A világűr...

Ma bepillantást nyerhettek egy csodás faj abbeli törekvéseibe, hogy elhagyja szülőbolygóját és eljusson oda, ahova az ember (kerbal) kezének lába még sosem tette be a talpát.

Kanyarodjunk vissza kicsit a világűrhöz.

Körbevesz minket. Felfoghatatlanul nagy, talán végtelen. Csupán apró pontok vagyunk benne, atomnál is parányibbak. Milliárdnyi csillag, milliárdnyi rejtély, a csend, vagy fura zajok. Mindnyájan kapcsolatba kerültünk már vele, elég, ha csal éjjel, tiszta időben felnézünk az égre.
IGEN az ott a világűr.
Egyben csodás, félelmetes, és ámulatba ejtő.

Az embert mindig is hajtotta a megismerés vágya, így az űr sötétje is felfedezésre csábította.
Embert küldtünk az űrbe, aztán a Holdra. Űrállomásokat építünk.
Ám ezek a műveletek a hétköznapi ember számára olyan távoliak, hogy szinte hihetetlennek tűnnek.
Pedig tudjuk az ismert dezodormárka reklámja óta: Űrhajósnak lenni menő.

Egy baj van csak.
Valószínűleg Te sem lennél alkalmas arra, hogy jelen körülmények között asztronauta légy. Nem vagy elég okos, nem elég jó a fizikumod. Ám talán nemsokára lehetőségünk lesz, ugyan röpke ideig, de az űrbe kirándulni.

Azonban aki addig nem bír magával, annak is van egy remek alternatívám:

Kerbal Space Program.




Hőseink a Kerbal nép bátor ifjai, tudósai, asztronautái, akik elhatározták, hogy benépesítik az űrt. A játékban egy űrkutatási komplexumot irányítunk, melynek egyes részei mind-mind finoman kidolgozottak.

Ám ami az egyszerű laikust is képes a gép elé szegezni órákra, az az űrhajóépítés és alkotásaink kilövése, pályára állítása. Az űrhajónkat egy a Spore-ban látott rendszerhez hasonlóan tudjuk meglévő elemekből összepakolni. Hatalmas mennyiségű elem áll rendelkezésünkre, mind más paraméterrel. Hogy rakétánk repüljön, figyelni kell az üzemanyag mennyiségre, az egész hóbelevanc súlyára és a különféle stabilizáló rendszerek meglétére is.
Elsőre bonyolultnak hangzik, de a moduláris rendszernek hála, könnyen átlátható az egész.



Hajónkon lehet automata navigációs berendezés, de izgalmasabb, ha Kerbalokat is visz magával. Kerbaljaink csaknem emberek, csak kicsit olyanok mintha a Uborka software idióta nyulait Hulkkal keresztezték volna. Vannak űrkabinok, azokra egy nagy rakás eszköz (napelem, lámpa, leszállótalp, ejtőernyő stb. stb.) felpasszintható.
Kész a rakéta, hegyén a kicsiny és bátor kerbálokat befogadó fülkével.

Jöhet a kilövés!




MINDENT mi irányítunk. A tolóerőt az irányt a ...a mindent.

Eleinte nehéz, örülünk , ha nem kenődünk fel a indítóállványra, de aztán belejövünk.

Vagy beszerezzük a MechJeb modot, mely egy sokfunkciós autópilóta, pl. pályára állítja a masinát, ha az amúgy is képes lenne rá, szóval elrontott konstrukciókkal még ez sem boldogul.

Kezdőknek(mint jómagam is) ezt javaslom mindenkinek, mert annyi dolgot az arcodba tol a játék, amit ha nem próbálhatsz ki, mert elvérzel a felszállásnál, kimaradsz az igazi epikus feelingből.




Miről is beszélek? Ahogy az űrhajó, amit te raktál össze, elemelkedik a földről, felcsendül a jól ismert Sci-fi ambientekre épülő dallam, méltóságteljesen pályára áll, majd a rakéta fokozatot leválasztva a kabin keringeni kezd a Kerbin (kerbal anyabolygó) körül.
Gratulálok, kijutottál az űrbe.




Ekkor eldöntheted, hogy akarsz e, vagy pedig akarsz e űrsétára menni a kerbaljaiddal?
PERSZE, hogy akarsz.
A kioldó gombot megnyomva a kerbal kimászik a kabinból, megkapaszkodik, innentől kezdve Te irányítod TPS nézetben, ha elengeded a létrát, lassan ellebeg, de a jetpacket beindítva visszanavigálhatunk a kabinhoz, vagy meg is kerülhetjük azt, közben körbevesz minket az Űr. Figyelem ez még mindig nem egy másik játék!




Én is csak eddig jutottam el, ám most dolgozok egy stabil dokkolási pálya felvételén, hogy a két kabinomat, az egyik egy egyszerű, mérőeszközöket szállít a másik, ami pedig két napelemes, energiaközpontként funkcionál, összekapcsolhassam.




Ám ha már sikerült kiépíteni a űrállomást, ellehet menni Holdra szállni. Vagy akárhova, akármelyeik bolygóra. Ha sikerült leszállni, lehet vinni bolygófelszín járókat, Rovereket, amikkel kedvünkre beautókázhatjuk a bolygót.

A világűr a mienk. Cserébe a program a bolygók szempontjából kicsit kopár és csúnyácska, de a űreszközök és kerbalok simán megütik a szintet, de a koronát a játékélmény csapja fel az egészre, melynek leginkább a témához 100%-ban passzoló, remekbe szabott zenei anyag dolgozik alá.

Szóval, aki egy kicsit is Sci-fi mániás vagy érdekli az űrkutatás, annak heroikussága, vívmányai, fogja a szkafandert, és kilövésre felkészülni!

( A fotók, a címfotót kivéve, mind a Steven Space Agency (SSA) bevetésein készültek. :D)

Az világűrben senki nem hallja a sikolyod............