A történet 2 órakor kezdődik, amikor ugyanis a pingvinszerű vagy pincérszerű egyenruhámban elindultam a szeretett iskolámba a ballagásra. Az égen a sátánista bárányok közeledtek, de én ezzel nem törődve mentem be. Beértem az iskolába, de amint bezártam az ajtaját lezúdult a nagy eső. Csak pár másodperc választott el attól, hogy ne ázzak trágyává. A többieket viszont durván elkapta. Szóval a ballagást ugye az udvaron akarták megtartani, viszont az eső ezt megkérdőjelezte. Ennek ellenére az elektronikát kint hagyták, had ázzon az esőben. Közben néhány tanár törölközőkkel rohangált körbe az iskolában. A vihar olyan nagy volt, hogy az iskola is beázott, meg azt mondogatták, hogy a tornateremben tartják meg az ünnepség többi részét, ami azt jelenti, hogy az alsóbb évesek, az-az mi és a többiek mehetnek haza. Az aulai ünnepség után megkezdődött a végzősök bandukolása az iskolában. Némelyik osztály, azaz az összes vicces volt, ugyanis a sor eleje énekelt, viszont a hátsó sor egyáltalán nem énekelt vagy grimaszolgatott közben. Szóval ez véget ért, és az eső is elállt. Ezután egy fél órás tanácstalanság volt, majd Frau, a némettanárunk, mi így hívjuk őt, mert vicces, bejött, és közölte, hogy megyünk ki. Ekkor egy világ tört össze bennem. Az udvar a Balaton képmásává változott, azzal a különbséggel, hogy kicsi volt. Nekünk sorfalat kellett állni, hogy az esetleges értetlenebb hozzátartozókat visszavezényeljük a helyükre, hogy ne az ünnepség közepén adják át azokat a virágnak nevezett kórókat, mert szerintem a legtöbbjükben több volt a műanyag, mint az élő virág, ezért kórók. Ugye ilyenkor az alsóbb éveseket is kivezénylik az udvarra, de olyan jól sikerült őket elhelyezni, hogy ahol én álltam, onnan semmit sem lehetett látni az ünnepségből. Számunkra kevésbé rossz, viszont a hozzátartozók, akik ott álltak mögöttünk, azoknak már eléggé. Az ünnepség körülbelül 2 óráig tartott. Közben voltak számomra megmagyarázhatatlan dolgok, mint például az a színjátékszerűség a műsor végén, de ehhez kellemes szórakozást kívántam nekik. Ennyi lenne a történetem, amely megmutatja, hogy mi történik, ha úgy szervezünk meg valamit, hogy egyes dolgokra nem gondolunk, amely lehet, hogy az adott pillanatban nem jelent semmit, csak aztán a nagy pillanatban lesz belőle nagy gáz.
