Jó pár napja érlelődik bennem a gondolat, hogy a címben említett témáról írni akarok egy bejegyzést. Sokáig vívódtam, hogy megtegyem-e, mert egy kicsit árulásnak érzem magammal szemben ezt az egész témát, de az utóbbi időben annyi keserűség ért a hőn szeretett almás cég felől, hogy totálisan elegem lett az egészből.
Engedelmetekkel egy "kicsit" visszarepülnék az időbe, egészen pontosan az első iPhone megjelenése elé. Világéletemben imádtam a kütyüket, folyamatosan bújtam a különféle fórumokat, néztem a műsorokat, hogy szélesítsem tudásom a témában. Mindig birtokolni akartam a legmenőbb, legcoolabb izéket. Volt, amikor jó üzleteket kötöttem, volt, amikor átvertek az árral, de amint a kezembe fogtam az adott fülhallgatót/laptopot/bármit, egyből jobban éreztem magam.
Fura módon, így visszagondolva, a telefonoknál valahogy nem éreztem soha azt, hogy ez igen, nem volt meg a WOW faktor. Sorban álltam a Telekomnál a legújabb Sasmsungokért. Nyomkodtam az LG-t, Alcatelt, Sony Ericsson-t, magyarul bármit, ami épp a legfrissebb, legjobb volt. Addig nyilván még csak fogalmam sem volt arról, mi az, hogy Apple.
Ha esetleg nem láttátok a Jobs című filmet, ajánlom, Fassbender nagyot alakít benne. A munkám kapcsán sokat tartok előadásokat, prezentációkat, valamint kommunikálok 3rd party cégekkel. Sok fogását ellestem SJ-nak. Visszatérve a telefonokhoz: nyilván évente cseréltem a modelleket, egészen egyszerűen mindig volt valami, ami olyan pluszt nyújtott, amire a konkurencia nem volt képes. Tudta nagyon jól mindenki, hogy a vállalat atyaúristene beteg, rákkal küzd. Ő megnyugtatta a befektetőket, alkalmazottakat, mindenkit, hogy Tim Cook jó döntés, mint utód, együtt látják a víziót.
SJ elhunyt, az cég gyászolt és szárnyalt. Az én meglátásom szerint egészen az 5S-ig. Onnantól hiába az űrszámok, a mérhetetlen bevétel, egészen egyszerűen eltűnt a precízió, ami az addig szinte kikezdhetetlen iOS szenvedéseiben materializálódott. Az addig betonstabilnak gondolt OS betegeskedett. Kifagyott. Szaggatott.
Van egy nagyon kedves ex-kollégám, akivel sokat beszélgettem erről. Pár napja kölcsönadott egy Note 8 készüléket. Nem, egyáltalán nem érzem azt a mindent elsöprő szerelmet, mint az első szifon esetében, de basszus, imádom a telefont. A kijelzőjét, a sebességét, a kameráját, valamint a design-t. A barátnőm napi szinten olt érte, Marco is kiröhögött párszor, de egyszerűen, számomra jobb ez a telefon, mint bármi, amit az utóbbi időben a kezembe fogtam.
Ami baj, mert a gondosan elrendezett ökoszisztémámba nem illik bele. A Watch-om nem ismeri fel, a Macem rühelli. Én pedig vacillálok. Őszintén nem tudom, hogy mit csináljak. De ha teljesen őszinte akarok lenni, akkor hajlok afelé, hogy repül a 8 Plus és egészen addig nem is térek vissza az Apple telefonokhoz, amíg nem tudnak olyat alkotni, hogy újra elrabolják a szívem.
Apple! Kérlek, könyörgök, ősszel tegyetek le egy olyan telefont az asztalra, ami miatt páros lábbal rugdosom ki az életemből ezt a gaz csábítót. GC olvasók! Beszélgessünk. Telefont mindenki használ. Ti mit preferáltok? Van olyan gyártó, akinek a termékeibe szerelmesek vagytok?
Az ököszisztémát is valahogy így értettem: a munkám nem Apple környezetben zajlik, de sok dologban így csorbát fogok szenvedni, az órám csak egy példa volt.
Csak Sony Playstationból van egynél több, de nincs is más Sony termékem. Egyedül az LG telefonom után gondoltam, hogy tévében is biztos működni fog a dolog és abból is LG-t néztem, viszont nem is volt másik, ami megfelelt volna funkciókban és árban is az akkori igényemnek, szóval szinte ez is csak véletlen. Telefonból még nem igazán volt két egyforma márka nálam. 
