A 47-es Ciklus, bemelegítő kör

- Tök gáz nem? - kérdezte haverom, aki velem szemben ült. Magas kisportolt test, laza arc a srác a tipikus jóképű zseni, lévén elismert úszó és kémia szakos éltanuló-doktorandusz. Mellette néha kényelmetlenül éreztem magam átlagos mérnöki tudásommal és enyhén túlsúlyos testalkatommal.

- Mi? ? kérdeztem vissza még mindig a pályaudvar látványába merülve.
- Olyan helyre szól a jegyed, ami nincs is a vonaton!- röhögött fel.
- Tudod, én mindig kívülálló voltam. ? intettem felé nevetve.
- Az biztos, de ennyire?
- A kaller csak nem rak meg, kifizettem, utazok, hagyjanak békén.
- Az már igaz. Na , én szunyálok egyet, mert ez a két napos konferencia vad volt, alig aludtunk.

- Jah, nekem ártana, mondtam és már vakartam is elő a fülhallgatómat. Kevin, így hívják a srácot, már be is tolta a fülébe a dugókat és lazán hátradőlve karba tett kézzel lehunyta szemeit.

Én lapos pillantásokkal felmértem a tömött fülkét. A szokásos felhozatal, középkorúak tartanak hazafelé, vagy munkába. Az egyetlen korunkbeli egy lány volt, meg sem lepődtem azon, hogy az átlagosnál kicsivel dekoratívabb csaj a spanomat fürkészi.
Bezzeg engem szinte észrevesznek a csajok. Elindítottam a zenét a gitárriffek megborzolták a dobhártyámat, halkítottam kicsit rajta majd lehunytam a szemem.


Bökdösnek. Valaki idegesít módon gyorsan , zaklatóan bököd.
A szememet felnyitva látom, hogy Kevin piszkál. Indulatos fejjel nézek, rá erre int, hogy kaparjam ki a felhallgatókat a hallójáratomból.
- Mi van? ? kérdezem suttogva, de dühösen.
- Hallgasd! ? bök a fülke hangszórója felé.

"A 47-es ülésre jegyet váltó utasunkat kérjük, fáradjon előre a mozdonyba! A 47-es ülésre jegyet váltó utasunkat kérjük, fáradjon előre a mozdonyba!"

Megdöbbenve nézek Kevinre. Az én jegyem szól a 47-es ülésre. Ahogy ő is megjegyezte: "Olyan helyre szól a jegyed, ami nincs is a vonaton!"- gyomrom kicsit görcsbe rándult.
- Ez meg mi a szar? ? kérdeztem magam elé meredve. Közben a női hang megint megismételte a felhívást, angolul majd németül is.
Kevin arca ami az idegen nyelvű felhívások előtt még vidám volt, most elkomolyodott.
- Nem 'tom? Menj előre, nézd meg mi van, lehet valami kandi kamerás szar lesz, szóval csak lazán. Vagy valami nyereményjáték vagy mittomén.
- Én nem megyek sehova.
A bemondó csak folytatta. Hirtelen elhatározással felálltam és megindultam a fülkeajtó felé.
- Vigyázz a cuccomra. ? intettem oda Kevinnek.
Kiléptem az ajtón és megindultam a szűk folyosón. Semmi szokatlan nem volt, mindenki a fülkékben üldögélt, asz ablak előtt hatalmas szántóföldek rohantak el.

Bő három perces séta után elértem a vonatot. A vonatgépház ajtaja csukva volt, kis tétovázás után kinyitottam és beléptem. A széles folyosó üres volt, így elindultam a vezetőfülke felé. A gépzaj hatalmas volt.
Halk koppanást halottam, pattanásig feszült idegszálaim megrántották a testem és kissé lomhán, de megpördültem. Mögöttem egy fekete ruhás magas, kisportolt szőke férfi állt.

- Oh shit, this guy is the other, the chubby crap. ? Morogta.
- Krig. Calm. We have missgrab, but calm. ? halottam a hátam mögül egy férfi hangot, majd egy női hangon halk kuncogást.
- Mi a franc ez? ? kérdeztem zaklatott angolsággal.
- Nyugi kiscsávó. Hibáztunk, de neked már nem számít. ? halottam a hátam mögül szintén angolul.
Fém nyomódott a tarkómhoz, végigfutott a hátamon egy csiklandós érzés. Egy pisztolycső.
Lábamból kiszállt az erő és lerogytam. Egy kibaszott pisztolycsövet nyomnak a tarkómba.
-Hey hey, legalább a kérdéseket tedd fel neki. ?halottam egy kaján, huncut női hangot. Ő is angolul beszélt, de ropogósan, német vagy orosz akcentussal.

- Rendben van, kövér csóri, játszunk egy játékot, mi kérdezünk, te felelsz, és lehet, nem halsz meg. Mit tudnál hozzátenni egy kommandós csapathoz? Mihez értesz, ami miatt el hisszük, hogy nem kellene téged megölni? - hangzott az angol nyelvű kérdéshalmaz.

-Wwell, nos.. izé.. mérnök vagyok és épület technikus, öööö és 3D ábrázolásban jó vagyok, meg hobbiszinten értek kicsit a fegyverekhez, de még nem nagyon lőttem, tudok 3 nyelven, és sokat pofázok? - szaladtak ki a szavak a számon. Angolom nem tökéletes, mert ideges vagyok, de láthatóan megértették, mert halkan felnevetnek, kivéve a női hangot, mert ő hangosan, gúnyosan.
- Turn 'round, and show your gun'nowledge! ? mondta a lányhang aztán a szőke férfi megpenderített. Szembe kerültem egy nálam kicsit magasabb, vékony, párductestű vörös hajú nővel, akinek vékony arcában vad, zölden fénylő szemek ültek.




A háttérben egy őszes pasas állt, szintén fekete cuccban. A fémes érzés eltűnt a tarkómról, a lány pedig meglendítette és hozzám vágta a kezében lóbált m9-est.

A szán csúcsa fájdalmasan koppant a szegycsontomon, de elkaptam fegyvert, majd egy mozdulattal hátratéptem a szánt és kibiztosítottam, majd a lány szeme közé fogtam a csövet.




Hátamba megjelent egy újabb fegyvercső, pedig már épp meghúztam volna a ravaszt. Állati félelem és adrenalin dübörgött bennem, ebben a pillanatban nem tétováztam volna, hogy öljek, ha így megmenekülhetek. Ám a hátamba mélyedő cső megtoppantott, mintha falnak mentem volna.
Az ősz csávó szólalt meg vontatott angolsággal.

- Ruby. Ha ez a "kövér szar" ahogy Krig, nevezte egy kicsit kevésbé ura az alkatára nem jellemző hidegvérnek és reflexnek, már halott lennél, ne csinálj ilyen baromságokat, beképzelt picsa.

A csaj arcán a meglepettség a düh és a megalázottság érzelmei játszottak, ahogy kancsítva bámulta a homlokának feszülő csövet.
Aztán németül suttogott valamit, olyasmit, hogy az mocskos életbe fogja ki mindig a ritka 1%-ot vagy valami ilyesmi, tehát nem tévedtem az akcentusával.

Az ősz pali elvakkantotta magát: - Magunkkal visszük!

Fel se fogtam teljesen mit mond, a tarkómra mintha egy szekrény esett volna az élével, és a csaj arca meglódult lefelé, majd a plafonból láttam egy pici részletet és utána beköszöntött a sötétség.




Folyt köv.