A film számomra meglepő módon az Animatrix-hez hasonlóan több kisebb epizódból tevődik össze, amiknek egymáshoz semmi köze sincs. Megmondom őszintén az egész estés izgalmas akciókban dús Batman filmek és az animék jellegzetességeinek elegyét vártam, ehhez képest kaptam hat teljesen különálló (számomra) vontatott, zavaros, ?poénokat? és csattanókat mellőző sztorit. Eléggé szíven ütött ez az adaptáció, révén, hogy kiskoromba hónapról-hónapra vettem a Batman képregényeket, tehát elég nagy fan voltam.
Van számotokra egy történetem
Négy deszkás srácnak megadatott az, amire annyi DC rajongó vágyik amióta csak él, személyesen találkozhattak Batmannel, Gotham lovagjával. Először csak hárman látják, de mind a hárman másképp élik meg a találkozást, így amikor egymásnak mesélik felettébb izgalmas kalandjaikat több ízben veszekedés veszi kezdetét, mert ugye mindenki a saját sztoriját próbálja igazolni. Az első fiú élő árnyéknak írja le, aki kísértetként suhan faltól falig. A második mesélő egy lány, aki hatalmas szárnyű, tűhegyes fogú szörnyként látta a szuperhőst. Az utolsó történetben Batman egy csúcstechnológiájú, szuperrobot, aki egy fekete zubbonyos bűnözőt üldöz a városon keresztül. A negyedik fiú pedig csak szomorkodik, hogy ő mindig kimarad a jó balhékból, de természetesen eljön még az ő ideje is.
A Studio 4°C (Detroit Metal City, Tekkon Kinkreet) két részt is magáénak tudhat, az elsőt, ami szerintem a leggyengébb a hat közül, fura rajzolása és kiszámíthatósága miatt, valamint az utolsóelőttit, amiről lentebb írok.
Kereszttűz
Két Gothami rendőrt, Crispus Allent és Anna Ramirezt követhetünk rövidke idejig a város utcáin. Itt következik a hat történet egyetlen összefüggése, a két rendőr azt a bűnözőt készül elfuvarozni az elmebetegeknek rezervált büntetés-végrehajtó intézetbe, akit a denevérember az előző részben elfogott. Cris valamiért nagyon bizalmatlan Batmannel szemben és ennek hangot is, de főnöke csak annyit válaszol neki, hogy idővel ez úgyis meg fog változni. Miután leszállítják az elítéltet, egészen véletlenül két banda szó szerint kereszttűzébe kerülnek. Itt jön el a pillanat, amikor Cris kénytelen bizalmat szavazni Batmannek, különben szörnyet hal a feléje szálló vállról indítható rakétától.
Számomra meglepő módon a Production I.G. (GitS, Dead Leaves, Blood, FLCL) okolható a Crossfire-ért. A hat mű közül talán ez rugaszkodik el a legjobban Japántól egészen az USA-ig, aki nem látott még animét, az nem is fog rájönni, hogy japán kezek is munkálkodtak a háttérben. A történet elég semmit mondó, mire az embert elkezdené érdekelni, addigra vége is lesz, mi meg csak nézünk, hogy akkor most minek néztem eddig, ha csak ennyi volt?
Terep gyakorlat
Már nekem is megötlött a fejemben, hogy vajon Batmanről, hogy pattannak le a golyók annak ellenére, hogy ugye Ő az egyetlen olyan szuperhősünk, aki nem rendelkezik szupererővel. Nos szupererővel nem, de szuper sok pénzzel és szupertechnológival igen. Lucias Fox segítségével Bruce szert tesz egy olyan szerkezetre, ami mágneses erő segítségével kvázi lepattintja Batmanről az ólmot. És, hogy ne csak otthon a komornyiknak vagánykodhasson az új játékszerrel, azonnal alkalma is nyílik kipróbálni.
