...majd leülnek egy boxba és elkezdenek az élet nagy dolgairól beszélgetni. Hol kezdődik az értelmes lény? Mi a Jó és mi a Rossz? Csak a mai értelemben vett embernek van létjogosultsága? Ezekre és még megannyi kérdésre keresi a választ Adrian Tchaikovsky brit fantasy és sci-fi író eddig két magyarul megjelent könyvében a Hadállatban és Az idő gyermekeiben.
Tavaly januárjában egyik este elővettem Az idő gyermekeit , legyőztem minden iszonyatot ami a pókok csupán említésétől is rám tört és fejest ugrottam a csillagok közé, hogy aztán egy idegen bolygóra érkezzem egy hatalmas biológiai kísérlet kellős közepére. A sci-fi írók kedvence a kihal a Föld keressünk új bolygót téma, főleg, hogy roham léptekkel igyekszünk efelé. Tchaikovyky is megragadta a témát, de a maga egyedi módján. Az emberiségnek az az ötlete támadt, hogy dobjunk le pár majmot egy bolygóra, szórjuk meg őket egy kis biológiai tuningal aztán majd meglátjuk mi lesz. Nem erre számítottak az biztos. Az élet mindig utat tör magának ezt már Dr. Malcolm is megmondta igaz ő dínókra gondolt hatalmas szőrös pókok helyett. Nem akarom lelőni a storyt így nagyon nem is mennék bele a részletekbe. A lényeg, hogy ha nyitott vagy a világra mindenképpen olvasd el. A könyv gyönyörűen rávilágít az ember legnagyobb hibáira és arra, hogy egy undorító pusztító faj vagyunk, de azért van köztünk pár értelmes egyed is akik látják a lehetőséget más fajokban is.
Mivel a pókos sci-fi hatalmas siker volt itthon a kiadó úgy döntött megjelenteti Tchaikovsky másik nagy sikerét a Hadállatot. Ez az ember imád szerintem állatokkal kísérletezni ha csak képzeletben is. Pókok után volt itt minden, delfin, méh, medve, vidra, hüllő és persze főszereplőnk Rex aki most nem Berlinben rohangál és nem is olyan cuki, de azért megmaradt a bűnüldözésnél. Igaz most egy két és fél méter magas golyóálló ?szörnyeteg?. A Hadállatban ugyanis biomorfokkal találkozhatunk akik nagy része csak azért készült, hogy minket gyilkoljon. Az ember ismét Istennek képzeli magát, de tudjuk ennek sosincs jó vége.
Míg az Idő gyermekei egyedi volt, távoli és már már elképzelhetetlen addig Rex csapata itt toporog az ajtóban. Talán ezért is elgondolkodtatóbb. A témát már láttuk itt ott, érezzük is apró rezdüléseit a hétköznapjainkban és bele sem gondolunk, hogy mekkora veszélyt jelent ez a mai értelembe vett emberre. Mitől ember az ember? Hol kezdődik a tárgy és hol az érző lény? Lehetnek-e egy gépnek érzései? Uralkodhat-e csak az emberi faj? Mitől rossz a Rossz és jó a Jó? Minderre keresi a választ az író és bár csak a válaszok felszínét kapargatja 340 oldalon remek utazásra visz el bennünket és napok múlva is azon gondolkozol a telefonodat bámulva, hogy ugyan miben is mesterkedik a kis drága és az a poloska ami éppen bosszant a falon pihenve vajon 100%-ban hús vér lény-e?
Direkt nem megyek bele részletesebben a dolgokba hiszen nem akarom senki elől sem lelőni a poént, csak kikívánkozott belőlem egy pár gondolat és szeretném, ha ti is
kezetekbe vennétek az író valamelyik művét.
Köszönöm, hogy elolvastátok ezt a kis agymenést. :)
