Szerencsére a konzol játékoknál mindig is működött a second hand, magyarán gond nélkül el tudod őket adni, ha végigjátszottad, meguntad őket. A PC egy másik vonalat képvisel, sajnos ott csak a régebbi játékok adhatók-vehetők használtan, amióta a kulcsok valamilyen fiókhoz kötődnek. Szerencsétlenségemre PS mellett a PC vonal is kell a gyűjteményembe, így sokat tapasztaltam.
A legnagyobb probléma a használt piacon, amit én megfigyeltem, hogy az emberek azt gondolják, ha valami régi, akkor az értékes és jó vastagon fog a ceruza az árcédulánál, pedig a játékoknál ez nem feltétlenül igaz. Van pár örök klasszikus, amit igen jó áron el lehet adni, főleg, ha jó állapotban van, esetleg van belőle valamilyen különleges kiadás, de egy nagy cím sem feltétlenül ér vagyonokat tíz év múltával.
És ha már az a ceruza jó vastagon fogott, a világ minden kincséért sem engedne az árból egy Forintot sem. Igaz, hogy három hónapja fenn van a hirdetés, senki még csak nem érdeklődik utána, de neki elvei vannak és tudja mit ér a portékája. Erre azt mondom hajrá, no meg, hogy az ilyen nem is akarja igazán eladni azt a játékot.
Ebből a témából következik az alkudozás, ami ránk, magyarokra, kifejezetten jellemző. Megjegyzem, rám is. Na, de az ilyen emberrel nem lehet alkudozni, még tisztességes keretek között sem, mert rögtön bevágja a durcát és elhajt a fenébe. Megint oda lyukadunk ki, hogy nem akarja igazán eladni, csak mutogatja, milye van.
És hát, ha már az áraknál tartunk. A magyar ember mindent legalább olyan áron, de ha lehet, inkább drágábban szeretne eladni, mint amennyiért vette és természetesen a nemzetközi piaci árakat teljesen figyelmen kívül hagyja, így előfordul, hogy e-bayről vámmal, áfa-val, mindennel együtt is olcsóbban megkapunk valamit. Ha ezt megemlítjük az eladónak, akkor jön megint a dühöngés. Valahol ez egyébként jogos, mindenki annyiért adja a dolgait, amennyiért szeretné, de azt tudomásul kellene venni, hogy a magyar piac nem a nyugati árakra van berendezkedve, itt szinte lehetetlen tízezreket kapni egy régi Gameboy kazettáért.
Másik tipikus, bosszantó dolog, ezer éves játékokra, amik amúgy még a sarki fűszerestől is megvehetők, kiírják a hirdetésbe, hogy ritka, mintha ez bárkit is megtévesztene. Aki azt a játékot keresi, tudja, hogy nem ritka, aki meg nem keresi, azt nem érdekli mit irkálnak a leírásban.
Az is haláli, amikor ráírsz az eladóra, extra információkat, képeket kérsz a termékről és benyögi, hogy ilyenekre neki nincs ideje. Akkor minek hirdetsz, barátom? Ilyen eladóban már eleve nem bízom, mert ha erre nincs ideje, akkor arra sem lesz, hogy utalás után elpostázza nekem a terméket.
És ha már postázás. Mai világban ezer módon el lehet juttatni valamit A pontból B pontba, de szerencsétlenségünkre vannak társaink, akik leragadtak a középkorban. Postázás nincs, csak személyes átvétel. Nem számít, hogy Mucsaröcsögén lakik, 300km-re tőled és egy vacak 1000Ft-os játékot hirdet, elvárja, hogy elmenj érte, mert neki csak a személyes átvétel a jó. Mikor írom neki, hogy kifizetek mindent előre, állom a postát is, akkor meg valamilyen átverést sejt és offolja a témát.
Aztán vannak azok a honfitársaink, akik nem tudnak különbséget tenni a használt és az új játék között. Egy ritkább magyar kiadást kerestem, találtam is egy eladót, újként hirdette. Kérdezem tőle, hogy bontatlan a termék. Nem, ő játszott vele, de új, nagyon szép állapotban van (egyébként nem volt szép állapotban). Mikor egyéb példákon keresztül próbáltam vele megértetni, hogy mi az új és mi a használt, egyszerűen nem fogta fel. Azóta is hirdeti a cuccait. Az én szememben az a játék is használt, ami fóliás, de nem a boltból veszem, hanem a Pistától. Ilyen játékért nem fizetek bolti árat, mert akkor leemelhetném a bolt polcáról is.
Újabb véglet, akiknek elég annyi a jó állapot hirdetésbe való beírásához, hogy a játék elindul. Nem számít, hogy a lemez csupa karcos a tok törött, a papírok meg ótvarul néznek ki, az márpedig jó állapotú.
Újabb kedvenc, amikor egy újabb kiadású PC játékot hirdet, nem is olcsón, de lövése sincs az egészről. A CD kulcs természetesen el van használva, így akaratán kívül becsapja a vevőt, aki meg joggal fog reklamálni. Kérdés, hogy ki enged előbb. Eladónak és vevőnek is sokkal jobban utána kell nézni az adott játéknak.
És a végére az extra kedvenc, amiért ütnék is. Vannak bizonyos eladók, akik egyszerűen elfelejtik megemlíteni, hogy az adott játék tokja, papírjai, vagy magának a játéknak a nyelve nem angol, vagy magyar, hanem teszem azt német, vagy más egzotikus nyelv. Én játékgyűjtőként angol, vagy magyar kiadáson kívül máshoz nem is nyúlok, ezek meg olyan kis ravaszak, hogy a borító hátuljáról valahogy nem kerül fel fotó a hirdetésbe és hogy-hogy nem, a leírásban sem tesznek említést róla.
Bizonyára még tucatnyi bosszantó, érdekes, hajtépő esetet lehetne találni, ha van kedvetek, írjátok le a ti tapasztalataitokat, szívesen olvasok más véleményeket is.