Ez is elég unalmas, de itt legalább megbúvik egy kis nyalánkság, mert tényleg dunsztom nem volt róla, hogy miért nem fogják a golyók. Itt a Bee Train-ék az elkövetők, akik alkottak már ennél kultikusabb darabokat is, mint a .hack sorozatok vagy a Noir. Az én szememnek a rajzolás eléggé hasonlít az előző epizódhoz, csak mintha itt a karakterek kicsit animésebbek lennének, vagy legalábbis Bruce frizurája erősen Yagami Lightéra hajaz. Plusz még egy negatívum, hogy Batman denevér feje inkább emlékeztet karvajra vagy varjúra, nekem egy másik DC-s képregény főszereplője jutott eszembe róla, csak az barna és nagy tollas hát van.
A sötétben honol
Újra felvillan az égen a denevéres reflektor fénye, újra elindul Batman, hogy igazságot szolgáltasson Gotham utcáin. Ezúttal egy templomba riasztják, mert a szemtanúk szerint egy pikkelyes óriás elrabolta a bíborost a mise közepén. Senki sem hiszi el a történetet a gyíkemberről, természetesen Batmanen kívül. Így hát elindul adaptált hősünk a kanalizációba, hogy felderítse a pikkelyes szörny rejtélyét, és épségben visszahozza bíborost.
A Madhouse (Death Note, Ninja Scroll, Claymore) az egyetlen stúdió a 4 jelenlévő közül, amelyik legalább látvány világban nem okoz csalódást. A rajzolás a történethez mérten elvont. Itt jegyezném meg, hogy az egész Batman ? Gotham Knight egyik legnagyobb pozitívuma az eredeti szinkronstáb. Bár eleinte fintorogva hallgattam az angolt (lehet túl sok japán cuccot nézek), de aztán egy csapásra megváltozott a véleményem, amikor felharsant Kevin Conroy hangja. Ez a pali arra született, hogy Bruce Wayne hangja legyen.
A fájdalom feldolgozása
Most már tudjuk, hogyan védi ki a halálos lövéseket, de még mindig van egy-két homályos folt a denevéremberrel kapcsolatban. Itt a második és egyben utolsó kis finomság, megtudhatjuk, hogyan bírja Bruce a fájdalmat elfojtani, illetve mióta.
Batman egy igen komoly sebet kap Gotham csatorna rendszerében, s miközben azon fáradozik, hogy elnyomja őrjítő fájdalmát eszébe jut, hogyan is tanulta kordában tartani a kínt. A történet Indiába vezethető vissza, ahol nem kis fáradság árán sikerül előkerítenie valakit, aki segíti a fejlődéseben. Az illető egy egzotikus szépség, akit különleges képességei miatt kirekesztett a társadalom. A hölgy megtalálása után végignézhetjük, hogy tanulta meg kedvenc szuperhősünk kezelni a fájdalmat.
Amit a Studio 4°C az első szegmensben elrontott azt itt egy csillagos ötösre javította, ha másért nem, ezért érdemes megnézni a filmet. A történet klasszisokkal felül múlja a többi ötöt, érdekes és még relatíve tartalmas is.
Deadshot, a mesterlövész
Batman az utolsó történetben egy olyan veszedelmes antihőssel kényszerül megküzdeni, aki nem másra vállalkozott, mint hogy merényletet követ el kedvenc rendőrfőnökünk, Gordon ellen. Vajon sikerül a denevérembernek megállítania a gonosztevőt? :)
A második Madhouse munka elénk tárja a hat rész közül a legjobban kidolgozottat, ami még csúnyábbá teszi friss emlékeinkben a Van számotokra egy történetem címűt. Ha rajtam múlt volna tuti, hogy a Madhouse készíti az egészet, de ugye az nem lett volna olyan vicces, mint ez.
Ha az utolsó két sztorival kezdődött volna a film lehet, hogy az összegzése sokkal pozitívabb kimenetelű lett volna, hiszen ha az ember látja, hogy micsoda jó dolgok vannak, akkor már viszonylag jobb szájízzel nézi végig, ezzel szemben már az első rész egy annyira mély gödörbe löki az embert, hogy nincs az a dragonball fúzió, ami kihúzza onnan az embert.