Az egyik pillanatban még a piától kábultan hevertem a kis szobában a másik pillanatban ott volt az ágy szélén a lány, és fölém hajolt. Egészen másra számítottam, mikor az ajkai a nyakamhoz értek.
Egyik kezével a nyakamat fogta meg a másikkal államat feszítette fel. Ekkor tudat alatt már éreztem a bajt, de elkéstem. Mintha egy éles acélfogó ragadta volna meg a nyakamat, hallottam a halk neszt amint a szemfogak áthasították a bőrt és a húst. Testem egyre gyengült.. a látásom elhomályosult, de szörnyű módon, kéjt is éreztem.
- Úristen? hörögtem, ahogy megéreztem a meleg folyadék csíkot a nyakamon, amint lefolyt a póló alá a mellkasomra. Ekkor a Vámpír leány lazított a szorításon, majd mintegy anyai mozdulattal feljebb húzott a párnán, igaz fogai még mindig a testemben voltak. Ekkor a nyaki nyomás is elmúlt, a lány elemelkedett, én pedig, mint egy kifacsart szivacs tehetetlenül néztem, ahogy letörli szájáról a vért, majd csettint egyet a nyelvével.
- Ne félj, nem halsz meg, azaz nem lesz véged? ? suttogta nyugtatónak szánt hangon, bár erre semmi szükség nem volt, hisz a vérveszteség és az iszonyat megbénított.
Ekkor elsötétedett minden. és a testemet szörnyű kín járta át. Nyelőcsövem összecsavarodott, nem kaptam levegőt szemem előtt összefolytak a színek?
*************************************************
- Fekszek, de hol? ? ez volt az első gondolatom.
- Hideg van. ? Ez volt a második.
Aztán az egész dolog elöntötte az agyamat: a félelem, az édes illat, a meleg a nyakamon. Odakaptam, kezem valami kérgeset tapintott. Arcom elé emeltem a kezem. Ujjam vörös volt.
- Ez, ez? ? motyogtam. Feltápászkodtam és kitántorogtam a ajtón, a fejem iszonyatosan hasogatott és fáztam. Nagy nehezen benavigáltam a fürdőszobába a tükör elé. Amint belenéztem a tükörbe, elfogott a rettegés. Szemeim vöröses kékes színben játszottak, mint a friss vér, arcom krétafehér volt, ajkaim lilásak, nyakamon a megalvadt vér kérge látszott és a két lyuk.
- Úristen! ? kiáltottam és ekkor elővillant a két megnyúlt tűhegyes szemfogam.
Ekkor az ajtó felől egy kedves női hangot hallottam.
- Hogy tetszenek?
Kezeimmel a fogaimhoz kaptam és megpróbálta őket kitörni.. A lány odaugrott.
-Hé bolond vagy? Még törékenyek, és ha elveszted őket éhen pusztulsz!- kiáltotta, A csuklóimat megragadva a testem mellé szorította a karjaimat. Félelmetes ereje volt, mintha rongybaba lettem volna, úgy lógott a karom a testem mellett.
-Nem akarok ilyen szörny lenni, Inkább a halál..
--CSATT--
A lány keze tovább lendült, ahogy a pofon lendülete vitte. A szememben nézett.
Szemeiben könnyek vibráltak.
- Szörny? ?mondta- Hisz nem is ismered a vámpírokat!
- Dehogynem, mindenki tudja, hogy? ? hirtelen gyengeség keríttet hatalmába.. elhomályosult a világ, megbillent a szoba. ? Mi történik?- kérdeztem rémülten.
- Enned kell! ? mondta a lány.
- Mi.. mit?- nyögtem , miközben meg kellet kapaszkodnom a mosdókagyló szélében.
- Banánt? VÉRT te szerencsétlen? Ha tudom hogy ennyire hülye vagy, inkább megöllek?- morogta a Vámpír.
- Akkor ölj meg , rajta. Néztem rá elszánt tekintettel.
- Most már egy vagy a fajtánkból. Menj és egyél, még van valamelyik testben valamennyi v?
- Micsoda??? ?minden erőmet összeszedve félre löktem az útból, ki a folyosóra, be a szobába és a látványtól elakadt a szavam? Az összes, bulin résztvevő halott volt? Mind a 8 ember? Lilás krétafehér, nyugodt arcok., mintha aludtak volna. Vissza tántorogtam a lányhoz és a térdem felmondta a szolgálatot..
- Ölj meg? kérlek..
- Nem táplálkozol? ?kérdezte
- Neeem? ! ? Üvöltöttem. A szemfogaim felsértették az ínyemet.
- Akkor nincs mit tenni?- elkapott felrántott a földről, maga elé emelt majd a kezét az arcomra tette.
- Talán még nem vagy "túl" vámpír?- a szemembe nézett, és megszólalt.
? Arkhas tuitallen jubirlaah!
A testem megelevenedett és elindultam a szoba felé.. kihunyó tudatom még érzékelte ahogy a fogaimat előmeresztve közelítek a legközelebbi áldozat teste felé...