Dark Void - Világunk harca

2015. január 09.
25.0151
Figyelem! Ez a blog már több, mint egy éves! A benne lévő információk elavultak lehetnek!
Ez egy blogbejegyzés, amely nem a szerkesztőség által szerkesztett tartalom. A benne foglaltak a szerző véleményét tükrözik!
pendrivedealer profilja, adatai
pendrivedealer
A Dark Void egy 2010-ben a Pc-re Ps3-ra, és Xbox360-ra megjelent akció-TPS játék, egy kis sci-fivel megspékelve, amelyet az Airtight Games készített, és a Capcom adott ki. Az Airtight Games-ről keveset lehet elmondani, de azt mindenképpen szeretném velük kapcsán megemlíteni, hogy jelenlegi projektjük a Murdered: Soul Suspect benne van a 2014-es legjobban várt játékok között (nem csak nálam, hanem a szakértők szerint is).


A Capcom-ot viszont szerintem senkinek se kell bemutatnom, Ők már a nyolcvanas évek óta ott vannak a szakma krémjébe, de azért felsorolok néhányat a legnagyobb durranásaikról: Street Fighter sorozat, Lost Planet sorozat, Resident Evil sorozat, Devil May Cry sorozat.

A fejlesztőkről és a kiadóról legyen ennyi elég, most már rátérek a játékra.

A játék kezdetén megismerkedünk főszereplőnkkel Will-el aki a második világháború idején rakományszállító pilótaként dolgozik, és épp egy küldetést vállal el, mégpedig azt, hogy egy rakományt és egy plusz személyt eljuttat a célállomásra. A meglepetés akkor éri, amikor meglátja Ava-t az ex barátnőjét, és kiderül, hogy a plusz személy pont Ava.

A repülő út azonban nem sikerül túl jól, hamarosan a viharba lezuhannak a Bermuda háromszög környékén. Will-nek és Ava-nak adott a feladat, épségbe kijutni onnan. A feladatot nehezíti, hogy különös robotszerű lények támadnak rájuk folyton. Hamarosan egy a világ sorsát meghatározó háborúba találják magukat kulcsszereplőkként. A robotszerű lényekről is kiderül, hogy valójába földönkívüli életformák.

A történetről nagyvonalakba ennyit szeretnék elárulni, mivel minden más már erősen spoiler gyanús lenne. Bevallom, a történetet nem igazán tudom hova tenni, nekem kicsit fura volt, és sokszor még akár az érthetetlen jelzőt is hozzá tenném. Lehet, hogy csak bennem van a hiba, de én leginkább egy nagyon lyukacsos Ementáli sajthoz tudnám hasonlítani. Nem értitek? Megpróbálom elmagyarázni. A játék egyik alapja Will és Ava múltját boncolgatja, és mégis a kapcsolatukról szinte semmit nem tudunk meg.

Megtudjuk, hogy jöttek össze régen, és azt is, hogy hogyan szakítottak, de a közte lévő időkről, és a szakítás pontos okáról semmit. Ez nem is lenne gond, akkor, hogyha nem ejtenének róla szót, de a játékba állandóan újra előkerül a téma, és a játékos mindig hoppon marad. A másik ilyen pont a játékba egy bizonyos jóslatról szól, amelynek mi is részesei vagyunk. Ennél ugyanaz érvényesül, mi ott vagyunk, tesszük a dolgunkat, de igazán sose értjük meg, a jóslatot, így inkább csak az hajt, hogy ezek a lények kipusztuljanak. A játék története sajnos tele van ilyen lyukakkal, amit kénytelenek vagyunk a képzeletünkkel kitölteni.

Sajnos ez se egyszerű, túl kevés dolgot tudtunk meg ehhez a tevékenységhez is. Ráadásul nekem a játék vége nagyon összecsapottnak tűnt, egyértelműen látszik rajta, hogy vagy a készítők fáradtak bele a projektbe, vagy a pénz fogyott el, és hamarabb ki kellett adni.

Ha az előbb felsorolt történeti hibákat magunkba kizárjuk, akkor viszont egy egész kellemes kikapcsolódást jelenthet a Dark Void, kisebb nagyobb hibákkal.

