eredeti Godzilla sorozatért is. A Pulgasari szörny jelmezébe pedig a japán Kenpachiro Satsuma bújt, aki egy évvel korábban Godzillaként tűnt fel (és egészen 95-ig készültek vele Godzilla filmek).