Jon Sprunk: Az árny fia

Történet: Othir szent városában ármány és korrupció uralkodik, így eszményi hely a független és gátlástalan bérgyilkosok számára. Caim az egyik legjobb közülük, ám egy félresikerült megbízást követően rá kell döbbennie, hogy fondorlatos összeesküvésbe keveredett. A törvény tisztességtelen őrei, a rivális orgyilkosok és az Odaátról származó mágia ellenében csupán utolsó célpontjának előkelő leányára számíthat, és Kitre, az oltalmazó szellemre, aki mások számára láthatatlan. Amikor az életéért és az igazságért folytatott küzdelem Othir veszélyes sikátoraiból a hatalom fényűző folyosóira vezeti, Caim pengéi és ösztönei már kevésnek bizonyulnak. Ahhoz, hogy a birodalom központjából szőtt összeesküvést leleplezhesse, az Árny elsőszülött fiának fel kell vállalnia súlyos örökségét ?

Az Árny fia igazi dark fantasy: politikai cselszövés, sodró cselekmény, sötét és metsző él, biztos kézzel megírt részletgazdag, letehetetlen bemutatkozó regény.

Véleményem:

Az Árny fiát féltem a kezembe venni. Jon Sprunk neve ismeretlen volt a számomra, első kötetek ritkán szoktak jók lenni és a Molyon 10 csillagot sem nagyon kapott még. Többen írták, hogy gyengébb, mint Brent Weeks orgyilkosos fantasy könyve, nekem meg az nagyon nem jött be. Úgy álltam neki az olvasásnak, hogy nem vártam tőle sokat, aztán az első oldalak után minden megváltozott. Már ennyi elég volt, hogy rabja legyek a könyvnek. Pont ilyen RPG-s hangulatú fantasyt kerestem régóta. Azt hittem már, hogy sosem fogok rátalálni egyre és most mégis. Számomra mindig is ezek voltak az igazi fantasyk. Szereplőket is hamar a szívembe zártam, élő, lélegző, imádni való karakterek mind. Nem papírmasé, jellemtelen figurák, mint amilyenek Weeksnél voltak, hanem igazi egyéniségek. Történet végig izgalmas, nincs benne időhúzás, nincsenek benne felesleges, unalmas párbeszédek, minden oldal újabb fordulatokat tartogat. Ilyennek kéne minden könyvnek lennie. Miután kiolvastam odaadtam anyukámnak is és ő sem tudta letenni. Ha akarnék lehet találnék a könyvben apró hibákat, de annyira élveztem az egészet, hogyha voltak, akkor nagyon jelentéktelen hibák voltak.

Engem az sem zavart, hogy nem volt bemutatva a világ. Én úgy tekintettem rá, hogy ez egy középkorban, pontosabban 1242-ben játszódó történet. Helyszín a Nimea birodalom, azon belül pedig Othir városa, ami a titkos üzelmek, politikai cselszövések melegágya. Othirt megismertem, nekem ez bőven elég volt. Világot meg majd megismerem a folytatásban apránként, úgy ahogy az RPGkben is szokott lenni. Most felesleges lett volna ezzel több oldalon át foglalkozni, megakasztotta volna a pörgős sztorit.

Caim egy orgyilkos, vagyis érzelmek nélkül bárkit képes megölni, jó embereket is. Zefi apját is hidegvérrel meg tudta volna őlni, ha minden tervei szerint alakult volna. Valaki viszont tőrbe akarta csalni, ezért kénytelen magával vinni Zefit, hátha általa válaszokat kaphat a kérdéseire. Caim fél közel engedni magához valakit, szeret mindenkit eltaszítani magától. Ő szakmájában nem lehetnek érzelmek, de Zefi napról napra fontosabb lesz a számára. Életét is többször kockáztatja azért, hogy a lányt megmentse. Caimnak van egy félelmetes, rejtélyes képessége, nem tudja mi ez az erő, ezért szörnyetegnek érzi magát. Caimnak szembe kell néznie a múltjával is, ami nagyon fájdalmas. Mindig szerettem az olyan típusú karaktereket, mint amilyen Caim. Jó fiú is, rossz is, de ahogy egyre jobban megismerjük őt rájövünk, hogy a negatív tulajdonságaival együtt is egy álompasi. Remélem a sorozat végén megkapja azt a nyugodt életet, amire vágyik.

Kit egy szellem, Caim hű társa és csak a férfi számára látható. Kedvére jön, megy, előfordul, hogy Caim napokig nem látja, máskor megszabadulni sem tud tőle. Mindig a saját feje után megy, könnyen megsértődik, de így is egy nagyon aranyos szereplő. Első kötetben még nincs jelentősége annak, hogy megtudjuk mi is Kit valójában, de remélem a 2. részben megtudhatom.

Josephine , vagyis Zefi , egy earl 17 éves lánya. Hozzá volt szokva, hogy ő a világ közepe, édesapja kis hercegnője, de az események hatására hamar felnő és kiderül nagyon erős nő. Olyan helyzetekben is képes erős maradni, ahol más lelkileg összetörne. Makacs, ugyanakkor okos és bájos. Caimot eleinte hidegvérű gyilkosnak tartja, ami nem is csoda, hisz ott találja a férfit apja szobájában gyilkolásra készen, majd ez a férfi magával viszi és kiragadja őt a biztonságosnak tünő fészekből. Nem meglepő, hogy Zefi mindenáron szökni próbál tőle, de aztán kénytelen belátni, hogy Caim az egyedüli személy, akiben megbízhat.

Negatív szereplők közül Levictust a sebhelyes varázslót szerettem meg, Marcust viszont gyűlöltem.

Sok titok, hazugság, korrupció, ármány, cselszövés, fekete mágia, királygyilkosság jellemzi ezt a könyvet. Miért különleges Zefi? Ki akar végezni a lánnyal és miért? Mibe keveredett bele Caim és Zefi? Mi történt valójában sok esztendővel ezelőtt? Mi az a Másik világ? Ahhoz, hogy mindenre megkapjuk a választ és a kirakós darabjai összeálljanak végig kell olvasni ezt a könyvet, ezt a sorozatot.

E regény után most már egyértelmű, Fumax könyvekben nem lehet csalódni, bármit is veszünk kézbe, garantált a szórakozás. Nagyon várom az Árnyorgyilkos trilógia 2. részét.

10/10