Szeretném itt rögtön megemlíteni a játék egyetlen gyűjthető tartalmát a naplóbejegyzéseket. Azért említem meg rögtön itt az elején, mivel a naplóbejegyzésekbe szereplő történetek, melyek több darabba vannak elszórva a pályákon, nagyon jók, és érdekesek. Amit a főtörténeti szálon kisporoltak, azt a naplóbejegyzésekbe szereplő történetek kárpótolni tudják, érdemes gyűjteni őket.

A játékba engem a grafikája fogott meg először, nagyon szépen lettek kidolgozva a trópusi tájak, ősi épületek, romok, roncsok, és később a lepusztult másik világ is. Mindenen látszott az időt nem kímélő munka. A 2010-es színvonalat nálam messze túlszárnyalta, sőt, ha én nem tudtam volna a kiadás dátumát, akkor biztos 2012-2013 körüli időt saccoltam volna.

A pályák azon kívül, hogy gyönyörűen néznek ki, még nagyon jól is lettek felépítve. A fedezékek épp ott vannak, ahol lenniük kell, így nem csak szépek, de nagyon hasznosak is. Az ellenfelek úgy is rá fognak kényszeríteni a használatukra, így nem csak dizájn elemként vannak ott, ahol vannak, hanem valódi szerepük van a játékba. Ez mindenképp egy jó pont. A pálya dizájn másik erőssége a fentről lefele, vagy épp fordítva lentről felfele való közlekedés, és harc.

Ezt a hátunkon levő kis repülő szerkezet miatt tudjuk használni. Ez számít a játék egyetlen újításának, és egész jól is sikerült. Az egészet úgy kell elképzelni, mint amikor az egyik fedezékből a másikba ugrunk, csak ezt most függőlegesen csinálja a karakterünk. Természetesen a legtöbbször közben harcolnunk is kell, így ez látványos küzdelmet eredményez. Nagyon szerettem ezeket a részeket, kimondottan illenek a játékba, és feldobják a hangulatát.

Viszont a játék alatt arra is rá kellett jönnöm, hogy a szépen felépített pályáknak, meg a függőleges harcoknak, van egy másik feladatuk. Ez pedig nem más, minthogy leplezze a játék linearitását. Igen a játék a végletekig lineáris, egy csepp szabadságunk sincs a játék alatt. Persze a játék nem is hirdette magát másképpen, de egy kicsivel több szabadság nem ártott volna.

Pont az előbbiek miatt befigyel a játék másik nagy gyengesége, a monotonitás. A játékba bekövetkező kisebb változások ellenére, pontosan ugyanazt fogjuk csinálni végig. Harcolunk, majd egy kicsit függőlegesen harcolunk, ezután jön egy kis repüléses harc, majd újra harcolunk, újra függőlegesen harcolunk, majd ezután (nem fogjátok elhinni) repüléses harc következik. Ez egy idő után unalmassá válik, még akkor is, hogyha a játék nem túl hosszú, úgy 10-12 óra alatt kipörgethető. E téren a fejlesztőkbe több kreativitás is szorulhatott volna.

Ezen nem segít az se, hogy a játék alatt mindössze egyetlen egy klasszikusan vett Boss harc vár ránk. Az is a játék utolsó öt percébe, és nem állítom, hogy nagy kihívást jelentene, vannak lényegesen nehezebb részek is a játékba. Nem is értem, hogy ezt, hogy gondolták, de mindegy.

A játék sajnos nagyon váltakozó nehézségű. Az imént említett egyetlen boss harc nagyon könnyű, ami a harmadik fejezetnek az utolsó pályája, ellenben én a második fejezet első pályáján vért izzadtan, pedig akkor még a játék felénél se tartottam. A harmadik fejezetbe is az hiszem, hogy az első, esetleg a második pálya volt az, amit kimondottan nehéznek találtam, az utolsó két pályát meg elsőre tudtam teljesíteni. Nagyon furcsálltam, erre azért jobban kellett volna figyelni.

Nekem az se tetszett, hogy a fegyvereken, és néhány dolgon kívül semmivel se lehetett interakcióba lépni. Minden interakció az átvezető videók alatt történik, nekünk meg marad az észnélküli hentelés. Nem biztos, hogy jó ötlet szegény gémert, rögtön hülyének is elkönyvelni.

