Asgathor papja

2014. február 09.
41.8821
Figyelem! Ez a blog már több, mint egy éves! A benne lévő információk elavultak lehetnek!
Ez egy blogbejegyzés, amely nem a szerkesztőség által szerkesztett tartalom. A benne foglaltak a szerző véleményét tükrözik!
Azer11 profilja, adatai
Azer11
Egy kis fantasy féleség estére:



A szolga benyitott, a tömör tölgyfaajtó éles nyikorgása átjárta a termet, visszhangjait pedig még a zsibongó utcán is hallani lehetett.
A fogadósnak megmondtam hogy kopogjanak, mielőtt ételt vagy tiszta ágyneműt hoznának a szobámba, s mivel ezt elmulasztották megtenni, büntetést kellett hogy kiszabjak, de mindent csak sorjában.
Gregory, mert hogy erre a névre hallgatott kitűzője alapján az inas, a tálcát a frissen párolt marhaszelettel elejtette, a korsó északi mézsöröm pedig apró patakként csordogált le az emeleti szoba deszkái között az alattam meghúzódó nagyterembe.

Jobb lábamon a takaróm volt, mezítelen testem látványát pedig még mindig nem tudta felfogni az az ostoba szolga... Mereven nézett rám, tagjaim pedig vissza rá, testemet ékesítő hosszú vágásnyomok bizonyítékként szolgáltak, hogyha nem fordul el, többet nem hagyja el a szobát. Egészben legalábbis.

-E- elnézést nagyságos uram! -Nyögte ki végül, majd felkaparta az ételt és elrohant. Felöltöttem barna bőrnadrágom, majd fehér csuklyám és palástom is, legvégül pedig a híres Asgathori keresztet akasztottam nyakamba. Azt az aranykeresztet, amely egyszer ezrek lemészárlását
akadályozta meg nyugaton, a nagy tengeren túl, pusztán a jelenlétével. Dolgaimat összepakolva felcsatoltam málhás zsákomat, és elindultam a fogadóshoz hogy kivágjam a nyelvét. Az átkozott szerencséjére delet ütött a harangtorony, az utca túloldalán, ami nem hagyott számomra sok időt, hogy elérjem a célomat.


Asgathor papja - 2. kép



A korhadó lépcsőn minden lépést meg kellett fontolni, nem tartotta más egyben az egész épületet mint az Ősi Istenek jóakarata.
-A templomos úr máris távozni kíván? Üvöltötte utánam lengén a fogadós, mint ha csak lenézne rám... A piszok, gondoltam magamban, ezért megfizet... De a jelek nem egyeztek, nem ölhetek ártatlant, csak olyat, akire a kereszt ráragyog. -Két napja késik egy barátom, volna ideje megkeresni? Kinézetét tekintve...

Félbeszakítottam, úgy néztem rá, mint éhes farkas a prédájára.
-Ma nem fizetlek ki apó, és nincs időm a barátaidra! A szolgád majd elmond mindent, örülj inkább, hogy elmegyek! Rám vicsorította a fogsorát, melyből hogyha hat fog látszott, a többi mind elrohadt, ősz szakállát, amelyen a drága báránysült szaftja csorgott, pedig inkább meg sem említem.
Átkeltem a főutcán, csak néhány lépés volt, mire elértem a templomot, ahonnan a harangszó hallatszott, de közben legalább háromszor nekem csapódtak az idegesítő parasztok, akik dolgukat fontosabbnak tartják a templom akaratánál... Pogány csőcselék!

Az ajtó nyitva, odabent Dalethel tiszteletes fogadott, a hosszú padsorok közepén. Barna csuhája inkább a szerzetesekére emlékeztetett, mint sem az Egy hitének gyakorlóira. -Atyám, mond hol találom azt, kit égni szántak?
-Ne égesd el drága fiam, kérlek ne tedd, nem érdemli a halált!
-A Kereszt ráragyogott, a hittelennek pusztulnia kell, és én magam, Fényítélő Bartek fogok véget vetni szenvedésének! Felkeltem, s a templom hátsó ajtajához siettem, palástom csak úgy lobogott a hátamon.
Kitártam a kaput, odakint keresztre feszítve egy vézna kis koldus fogadott, három napja nem evett és vizet is csak annyit kapott hogy ne haljon meg.

