Előre is elnézést kérek, ez az írás valószínűleg rövidebb és átgondolatlanabb lesz, mint az eddigiek, de ez egyszerűen kikívánkozik belőlem, miután beleolvastam a Shadow of the Tomb Raider legújabb kritikáiba.
Azt már a legelején szeretném leszögezni, hogy alapvetően tökéletesen megértem a csalódott és mérges tulajdonosokat. Nyilván senki sem szeret azzal szembesülni, hogy a drága pénzért megvett játék sokkal olcsóbban is az övé lehetett volna, ha nem rendeli elő, vagy nem zsákolja be közvetlen a megjelenés után, hanem vár még egy kicsit. Ez már csak azért is fájdalmas lehet, mert alapesetben az adott széria rajongói tesznek így, azok az emberek, akik szeretik az adott stúdió vagy sorozat játékait, ezért is érheti őket arcon csapásul a hír, mikor valamit a megjelenés után egy hónappal ilyen jelentősen leáraznak.
Őszinte leszek, ha én is beruháztam volna a Shadow of the Tomb Raiderre, valószínűleg most ugyanúgy frusztrált lennék, mint azok, akik a negatív értékeléseket írták. Persze, tudom, hogy reálisan nézve nekem semmivel sem lesz rosszabb azért, mert valaki más nálam olcsóbban kapott meg egy terméket, de na, az ilyen helyzetekben az ember elkerülhetetlenül úgy érzi egy kicsit, hogy át lett vágva, és minden tiszteletem annak, aki az ilyesmihez őszintén jó képet tud vágni.
Szóval azt tökéletesen megértem, hogy miért árasztották el a negatív kritikák a játék oldalát, hiszen magát a Square Enixet nem tudják minősíteni a felhasználók, így a második legjobb opcióként marad a Shadow of the Tomb Raider adatlapja, némely kritika hangvétele viszont mélységesen elkeserített. Akad egy csomó olyan vélemény is persze, amiben korrektül, nyugodt hangon elmondták, hogy emiatt az eset miatt többet nem rendelnek elő Square Enix által kiadott játékot, de ezek mellett ott volt nem egy olyan kritika, amiben a fejlesztők vagy a terjesztésért felelős emberek halálát kívánták.
Ez az internet egyik nagy rákfenéje szerintem. A monitor előtt ülve könnyen megfeledkezhetünk arról, hogy nem egy nicknévvel vagy egy felhasználói fiókkal beszélgetünk, hanem egy hús-vér emberrel, akit a való életben valószínűleg nem küldenénk el a búsba, itt mégis gond nélkül kívánjuk az egész családjának a halálát azért, mert egy játékot leakcióztak a megjelenés után egy hónappal. Valószínűleg a készítők lelkét annyira nem viselik meg ezek az üzenetek (már ha egyáltalán eljutnak hozzájuk), de ettől függetlenül nem jó látni, hogy valaki ilyen vehemensen kívánja a másik halálát ilyesmi miatt.
Pedig csak annyit kéne tenni, hogy belegondolunk, a monitor túloldalán is egy ember ül, ugyanúgy érzésekkel, vágyakkal meg gondolatokkal. Lehet, hogy ez most elég sziruposan hangzik, de hát nagyjából ez az igazság, legalábbis én így látom a dolgokat. Tényleg meg kéne halnia? Tényleg ennyit ér az élete? Ez már szerintem bőven az a dolog, amit nem kéne leírni, bármennyire is idegesek vagyunk, és ami sokkal inkább a komment íróját minősíti, semmint azt, aki vagy ami ellen az eredeti kirohanás szólt.
Maga ez a jelenség nagyon szomorú, és a Shadow of the Tomb Raider alatt megjelenő kritikák csak újra alátámasztják, mennyire gyalázatosan tudnak egyesek viselkedni az interneten. Mert az teljesen érhető, ha valaki frusztrált egy ilyen eset miatt, és az is, ha egy ilyen húzás után tudatni szeretné az illetékesekkel az elégedetlenségét, mondjuk, jobb lehetőség nem lévén, egy negatív kritika formájában. De hogy 6600 forintért (nagyjából ennyivel lett olcsóbb a játék a leárazás miatt) máris egy ember életét követeljük? Szerintem ilyen mélyre azért sosem kéne süllyedni.