A grafikai munkára szeretnék még egy kicsit visszatérni, pontosabban a karakterek kidolgozottságra. Will és Ava is nagyon szépen lett megalkotva, mind, ahogy a többi mellékszereplő karakter is. Az ellenfelek kidolgozottsága szintén pofásra sikeredett, bár kicsit kevés típusú ellenféllel találkozunk a játék során, viszont akikkel találkozunk, azok elérik a kívánt színvonalat. Majd elfeledkeztem az űrhajókról. Nos, ezen a területen sincs ok a panaszra, a grafikusok minden tőlük telhetőt megtettek, és ez az eredményen is meglátszik. Itt is csak az űrhajók típusainak számába lehet kicsit belekötni, de úgy tűnik a fiúk a mennyiséget a minőséggel kompenzálták.

Will és Ava mozgása nekem ugyancsak tetszett, nagyon emberire sikeredtek. Ezért nem is igazán értem, hogy a töltelék szereplők miért nem mozognak olyan szépen. Náluk még a robotizált földönkívüliek is jobb mozgást produkálnak. Ennek nem fordítva kellet volna lennie? Na mindegy, kicsit zavart, de végül is ez megbocsátható bűnnek minősül nálam.

A mestersége intelligencia egyértelműen a játék pozitívumai közé tartozik. Mind a társaink, mind az ellenfeleink egy-két kivételtől eltekintve jól reagálnak az őket érő ingerekre (golyókra). Az ellenfeleink ugyanúgy használják a fedezékeket, ahogy azt mi is tesszük, és ez igaz a társainkra is. Jó nézni, ahogy az ellen túl akar járni az eszünkön, és megpróbál mögénk kerülni, vagy felrepül, hogy le tudjon lőni a fedezék mögött.

Nem tudom nem megemlíteni a fegyvereket, és a hozzájuk tartozó fejlesztéseket. A fegyverek jól kidolgozottak, és hasznosak is, jól lehet velük célozni, bár néha úgy éreztem, hogy túl sok golyót kell elhasználnom egy ellenfélre. Viszont kicsit keserű szájízzel írom le, hogy összesen hat darab fegyver található a játékba. Ez szerintem édes kevés, főleg annak tudatába, hogy mindegyik fegyveren mindössze két fejlesztést eszközölhetünk. Ráadásul a fejlesztések nem teszik annyival erősebbé a fegyvereket. Egy újabb értelmetlenül kihagyott ziccer.

A játékba felhangzó hangokat és zenéket is ki szeretném emelni, mivel ezek a grafika tökéletességével vetekednek. A fegyverek eldördülése, és a golyók becsapódásának koppanása is hihetőre sikeredett. Mindez viszont semmi ahhoz képest, amit a játék zenei aláfestésével produkálnak. Minden pályán zeneileg eltalálták a játék aktuális hangulatát. Én volt, hogy egy kicsit leálltam, csakhogy hallgassam egy kicsit a felcsendülő dallamokat. Biztos vagyok benne, hogy a zenék tudatosan, vagy tudat alatt óriásit adnak hozzá a játékhoz.

A főmenüt, és a játék alatt lévő menüt is nyugodt szívvel lehet a játék pozitívumai közé sorolni. Nekem nagyon tetszett, ahogy a főmenü alatt a Dark Void felirat berepül. A menürendszer egyébként hasznos, szinte mindent beállíthatunk az irányítástól, az összes egymástól eltérő hang hangerején át, a fontosabb grafikai beállítottságig.

A következő sorokba szeretnék a játék irányításáról beszélni, ugyanis a játék élvezeti fokát nagyba befolyásolja, hogy min, vagy mivel játszunk.

Én Pc-n játszottam Xbox 360-as kontrollerrel és az irányítás szinte tökéletes volt. Mind a gyaloglós részek, mind a repülős részek irányítása nekem kézre állt, és ez nálam nagyot emelt az élvezeti faktoron. Talán, ha az emlékezetembe nem rémlett volna egy olyan teszt, ahol a játék legnagyobb negatívumának az irányítást mondták, akkor ki se húztam volna a kontrollert, hogy kipróbáljam billentyűzeten, de így megtettem.

