- Gyerünk, Chris! Lődd a kapuba! ? kiáltotta Troy, a legjobb barátom, és már száguldott is felém a labda. Egy hatalmasat rúgtam belé, s az már a kapuban is volt. Leslie, a kapus bosszankodva vágott ököllel a kapu fekete-fehérre festett fájába, én pedig a kezeimet a magasba lendítve kiáltottam el magam.
- Ez az, haver! Így kell ezt! ? nevetett rám Brandon, a csapatkapitányunk, és a magasba tartotta a kezét, én pedig belecsaptam. Ezt minden csapattársammal megismételtem.
Nem volt tétje a meccsnek, csak játék volt pár kölyök közt, akiknek sok szabadideje van. A kívülállóknak persze, hogy csak egy kis szórakozásnak tűnt, azonban számunkra ez igenis komoly küzdelem volt. A vesztesek letörten távoztam, a győztesek pedig diadalittasan, boldogan örvendeztek, másnap pedig mindenki újult erővel tért vissza a pályára annak reményében, hogy a képzeletbeli érem az ő nyakában fog lógni. Szinte napról napra fordult a kocka, egyszer az egyik, máskor a másik csapat győzött. Nem volt egyértelműen jobb és rosszabb csapat. Pontosan ez adta az egészvarázsát, ettől volt izgalmas! Nem lehetett tudni a meccsek kimenetelét.
Anyukám hangját hallottam a közelből. Minden nap délután négy óra fele jött értem az iskolába, én pedig minden nap meséltem neki, amíg mentünk haza. Türelmesen hallgatta, aznap mivel rukkolok elő. Mindig megleptem valamivel. Vigyorogva integettem a srácoknak és odaszaladtam hozzá.
- Képzeld, nyertünk! ? újságoltam neki lelkesen, ő pedig a hajamba borzolt mosolyogva.
- Nagyon ügyesek vagytok! Büszke vagyok rád. ? átkarolta a vállam, majd indultunk is haza.
- Én lőttem be az utolsó gólt. ? meséltem mosolyogva, s ásítottam egy hatalmasat.
- Aszta, nem semmi! ? puszilt az arcomra mosolyogva, majd megfogta a kezem és elindultunk haza.
Egész úton meséltem neki. Minden mozzanatot részleteztem, a beszélőkémmel sosem volt baj. Viszont a mikor befordultunk az utcába, ahol a házunk áll, mintha kicsit kifogytam volna a szuszból? a közérzetem furcsa volt. Enyhén szédültem, illetve a gyomrom is felkavarodott. Anyukám látta rajtam, hogy valami nincs rendben. Kérdezgette, jól vagyok-e, én pedig csak bólogattam. Biztosan csak elfáradtam a sok focizásban. Bár teljes mértékben megérte, hisz győzött a csapatunk. Mit nekem egy kis fáradtság? bár talán nem egyszerű kimerültség volt. Egyre nehezebb lett minden lépés, a világ hirtelen egy hatalmasat fordult velem, én pedig már csak anyukám kiáltását hallottam?
Igen, én is láttam, hogy kérdőjelekké alakítja 
Tudok ellene valamit tenni?
