Habár a cím kissé túlzásnak nevezhető, de hazugságnak nem. Miért is?
A kínai kormány ugyan nyelvjárásnak tekint mindent, amit kínai nyelv alatt értünk, valójában akkora különbségek vannak közöttük, hogy kiejtés, szókincs és nyelvtani eltérések miatt nehezen vagy egyáltalán nem értik meg egymást. Egy nyelv pedig addig egy, amíg képesek kommunikálni egymással. A kínai kormány a mandarint tekinti hivatalos dialektusnak, azonban még azon belül is van más nyelvjárás. Például a tajvani mandarin is eltérő. Hongkongban viszont a kantoni egyik ágát beszélik és őket igencsak érzékenyen érinti, ha ezt nyelvjárásnak tekinti valaki.
Itt egy többé-kevésbé részletes lista a főbb csoportokról, amin belül van az említett mandarin és kantoni (yue-n belül):
Egy Kína, egy nyelv. Mint írtam a kormány egy nyelvnek tekint minden "nyelvjárást" és törvényt hoztak rá, hogy csakis az általuk preferált dialektusban lehet bármit is kiadni. Ezért van az, hogy ha egy kínai színész nem beszéli jól a standard nyelvet, akkor filmekben szépen le kell szinkronizálni, nem ritka. Természetesen az iskolákban ugyanazt próbálják terjeszteni, hogy a nyelvi problémákat eltüntessék. (és akkor még arról nem is beszéltünk, hogy a kínai mellett más nyelvek is vannak, például több mongol él Kínában, mint Mongóliában)
A vécét keresed? Sok sikert...
Írásban tehát gyakran írnak másik karaktert, de van még egy különbség. Kínában kitalálták, hogy az írástudatlanság hatékonyabb csökkentésére egyszerűsítik az írást. Náluk ez vált kötelezővé, de Hongkong, Makaó és Tajvan többnyire a hagyományos írást részesíti előnyben. (Szingapúr is egyszerűsített írást használ, már aki beszéli)
Mennyire kínai a japán és koreai?
Mint te, vagy még kevésbé, höhö. A japán és koreai nyelv nincs kapcsolatban a kínaival. Utóbbit a sino-tibeti nyelvcsaládba sorolják, míg a másik kettőt altáji vagy szigetnyelvként (=független/elszigetelt) kategorizálják. A nyelvek nehéz besorolását valószínűleg az okozza, hogy már több ezer évvel időszámításunk előtt létezett a mai Korea és Japán őse, tehát olyan régóta élnek magukban, hogy nehéz biztosat mondani. Ha nem altáji nyelvek közé sorolják ezeket, akkor csak a saját őseikkel és dialektusaikkal vannak egy családban. Hozzátenném, hogy leggyakrabban ezt a verziót lehet megtalálni, vagyis hogy mindkét nyelv önálló nyelvcsaládot alkot. Mivel azonban a kínaiak korán rájöttek, hogy az írás jó dolog, így több ázsiai ország is tőlük vette át a karaktereiket. Többség el is dobta. :D Leginkább azért, mert a kínai nem használ ragokat, mindent legószerűen pakolnak egymás után, viszont a szomszédaik mást se csinálnak... Képzeld el a magyar nyelvet toldalékok nélkül.
Pistike köszönj szépen:
A koreaiak saját ábécét hoztak létre. Ezt hangulnek nevezik és baromi büszkék rá. Úgy tartják, hogy a hang képzésének módját utánozza minden betű formája.
A japánok pedig kiegészítették a kínai írásjegyeket. Emiatt jelenleg három írásrendszert használnak. A japán eredetű hiragana szótagírást, a kínai eredetű kandzsit és a katakanát, utóbbit úgy tudom leginkább külföldi szavak átírására használják. Mondanom se kell, hogy a kandzsi a legdurvább, mivel több, mint 2000 karaktert tanítanak, bár ez még így is fele egy kínai egyetemistától elvárt szintnek. Szóval tök könnyű a japán írás, nem? Még csak szóközre sincs szükségük, mert a három nyelvrendszer eléggé elüt egymástól, ha egy mondatban mindhármat használják. :D
Koreában is tanulnak még kínai írást, azonban a hétköznapi nyelvben haszontalan, így többségük elfelejti azt a kb 1800 karaktert, amit beléjük tuszkolnak, csak kis rétegnek fontos. Náluk handzsának hívják. Hánzi, handzsa, kandzsi... Még ugyanannak az írásnak a neve sem egyezik, szóval képzelhetitek, hogy a szavaknál mi van. Teljesen más karakterek vagy épp kiejtések. Például a 'személy' szóra a japán és kínai ugyanazt a karaktert használja, de az előbbi "hito"-t mond, az utóbbi "ren"-t. Nincs feltétlen szüksége a japánoknak kínai írásra, azonban sokkal jobban elkülöníti a jelentést. Vannak szavak, amik saját írásrendszerrel más jelentéssel is bírhatnak, azonban a kandzsival egyértelmű. Egyébként a koreai és japán nyelvben is igen szívatósak a nyelvjárások, mert nagyobb különbségek vannak, mint a magyarban.
Tehát a kínai sokkal inkább hasonlít egy nyelvcsaládra és egy élet is kevés, hogy kínai nyelvmester legyél. :D Persze a leghasznosabb a standard (mandarin) kínai elsajátítása. A japán és koreai pedig egyáltalán nem rokona. Hogy ez a kettő egymásnak távoli rokon-e az kérdéses, viszont nyelvtani hasonlóságok gördülékenyebbé teszik a tanulást. Habár én csak a három legnépszerűbb (távol keleti) nyelvről beszéltem, de Ázsia nyelvtérképe színesebb, mint Európáé. Itt mindenki indoeurópai nyelvet beszél, kivétel ez alól a magyar (mi vagyunk a legnagyobb trollok itt Európa "szívében" :D), finn és a részben Európában található török.
de hogy tényleg ekkora a káosz, az durva. Hogy kommunikál egyik tartomány a másikkal? Van egy közös jelrendszer is vagy hogy? 