Először egy gyaloglós pályát töltöttem be, és egy rövid próbálkozás, és egy kis egér érzékenység beállítás után azt tapasztaltam, hogy az irányítás jól működik, nem kitűnően, de azért minden kézre állt. Jöhetett a próba második része, a repülős részek kipróbálása.

Hát ekkor esett ki a biztosíték, és utána rövidesen elgurult a gyógyszer is. A repülős részeket nem lehet irányítani billentyűzettel, és egérrel. Próbáltam állítgatni az egér érzékenységen, valamennyire sikerült is ezt beállítanom, de még így is élvezhetetlen végeredményt kaptam, így rövidesen elkönyveltem a fejlesztőknek ebből egy egyest. A Ps3-as irányításról nem tudok mit mondani, csak gondolni tudom, hogy oda csak sikerült átültetni az Xbox-os irányítást.

Összességébe a Dark Void számomra kellemes kikapcsolódást nyújtott, műfajában nem a legjobb, de egyszeri végigjátszásra nyugodt szívvel tudom ajánlani minden kontroller tulajdonosnak , viszont azoknak, akik nem rendelkeznek kontrollerrel sajnos ki kell hagyniuk.

Kinek ajánlom:

- Xbox360 tulajdonosoknak

- Olyanoknak, akiknek van kontrollerük a számítógéphez

- Akik csak egy kis hentelésre vágynak

- Scifi rajongóknak

Kinek nem ajánlom:

- Akiknek csak billentyűzet és egér áll rendelkezésre az irányításhoz

- Akik többet várnak egy játéktól, mint észnélküli lövöldözés

- Akik nem szeretik a műfajt

Grafika: 9/10
Játékmenet: kontrollerrel 8/10 billentyűzet+egér 4/10
Hangulat: 7/10
Hang: 8/10
Összességében: kontrollerrel 8/10 billentyűzet+egér 5/10
8 hozzászólás

C64 fun

4 éve, 1 hónapja és 1 napja

Nagyszerű blogbejegyzés, komplett játékteszt!

válasz erre

pendrivedealer

4 éve, 1 hónapja és 8 napja

Nagyon szépen köszönöm az értékes hozászolásokat. Megkérdezhetem, hogy a a hét blog bejegyzése címet kik, és hogyan válasszák? Előre is köszönöm a választ.

válasz erre

PaulMarloW

4 éve, 1 hónapja és 8 napja

Megérdemelten lett a hét blog bejegyzése.Gratulálok hozzá.

Akárhányszor elém kerül ez a játék, mindig a The Rocketeer c. film jut eszembe róla.Mekkora királyság volt az annak idején (Mondjuk még ma is hangulatos).

válasz erre

Tommy

4 éve, 1 hónapja és 9 napja

Egész korrekt teszt lett ez a bejegyzés! Jöhet majd még, főleg ha frissebbekről is írsz!

válasz erre

marco

4 éve, 1 hónapja és 10 napja

Ügyes írás. Welcome!

válasz erre

wegh

4 éve, 1 hónapja és 10 napja

Szerintem is egész jó írás, csak egypár képet elbírt volna még. Meg ha jól sejtem, nem friss tesztről van itt szó, a 2014-es legjobban várt játékokból következtetve

válasz erre

pendrivedealer

4 éve, 1 hónapja és 10 napja

Igen, saját írás, csak a blogomról http://moviesandgamesnews.blog.hu másoltam ki. Javítom itt a hibát. Köszönöm, hogy szóltál.

válasz erre

5t3v3nk3

4 éve, 1 hónapja és 10 napja

ehhheee... nem rossz írás, De ez saját tollból van? Ami szöget ütött az ez a mondat:

"A teljes bemutató olvasásához, lépj a tovább gombra "

válasz erre
legutóbbi hozzászólások
 

Itt is rontjuk a levegőt

Gargameth profiljamarco profiljaturatur profiljaHellblade profiljaXelosz profiljaWickedSick profiljatotyak profiljagery1113 profiljaLaci721 profiljaWarriorAutobot profiljaMarduk profilja