És itt egy csupa csoki thaiföldi film

A korábbival ellentétben ez egy betonkemény akciófilm. Eredeti címe Chocolate, míg nálunk 'A harc szelleme' lett a magyar szinkron mellett. A 2008-as filmet ugyanaz a Pratja Pinkeo rendezte, aki talán a legismertebb thai alkotást is, vagyis az Ong-bakot. Az Ong-Bakkal ellentétben itt nem egy kigyúrt állat a főszereplő, hanem maximum vaságyastól 40 kilós lány és mégis hiteles...


A végén ugyanis láthatjuk a bakikat, vagyis azt, hogy valóban CGI és kaszkadőrök nélkül ütik egymást, persze próbálnak vigyázni, de ahogy Jackie Chan filmek végén is lehet látni, úgy itt is. Hiába minden óvatosság, időnként bizony néhány találat durván célt ér. Kis lányka olyanokat ad és kap, hogy csak na, viszont pont ettől lesz az egész film iszonyat kemény, látványos és valódi.

Sztori is van, de nem nagy eresztés. Zen, vagyis a főszereplő lány autista, azonban pont emiatt képes igazán eltanulni a mozdulatokat. Szülők terén sem túl szerencsés, ugyanis anyja a helyi thai banda tagja volt, amíg az apja egy jakuza vezető, így már alapból adott egy ellentét, viszont végül az anyja betegsége indítja el történéseket, aminek kezelésére a lány elkezdi behajtani az anyja adósait és ezzel felbosszantja a rossz arcokat.



Ha már a sztori faék, akkor nem lehet tökéletes film és itt-ott nyilván másba is bele lehet kötni, azonban mint mondtam látványos harcokból nincs hiány és igazából ez a lényege. Aki egy kicsit is szereti nézni, ahogy egymást verik szét kreatív módon az emberek, annak kihagyhatatlan, ráadásul thai film, amit gondolom nem nézel minden nap... :D

Off: A tegnapi film egyébként a Teacher's Diary volt. Ha nem félsz romantikus vígjátékot/drámát nézni, akkor mindenképp kötelező. A csokival ellentétben a sztori a lényeg és giccs nélkül képes egy rendkívül aranyos (ráadásul nem egészen kitalált) történetet bemutatni, amiben kiderül lehet-e találkozás nélkül szerelembe esni...