47. ciklus Patkányfészek

2014. június 21.
41.4351
Advertisement
Figyelem! Ez a blog már több, mint egy éves! A benne lévő információk elavultak lehetnek!
Ez egy blogbejegyzés, amely nem a szerkesztőség által szerkesztett tartalom. A benne foglaltak a szerző véleményét tükrözik!
5t3v3nk3 profilja, adatai
5t3v3nk3
A fejem előrebillent. A kocsi fékezett én pedig felriadtam.

Egy sötétbe burkolózó betonplaccon voltunk. A terepjáró mellett valami hatalmas magasodott. Sokkal nagyobb, mint egy ház vagy emeletes épület. Izmaim megfeszültek.


Caravaggio levette a gyújtást, Ruby ruganyosan kipattant és elkocogott a sötétbe. Cohen megbökött.
- Cmon Origami, pörgesd fel magad, az életed hátralévő része most kezdődik.
Az ősz fószer is kiszállt, én is kikászálódtam.
A többiek tök nyugodtnak tűntek. Felnéztem. Valahol a magasban fénypászmák hasították a éj sötétjét. A halk morajlás, ami csak most tűnt fel, mi lehet?

Tenger.
Egy hatalmas konténerszállító hajó oldalánál álltunk.

47. ciklus Patkányfészek - 1. kép



Ruby nem volt sehol. Lépkedtünk vagy 8 lépést mikor nekimentem valami vékonynak. Reflekből guggoló védekező állásba feszültem, kezem a Kempo fojtóformula alaphelyzetébe ugrott.
- HAAHAHA - halottam a felharsanó röhögést.
- Mi van Origami félsz a kötelektől?
Szemem felmérte az enyhén lengő valamit. Egy vékony kóckötél volt az. Hülyén néztem hátra mire Cohen a hüvelykujjával felfelé bökött.
- Gyerünk, mássz fel!
Caravaggio és az ősz arrébb cigiztek és engem néztek. Az öregebb biccentet. - Gyerünk, mássz!

Nem volt mit tenni, annyira lazák voltak, hogy vagy semmi veszély nem leselkedett ránk, rájuk legalábbis, vagy ennyire profik voltak, bár nem gondolnám , hogy egy hajót készülnénk elfoglalni.
Megfogtam kötelet és lábhasználat nélkül mászni kezdtem. Körülbelül 15 méter után már kezdtem érezni a karizmomban a bizsergést. Már épp elkezdtem kicsit pilledni mikor egy rántást követően fény hasította szemembe. Majdnem leestem, és totálisan elvakultam.

Egy acélpalló meredezett mellettem 30 centire, onnan világított rám egy alak mögüle halk zaj és fényesség szűrődött ki.
- Ez az a csávó?! - Halottam egy messziről ismerős hangot.
- Mondtam hogy csúcs lett! - halottam Rubyt.
- A fényből kigyúlt egy izmos kar, megragadtam, berántott a pallóra. Kicsit megtántorodtam, de állva maradtam.
- Szevasz, Krig vagyok, 'asszem emlékszel rám.
- Te, te voltál ott a vonaton. - morogtam.
- Igen és, utólag bocs a szenyóságért, akkor még nem ilyen volt a kiállásod. - azzal a vállamra vert kettőt majd nyakon karolt és elindult befelé.
- Gyere be a csapat már nagyon kíváncsi rád.
- Csapat? - kérdeztem.
Közben mögöttünk megjelent Cohen is és átlépett a pallóra. Alatta látszott az öreg és végül Caravaggio árnya is.

Ahogy beljebb léptünk egy hajóajtón át egy hangárszerű térben annak is a emeletén végigfutó kerengőn találtam magam.
- Íme, a Patkányfészek. - Szólalt meg az öreg.
Leballagtunk a kongós lépcsőn, a placc központi terébe ahol fegyverek asztalok 2 terepjáró és egy MH6-os MiniBird kopter állt ez utóbbi szétszedve, letakarva.

47. ciklus Patkányfészek - 2. kép



Benn a legnagyobb asztal körül Ruby egy másik nő, egy fekete hajó csávó, egy magas néger állt, elmehetett volna kosarasnak is.
- Meghoztuk a friss húst! - üvöltött oda Cohen. Úgy éreztem ez a csávó nagyon spanolni fog velem.
Azok felém fordultak, Cohen Caravaggio meg Krig elsétáltak mellettem és felsorakoztak azokkal együtt. Az Ősz mellém lépett. A vállamra tette a kezét.
- Üdvözöllek az új otthonodban. Íme a családod. Kriget, Cohent Caravaggiot és Rubyt már valamennyire ismered.
- A magas kosaras alkat LeLou. A nevére háklis ne szívasd vele, hívd csak Lil Lou-nak.
A néger vicces bosszús arcot vágott, a a többiek röhögtek.
- A fekete pali Galagher. Csapatunk legrégebbi tagja, ha valami érdekel, fordulj hozzá. A csinos fekete szépség nem más, mint Kareema, azaz Karim. Vele vigyázz, félelmetesen gyors és szép, és ezt ő is tudja.

