Talán már feltűnt néhány itteni felhasználónak, hogy sokszor emlegetem, talán már elege is van belőle néhányuknak (sajnálom, szólásszabadság... :D), viszont úgy döntöttem ideje blogban elmondani, hogy miért foglalkozom én a kelleténél többet a világ másikfélén lévő országgal, ami erre az oldalra mindig MMORPG-k, Samsung és LG formájában jut el. :D
Kezdjük talán a legelején, bár sajnos semmi különleges... :D Kicsivel több, mint egy éve olyan filmeket kerestem, ami hasonlít A Karib-tenger kalózaira, tehát egy kissé komolytalanabb kalózfilmet. Az egyetlen igazán meggyőző találat a korábban már blogom témáját képző The Pirates volt. Elsőre megtetszett az előzetes alapján. Komolytalan és látványos kaland-akciófilm. Annak ellenére akartam megtekinteni, hogy Koreáról két sort se tudtam volna írni és szinte minden ázsiai filmem kimerült Jackie Chan ismertebb hongkongi filmjeinél, mint a Részeges karatemester vagy a Mennydörgés.
Megnéztem... És wow... Nem igazán a film fogott meg, vagyis a történet nem volt rossz, a színészek sem, az egész egyben nem volt rossz, de ami igazán megtetszett az egész hangulata, ami annyira más volt, hogy teljesen megvett magának. Amerikai filmek után teljesen új volt ez a fajta humor, vágás, történetvezetés és az egésznek a másfajta stílusa. Ezután kezdtem el nézni más filmek után is. Kezdetben maradva a főszereplő hölgyemény filmjeinél, mint afelé iránymutató, majd utána azért mindenfelé eltévedtem, a szomszédos országokba is, de valami mindig visszahúzott Koreához, így onnan láttam a legtöbb filmet.
Horrortól a romantikus vígjátékig mindent megnézve, bár ők szeretnek műfajokat keverni, így nincs kizárva, hogy ezt így egyben megnézzem. :D
Sok badass akciófilm vagy épp vidám vígjáték mellett azért véletlen rátaláltam egy-két sorozatra is az utam során. A Liar Game-t bátran megnéztem, de amikor egy My girlfriend is a gumiho került elém hetekig váratott magára.
Felkeltette az érdeklődésem, hogy milyen lehet, ha a női főszereplő egy kilenc farkú róka, de azért... Életemben nem néztem még meg ilyen jellegű romantikus sorozatot. Szóval ott tengődött egy ideig a gépemen, amikor is egyszer egye fene, nézzük meg az első pár percét... Egészen eddig a párbeszédig húztam a szám:
-Woong, ebbe az étterembe épp most hoztak tehenet. Ma frissen vágott tehenet akarok enni.
-Megint tehén? Ki van zárva! Miho, tényleg nincs pénzem. Ma nincs tehén!
-Nincs? Akkor téged foglak felfalni. Fincsi!
-Ezt nem csak úgy mondja!
-Róka, róka, mit csinálsz? Eszem. Mi az ebéd? Dae Woong az ebéd. Él vagy hal? Él! Dae Woong, tehenet kell ennem, és akkor nem fallak fel téged!
-A barátnőm, aki fel akar falni, egy gumiho.
Hát csak kíváncsi lettem már, hogy megeszi-e. :D Baromi aranyos sorozat volt, habár az első rész után azért még mindig kételkedtem... A lényeg viszont az, hogy ezzel tört meg a sorozatoknál a jég és félelem nélkül vágok bele új sorozatokba, habár egyszer-kétszer előfordult, hogy két kézzel ütöttem az egérgombot az X felett, hogy egy másodpercet se tovább, na jó, azért nem ilyen drasztikusan, de találtam már olyan sorozatot, amit még rémálmaimban se kérek, viszont szerencsére inkább a jobbak felé húz a mérleg, azokból többet találtam. Külön öröm számomra, hogy mostanság előszeretettel kötik össze pszichológiával a sorozatokat, ha nem is mindig halálosan komolyan véve, azért némi plusz adva hozzá. Elmés párbeszédek, érdekes kis történetek, szép hölgyek (nem hátrány na...) és lökött stílus jellemzi leginkább a sorozatokat, főként romantikus beütéssel, de nem mind, mert azért van amelyik komoly témákkal foglalkozik és nem való délutáni vetítésre. Az is igaz, hogy a romantikusabb sorozatok között is van, amelyik tabu témákat emleget.
Mivel a filmek és sorozatok terén beleégett a nyelv a fejembe, így elkezdtem zenéket is keresgélni, vagyis keresgéltem volna, de volt ott kpop, meg kpop, meg kpop... Hátöm... Nézegettem én a klippeket. Látom én, hogy mindenki szép benne, a zene fülbemászó és a videó tele van érdekes cselekménnyel, de nekem ez zeneileg baromi unalmas volt. Ha ezerből egyet végighallgattam, akkor az már siker volt, ha meg egynél többször az csoda. :D Utána nem tudom hogyan, de eltévedtem a független előadók közé, azóta nem panaszkodom, mindenféle műfajjal összefutok, habár némelyik igen visszafogottan képviseli magát. Szóval főként a kevésbé ismert zenészeket kezdtem el hallgatni. Némiképp segít tanulni a nyelvet is, ha mindenhonnan körülvesz, illetve eleve szeretek zenét hallgatni, így kötelező lépés volt ezt az oldalt is megismerni. :D
A nyelv és a kultúra is szimpatikussá vált, így előbbi nagyon lassan, de közeleg felém, utóbbiról pedig szívesen olvasgatok, viszont azért, ha már valamit megismerek nem csak a szép és jó oldalát szeretném, így sokat olvastam a sötét oldalról is, sajnos az is akad nekik is bőven, de hát melyik ország patyolat tiszta... Ezeket meg kell oldaniuk, nincs mese.
Röviden így világosodott meg számomra egy sötét folt a térképen. Amit az országról tudtam az nagy nullával volt egyenlő, viszont egy év alatt rengeteget foglalkoztam vele. Igazából kicsit lelkiismeret furdalásom is volt, hogy eddig mennyire nem figyeltem a különböző országokra, ezért közben másik országokat is próbáltam megismerni egy picit, ha nem is annyira, amennyire Dél-Koreát.
Így lezárásnak: ha szeretnétek blogot zenéről, filmről, sorozatról, játékról vagy bármivel az országgal kapcsolatban, akkor jelezzétek, szívesen írok. Konkrét dologról vagy csak úgy. Én magamtól már nem terveztek tovább írni, mivel nem tudom érdekel-e valakit egyáltalán és én nem akarom feleslegesen koptatni a billentyűzetem. :D
A végére tessék, a GC-hez is egy kicsit kapcsolódó morbid humorú kép. :D