Teltek múltak az évek a kutyám egyre hűségesebb lett hozzám.. nem ugrált mikor enni adtam neki kivárta az óljába majd ha arrébb léptem ki jött és megette. Mikor 12 éves voltam elszökött..
sírtam,raktam ki plakátokat. De semmi, 14 éves lettem mikor elmentünk kirándulni az osztályommal Nyíregyházára jó idő volt. Bementem egy boltba innivalóért mikor ki mentem a túl oldalt egy ház volt. Láttam hogy a gazdi játszik a kutyusával vissza emlékeztem a régi időkre mikor én is játszottam a kutyámmal a kertünkben. Majd felültem a bringámra és vissza mentem az osztályhoz. Be esteledett elindultunk haza (Debrecenbe),mikor megláttam anyukámat megöleltem hogy "Itthon vagyok végre"..
Be mentem a szobámba lepakoltam a cuccokat megvacsoráztam elmentem tusolni, majd lefeküdtem aludni nem tudtam aludni (Zenét hallgattam). Ránéztem a képre amin Én és a Kutyusom vagyunk, hirtelen elaludtam. Másnap eszembe jutott hogy volt egy jó játszó helyünk ahova szinte minden nap kijártunk. Ki mentem oda biciklivel, nem sokan lakta arra fele 4-5 ház volt.
Elmentem a szokásos futó helyre ahol sokszor futott a pöttyös labdám után.1-2 óra múlva haza mentem.Nagyon meglepődtem, szinte sokkot kaptam az elveszett kutyám ott állt a kerítés mellet (nálunk). Oda mentem megnéztem a nyakörvét és az a öv volt rajta amit még én vettem neki. Megsimogattam, megnyalta a kezem. Én bevittem, anyukám is ledöbbent ő annak örült hogy én örültem azt a napot sose felejtem el és most már tudom hogy "A kutya az ember legjobb barátja".
//Aki nem hiszi el ne higgye én attól nem leszek szomorú hogy valaki nem hiszi el//.