Eddig nem tűnt fel, a lány nem lehetett több 26-nál és fantasztikus barna szemei és Rubyénál kicsit teltebb, de csupa izom teste volt, igazi amazon.
A csapat megint kacagott egy sort majd az Ősz elém lépett.
- Én Forster vagyok, a Patkányok atyaúristene. A szavam szent. Ha visszadumálsz megverlek. Ha parancsot szegsz, kicsinállak.

A férfi hangja és arca is sziklakemény volt miközben ezt mondta. Ám ahogy befejezte, hátravert és meglódított a banda felé.

LeLou megmarkolta a kezem és keményen megszorította majd az arcomba vigyorgott a négerekre jellemző hófehér telefog vigyorral.
-Pacsi Öcsém, azt mesélték, valami puhapöcs jön közénk, de nem volt igazuk, ahogy nézem.
- Ki mesélte? - próbáltam lazulni.
Lou Krigre bökött.
- Hé Krig de te nem most jöttél, vagy igen? ? szóltam oda csípőből.
Erre nagy huhogás és röhögés kelt, majd leültünk az asztal köré. Valahogy elkezdtem feloldódni. Ezek nem is olyan rossz arcok.
- Ennyi vagy Krig... Én is mondtam neked, hogy puhapöcs vagy, nem hitted el, erre jön az újonc és leolt a mészbe... - mondta lágy hangon Karim, közben acélolvasztó pillantást vetett Krig vörös fejére.
Ruby penderült mellém és megragadta a karom.
- Hé Origami! Nem is ittunk a tiszteletedre.
- Ácsi Rubyka! Hé, kap?tány! Szabad? ? kérdezte az eddig csendben ülő Galagher.
Forster intett - Ma ünnep van.

Újabb hujjogás közepette Lou elővakart 3 vodkás üveget valahonnan. Hatalmas kezeiben cumisüvegnek tűntek a literes flaskák.
Krig, aki még mindig a szívatás miatt füstölgött, kiosztott mindenkinek egy pléhbögrét.

A vodka égette a torkomat, és a harmadik bögre után már éreztem is hogy szédelgek. A többiek láthatóan jobban hozzá voltak szokva a dologhoz.
Ruby valahogy megint mellém került és megbökött.
- Hé, Origami? Ugye nem haragszol a vonatos dolog miatt. Neeem tudhattuk, hogy ilyen kemény vaaaagy.
Látszott, hogy igaz hogy külsőre semmi hiba nem volt, de azért neki is kezdett beütni a pia.
- Majdnem megöltelek... gondolhatod, mennyire élveztem azt a szart.
- De máár nincs haraaag ugyee?

Nem válaszoltam. Elraboltak, katonát faragtattak belőlem a világ egyik legádázabb helyén és most se tudom, mi folyik itt.
Ruby erősen meglökte a vállam az öklével, majd fennhangon, siránkozva megszólalt.
- Ahj, Origami olyan makacs és zord vaaaagy.
Mindenki elcsendesedett és ránk nézett.
- Hagyd lógva, nem látod, hogy nem akar dumálni? Elvégre nem önszántából van itt. ? hallatta italtól kásás hangját Galagher.
Igen, nem magamtól vagyok itt. Rohadt életbe.

Az indulat és a tehetetlenség méregként nyomult bódult agyamba. Lehúztam a csaknem teli bögrét és felpattantam. A vodka végigperzselte a számat és a torkomat, elakadt a lélegzetem, de nem érdekelt.

Kissé támolyogva elindultam a letakart helikopter felé, megkerültem és ledobtam magam a helikopterfedélzet szélére. Fejemet a tenyerembe hajtottam és lehunytam a szemem.
Pár perc múlva valaki megérintette a vállam.
Karim volt az. Kedves mosoly játszott az arcán, ahogy a kezét nyújtotta. Megfogtam erre meglepő erővel felrántott. Megszédültem, de a vállára vetette a karom úgy támogatott.
- Aludnod kell. Nyugi segítek elmenni az ágyadig?
A benyakalt alkohol ebben a pillanatban ütött ki.
1 hozzászólás

wegh

10 éve, 7 hónapja és 11 napja

Csak a te kedvedért, itt egy komment röhögő smiley Jó lett ez az írás is, csak ez egy kicsit nyugisabb rész. De nem baj, kell ilyen is.

válasz erre
 

kapcsolódó tartalmak

Nincsenek kapcsolódó cikkek.

 
legutóbbi hozzászólások
 
marco profiljaiPet profilja