-Nem akarod a halálát, de kínzod? Lehet érted is eljövök, atyám! A tiszteletes összerezzent, becsukta a kaput és hallottam, ahogy szapora léptekkel elfut és imákat mond.
Hátamról leszereltem a málhám, a földre csaptam, elővettem belőle egy apró tőrt, és levágtam a keresztre kötözött bűnöst.
-Mond a neved!
-Theoron vagyok. Egy papot küldtek értem? Hihetetlen. suttogta halkan, majd pedig felnevetett, ezután már hangosan ordibálta: -EGY PAPOT? ÉRTEM? EGYET??? Üvöltve röhögött fel.
-Ha megszenvedted az Egy és a kereszt haragját, megkapod az engedélyem a máglyára! Változz át, Theoron, te Vínói Draegosz!

A koldus kihúzta magát, izmai megdagadtag, hörgések közepette a nyál kicsapott a szájából, fejét rázta, s egyre nagyobbá nőtt. Néhány pillanat alatt szőr borította testét, s akkora lett mint egy bölény, éles agyarait pedig felém vicsorgatta.
Két karján négy-négy karom, hátsó lábaival elrugaszkodott, medveszerű pofáját nagyra tátotta, és repült felém.


Asgathor papja - 3. kép



A tőrömet felé hajítottam, majd a keresztet a kezembe véve hangosan elkezdtem kántálni az Egy szavait. Aena tis Filath dor horn botor!
Cikázó villámok csaptak elő Asgathor keresztjéből, majd lángoló pallos nőtte ki magát belőle, az alját, mint egy kard markolatát megszorítottam, és közeledtem én is a bestia felé. A bestia felé ami már majdnem elért, karmával már meg is indította csapását felém, én pedig meglendítettem az Egy kardját.

A hatalmas Draegosz jobb karja nem volt többé, nem csak levágtam, de el is hamvasztottam. Balszerencsémre ez a tett a bal szemebe került, négy vékony csíkban pedig a fél arcom is vérzett. Letöröltem palástommal és rohamot indítottam a szörny ellen. Kard küzdött a karom ellen, agyarait belemártotta tenyerembe, de én ezt meg sem éreztem, mert a hitem vezérelt!

-A fény által ítéletet mondok feletted! Létezésed véget ért! Karom soha nem látott gyorsasággal csapott le, a gonosz szőre csomókban hullott, oldalából pedig sikerült kivágnom egy kisebb darabot, sötétvörös vére lassan csordogált. Ellenfelem hátrább lépett, tartotta a távolságot.
Pallosomat pörgettem jobb karommal, s egy lángoló kört hoztam létre, egy áthatolhatatlan pajzsot, közvetlen magam előtt. Ellenfelem két hátsó lábával elrugaszkodott és kilőtte magát a magasba, másodpercekig nyoma sem volt. Fejem fölé emeltem a kardot és folytattam a forgatást, körülöttem a Templom fája, s a fű meg a bokrok már mind felperzselődtek, én pedig bőszen forgattam fegyverem.
A levegőből zuhanó ellenfél veszélyes, de teljesen kontrollálhatatlanul halad. Erre alapoztam, majd megláttam a felém haladó szörnyet.

Elüvöltöttem magam: Itt a vége! A bestia hangosan morgott, megmaradó karját pedig felém nyújtotta, szélesre tárt pofával haladt az Egy tüze felé.

Győztem, a bestia hamuvá porladt, csak négy karma maradt meg, pontosan a bal vállamba ékelődve, amely megfosztott a karom használatától. Összeestem. Tudtam hogy meghalok, mert a pallosom mikor visszaváltozott keresztté, rám ragyogott. Segítséget nem is kaphattam, a zsibongó utcai lakosok nem foglalkoznak a templom ügyeivel, a tiszteletes pedig... elfutott.
Másodnap volt, én pedig boldog voltam, mert tudtam, hogy megmentettem a várost és lakóit, megmentettem Hamardot!

Köszönöm az olvasást, az írásom lazán, de kapcsolódik a Virranat szériához, aki olvasta felfedezhet benne egy- két átkötést :)
3 hozzászólás

Azer11

7 éve, 3 hónapja és 7 napja

Vendég írta:
Egy sorozat része ez az írás, vagy önmagában olvasandó? Én a másodikra tippelek, de ha sorozat, ide a többit is!
A Virranat sorozat univerzumában játszódik az első rész előtt (közvetlen ), de egyelőre még nincs külön sorozati ága

válasz erre

Vendég

7 éve, 3 hónapja és 7 napja

Egy sorozat része ez az írás, vagy önmagában olvasandó? Én a másodikra tippelek, de ha sorozat, ide a többit is!

válasz erre

Vendég

7 éve, 3 hónapja és 8 napja

Izgalmas olvasmány nagyon bejövős!

válasz erre

kapcsolódó tartalmak

Nincsenek kapcsolódó cikkek.

 
legutóbbi hozzászólások
 

Itt is rontjuk a levegőt

Maniac profiljaGamePlay profiljamarco profiljaM.O.R.P.H. profilja