A történet 2 órakor kezdődik, amikor ugyanis a pingvinszerű vagy pincérszerű egyenruhámban elindultam a szeretett iskolámba a ballagásra. Az égen a sátánista bárányok közeledtek, de én ezzel nem törődve mentem be. Beértem az iskolába, de amint bezártam az ajtaját lezúdult a nagy eső. Csak pár másodperc választott el attól, hogy ne ázzak trágyává. A többieket viszont durván elkapta. Szóval a ballagást ugye az udvaron akarták megtartani, viszont az eső ezt megkérdőjelezte. Ennek ellenére az elektronikát kint hagyták, had ázzon az esőben. Közben néhány tanár törölközőkkel rohangált körbe az iskolában. A vihar olyan nagy volt, hogy az iskola is beázott, meg azt mondogatták, hogy a tornateremben tartják meg az ünnepség többi részét, ami azt jelenti, hogy az alsóbb évesek, az-az mi és a többiek mehetnek haza. Az aulai ünnepség után megkezdődött a végzősök bandukolása az iskolában. Némelyik osztály, azaz az összes vicces volt, ugyanis a sor eleje énekelt, viszont a hátsó sor egyáltalán nem énekelt vagy grimaszolgatott közben. Szóval ez véget ért, és az eső is elállt. Ezután egy fél órás tanácstalanság volt, majd Frau, a némettanárunk, mi így hívjuk őt, mert vicces, bejött, és közölte, hogy megyünk ki. Ekkor egy világ tört össze bennem. Az udvar a Balaton képmásává változott, azzal a különbséggel, hogy kicsi volt. Nekünk sorfalat kellett állni, hogy az esetleges értetlenebb hozzátartozókat visszavezényeljük a helyükre, hogy ne az ünnepség közepén adják át azokat a virágnak nevezett kórókat, mert szerintem a legtöbbjükben több volt a műanyag, mint az élő virág, ezért kórók. Ugye ilyenkor az alsóbb éveseket is kivezénylik az udvarra, de olyan jól sikerült őket elhelyezni, hogy ahol én álltam, onnan semmit sem lehetett látni az ünnepségből. Számunkra kevésbé rossz, viszont a hozzátartozók, akik ott álltak mögöttünk, azoknak már eléggé. Az ünnepség körülbelül 2 óráig tartott. Közben voltak számomra megmagyarázhatatlan dolgok, mint például az a színjátékszerűség a műsor végén, de ehhez kellemes szórakozást kívántam nekik. Ennyi lenne a történetem, amely megmutatja, hogy mi történik, ha úgy szervezünk meg valamit, hogy egyes dolgokra nem gondolunk, amely lehet, hogy az adott pillanatban nem jelent semmit, csak aztán a nagy pillanatban lesz belőle nagy gáz.
Vendég
11 éve, 9 hónapja és 26 napjaJó sztori! Kár hogy nincs kép!
marco
11 éve, 10 hónapja és 2 napjaNem is azon izgulok hogy felveszik-e a fősulira, hanem vajon az ingyenesbe vagy a fizetősbe jut be? Rohadt kicsi a nemfizetősök létszáma.
Mosonmagyaróvár amúgy nagyon tetszik nekem, a keresztapám lakott ott jó sokat. Gyermekkorom meghatározó helye. Nyaranta sok időt töltöttem ott, és az első C64-es, Spektrumos, később pedig Amigás élményeim oda kötődnek... Óóóóó a régi szép idők...
Szentimentalizmus OFF!
Raiden
11 éve, 10 hónapja és 2 napjaAz én ballagásomon anno meg lehetett sülni olyan meleg volt.Kibírtuk,aztán trágyává ittuk magunkat.Inkább belülről ázzunk mint kívülről..
Marduk
11 éve, 10 hónapja és 2 napjaNem is azon izgulok hogy felveszik-e a fősulira, hanem vajon az ingyenesbe vagy a fizetősbe jut be? Rohadt kicsi a nemfizetősök létszáma.
babem
11 éve, 10 hónapja és 2 napjaÉn kis fiam is elballagott pénteken, hála ég csak egy órás volt a műsor és itt Mosonmagyaróváron nem volt eső gond. Még holnap töri vizsga aztán kicsit feloldódok.
Nem is azon izgulok hogy felveszik-e a fősulira, hanem vajon az ingyenesbe vagy a fizetősbe jut be? Rohadt kicsi a nemfizetősök létszáma.
marco
11 éve, 10 hónapja és 2 napjaNagy lehetett!
Marduk
11 éve, 10 hónapja és 2 napjaVendég
11 éve, 10 hónapja és 2 napjaNéhány nyakassal rendet tehettél volna!
Marduk
11 éve, 10 hónapja és 2 napjacsirkee
11 éve, 10 hónapja és 2 napjahatalmas lehetett. Viszont én tuti hazamentem volna. Ez a sorfal állás akkor egy nagy baromság...pffff nem sokat változott az iskolai rend azt látom