A Purgálás felé.. 5. epizód. (1. rész vége)

2013. december 12.
41.4111
Figyelem! Ez a blog már több, mint egy éves! A benne lévő információk elavultak lehetnek!
Ez egy blogbejegyzés, amely nem a szerkesztőség által szerkesztett tartalom. A benne foglaltak a szerző véleményét tükrözik!
5t3v3nk3 profilja, adatai
5t3v3nk3
Arra ébredtem, hogy a nap az arcomba süt.



A Purgálás felé.. 5. epizód. (1. rész vége) - 1. kép



Jennyt nem láttam sehol. A többiek még javában horkoltak. A kocsik közt emberek mozogtak, többen megbámulták a buszunkat.

Megropogtattam a vállaimat majd az ujjperceimet is és imbolyogva felálltam. A fejem sajgott, nem nagyon, de idegesítő módon. Nehézkesen felálltam és összevakartam a cókmókomat majd a táskát ledobtam a földre a busz mellé. Leellenőriztem a pisztolyokat, és az m14-est is.

Óvatosan leereszkedtem a busz tetejéről és felkaptam a táskámat.
- Héé, Sakál!- halottam fentről a suttogást.
Visszafordultam és felnéztem.
- Mondjad, Smith!
- Ne menj sehova, apa majd segít szállást intézni, tudod ő egyfajta nagykutya.
Tekintetében a bizalom és a kérlelés villant, így lepakoltam a tatyót a puskát a vállamra kaptam és felszóltam.
- Oké, de megyek egy kört itt a placc körül. - majd elindultam.
- Hé! Nesze! - Szólt utánam.

Ahogy hirtelen megfordultam, épp sikerült elkapni a felém szálló húskonzervet.
- Köszi!
- Nincs mit Tesó, olyan fél óra múlva azért gyere vissza.
- Oké oké!
Smith feje eltűnt a busztető pereme fölött, én meg elővakartam a bowie késemet és mohón felnyitottam a konzervet.

A kocsik mind rozogák voltak, legalábbis a kasztnijuk, ám a motorok olajozottan fénylettek a motortérben. A motorháztető úgy látszik luxus volt. Az szélvédőüveg meg pláne.
A sorok közt fegyveresek lézengtek, cigiztek beszélgettek.
- Hé pöcsös! Az húskonzerv? - Nézett rám egy 4 fős banda egyik tagja mohón.
Tele volt a szám így kicsit nehézkesen válaszoltam.
- Ahfa, avz, mehr?
Erre elkezdtek felém jönni, én meg gyorsan lenyeltem a falatot és emelt hangon szólaltam meg.
- Héha, nyugi. Nem tudtátok, hogy a Sakált nem baszogatjuk evés közben?!
- Én csak egy kutyát látok.

Éreztem, ahogy elvörösödik a fejem. Széttártam a karjaimat egyik kezembe a konzerv, másikban a kés. A két Beretta jól láthatóvá vált.
- Most is csak egy kutyát látsz?
A egyik fószer elkapta a kötekedő karját és megállította.
- Hé Guill, ez AZ a Sakál. Hagyjad már, a picsába.
Guill fején a felismerés grimasza futott át, majd megállt.
- Hé Sakál, bocsánatodat kérem az előbbiért, de kurva éhesek vagyunk. Nem ettünk normális kaját 4 napja. Csak valami maradékokat.
Belenéztem a konzervbe, a hús fele már hiányzott.
- Itt van ez, de osszátok szét. És nehogy nekem azt higgyétek, hogy meg akarlak titeket alázni, vagy, hogy ez alamizsna. Csupán tudom, milyen éhezni. Nesztek.

Azzal feléjük nyújtottam a konzervet és Guill, azaz a kötekedő odalépkedett, elvette majd megszorította a kezem.
- Köszönjük.
- Aztán fordított helyzetben én is számítok rátok! ? morogtam , magam sem hittem, amit mondok.
Hálásan néztek rám, miközben hátat fordítottam.

Mikor visszaértem a buszhoz már mindenki ébren volt. Brian egy konzervből falta a húst, Jenny is ott nyújtózkodott a busz mellett, és eddig két ismereten, öreg is ott álldogált. Arcuk ráncos, de nyugodt.
- Ők a fiúkat vélik itt megtalálni, mutatott rájuk Öreg Hajós. A Táborközpontig velünk jönnek.
-Ahogy beérünk azon a falon túlra... - bökött egy magas acélfalra tőlünk 60 méterre - ...onnan már Belső-Bromkin területen vagyunk. Aki fegyvert húz, azt agyonlövik. Ezt tartsátok észben.

A sofőr felkapta a maradék whisky-t rejtő táskákat, Brian magára kapta a hátizsákot, Smith is hasonlóképpen tett. Jenny a hátára csapta a két bebugyolált szamuráj kardot, meg a puskát, majd a az oldaltáskát is felvette.

Miután mindenki összeszedte magát, megindultunk.

