A Purgálás felé.. 3. epizód.

- Azt hogy-hogy így magadban tolod az ipart? Sakál?
Vasmarok závárját a helyére csúsztatva és a puskát összerakva, tűnődve néztem a férfi lámpafényben csillanó szembogarait. Öreg Hajós és a fia mély aludtak mellettünk, halkan szuszogva.




A busz halkan surrogva komótosan döcögött a völgyben pislákoló fények felé. A zombi horda óta jó másfél óra telt el. Azóta nem láttuk Jenny színét sem.

Ránéztem Biran-re és beszélni kezdtem.
- Hát, apám zsoldos volt. A Szanálás után beállt az emberek megvédésére specializálódott alakulatba, amiről szépen lassan kiderült, hogy csupán egy nagytekintélyű szemétláda magánhadserege. Én titokban születtem. Apám sosem jött el hozzánk, csak küldte anyámnak a élelmet meg a cuccot amit szerzett. Akik tudták, kinek az asszonya ő, azok leköpték, Engem a sok korombeli kölök mindig kimart. Gyilkos fattyúnak hívtak. 14 éves voltam mikor egy este zombi horda támadt a táborra. Anyám meghalt.

- Később kiderült, hogy a konkurens banda műve volt az egész és apám gazdáját meg apámat is a többi zsoldosával együtt lemészárolták.




A puska elsütő szerkezete halkan csattant, ahogy felhúztam , hogy kipróbáljam. Brian már felült, és úgy figyelt. Folytattam hát.

- Egy utazó vett magához megtanított lőni, túlélni. Őt meg elvitte a vírus. 16 éves koromban a saját kezemmel kellet végeznem vele. A többiről már hallottál. Voltam vadász, testtőr és csendőr is. Aztán 20 éves koromra elegem lett az emberek mocskából és magányos farkas lettem. Értem a dolgom így mindig van hol aludnom és van mit ennem.
Brian arcán csodálkozás és döbbenet látszott.
- És most? A Purgálás?
- Csak egy újabb állomás. - morogtam és leraktam az m14-est, majd ledőltem.




A Zippo gyújtó halkan sercegett, ahogy rágyújtottam egy cigire.
- És te, Brian?
- Hát a szokásos, öcsém. Próbálok életben maradni, Nem mondom, hogy tisztességesen, de a Hajós és a fia megmentették az életem, így most velük vagyok. Törleszteni akarok. Nem is nekik. Magam felé.
- Jah értem. Hát mindenikek megvan a maga keresztje.
- Meg öcsém, mindenkinek... - halottam, ahogy visszafekszik, és úgy folytatja - ...van egy kurva nagy keresztje.
Csend támadt, csak a motor halk mormolása és a kerekek nyekergése adott némi háttérzajt.
- Jenny? ? kérdezte Brian.
- Mi van vele? - feleltem miközben kifújtam a füstöt.
- Jó csaj mi?
- Az, de épp kérdezni akartam: mióta van veletek?
- Előtted egy nappal szedtük össze egy benzinkút romjai közt. Azt mondta megtámadták, de megvédte magát. Volt körülötte két hulla, még csöpögtek. Mármint a vérük, mer'hogy nem Zombók voltak.
Halkat füttyentettem.
- Az úgy nem kispálya. És ennyi?
- Jah, az öreg mondta neki, hogy merre megyünk kérte hogy hadd jöjjön velünk. Így hát itt van. Tutira zakkant a csaj.
Az oldalamra fordultam.
- Biztos megvan neki is a maga keresztje.
Brian felröhögött.
- Az biztos öcsém, csak aztán Ő meg nehogy a mi keresztünk legyen.

Megint csönd lett. Brian felől halk szuszogás hallatszott.

Elnyomtam a cigit és az eget bámulva lassan álmomba merültem.