Még sosem jártam ekkora városban, így kissé feszült voltam.
Jó 10 perc múlva már benn voltunk. Egy széles utcán mentünk, aminek az egyik oldalán több szintes rozoga betonházak álltak, másik oldalon bazársor szerű pavilonok.
- Bromkinban csak itt vannak betonházak. A központon túl nyúlik a lemezváros és sátortábor egészen a régi városig. - magyarázta Hajós.

Sok-sok ember ment az utcán, volt aki furikot tolt, mások zsákokat cipeltek. A betonházak ablakaiban üveg is volt. Ez pazar fényűzésnek számított.

A házak tetején és a pavilonok közt vörös rohampáncélos örök álltak.
- Ők a Bromkin Biztonsági Egység tagjai. - mondta Smith, látva hogy őket nézem.

Az egész zsivaj, a sok kiabálás és a lábdobogás, már épp kezdett az agyamra menni, mikor végre elértünk egy teret. Ebbe a térbe hat szélesebb út futott be. Nem volt időm nagyon megnézni, mi hova vezet, mert Hajós határozott léptekkel bement egy betonházba, amin friss zöld, vörös festés feszült.

"Bromkin Területi Felügyelet." - állt a kapu felett.


A Purgálás felé.. 5. epizód. (1. rész vége) - 2. kép



Odabent sok vörös ruhás állt, és érdeklődve vettem észre hogy nem egy közülük nő. Kihívóan figyeltek minket, ám egyik másik elmosolyodott, mikor meglátta Öreg Hajóst.

Hajós megfordult és a két öreghez szólt.
- Várjanak itt, a fiúk nem sokára megérkezik. Szóltak neki, hogy jönnek.
- Köszönjük, szépen, Öreg Hajós - mondta ünnepélyesen aggastyán , felesége pedig fogatlanul mosolygott mellé.

Mi pedig máris mentünk tovább. Fel egy lépcsőn majd még egyen és végül a mésodik emeleten Hajós bement egy ajtón. Kezdtem unni, hogy megyünk mint a birkák, de mikor beléptem az ajtón megtorpantam. Brian nekem jött.
- Hé, öcsém mit csi... waaoo...- szakadt fel a döbbent nyögés.
A lakás ahova jutottunk parkettázott, a előszobából láthatóan 3 szobás volt, nagy ablakkal.
- Gyertek beljebb, ez itt a Hajós rezidencia. Avagy a Főkabin. - invitált minket büszkén Öreg Hajós, Smith, a fia pedig szélesen mosolygott.
- Ez nagyon takaros! - mondta bájosan Jenny és bement az egyik szobába.
- Nem tétovázik a csaj... - morrant Brian.
- Nektek sem kell, hisz a vendégeink lesztek a purgálás idejére! - mondta Smith.
- Bizony. Sakál, Brian, megtisztelnétek vele, ha nálam töltenétek ezt a pár napot.
- Én benne vagyok! - rikkantotta Brian és elindult a másik szoba felé.
- Nos, Sakál?
Megkövülve álltam, kissé döbbenten efölött a nagy jószívűség fölött.

Az ösztöneim jeleztek, de nem tudom, mit. Mivel nem veszélyt ezért ellazultam és megszólaltam:
- Maradok. Hajós!
- Akkor erre gyere, mutatta Smith.
A szobában 8 matrac állt egymástól megfelelő távolságra. Lassan egy éve nem aludtam matracon.

Lecuccoltam, közben Hajóst hallgattuk.
- Lemegyek, megérdeklődöm, merre van Cornel barátom. Ő itt a nagyfőnök és az elsőn lakik. Hátha tud mondani valamit a Purgálásról. Addig rendezkedjetek be, utána elmegyünk, megmutatom a várost.

Azzal kiment a szobából.

Összenéztünk Briannel.
- Hát öcsém, ez nem semmi.
- Az biztos. Na de én most hunyok egyet, Ha Hajós visszajön, ébresszetek fel.
- Oké!
Lekaptam a csizmámat, a dzsekit, a mellényt és ledőltem a matracra, ami annyira puha volt, hogy megijedtem kicsit, elsüppedek benne.

Kalimpálásomon Brian jót derült.

Oldalra fordultam és egyből elaludtam.

5 hozzászólás

Couretto

6 éve, 2 hónapja és 22 napja

folytasd

válasz erre

italianman

6 éve, 4 hónapja és 9 napja

jó lett és már itt a folytatás is

válasz erre

kpal

6 éve, 4 hónapja és 10 napja

Ez ilyen Csernobil környezet Jó lett nagyon

válasz erre

wegh

6 éve, 4 hónapja és 10 napja

Jó lett ez is

válasz erre

LolZ

6 éve, 4 hónapja és 10 napja

Szokásos minőség!

válasz erre
legutóbbi hozzászólások
 

Itt is rontjuk a levegőt

WickedSick profiljagery1113 profilja